Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-283

SS3. országos ülés junins 14. 1880. $65 hogy ezen törvényjavaslat nem felel meg aíion várakozásoknak, melyek ahhoz köttettek; nem felel meg annyiban, a mennyiben ezen átlag-szá­mításból eredő díjtételek alkalmasak lehetnek ugyan arra, hogy rendes fizetéssel ellátott tiszt­viselők azok melleit teljesítsék a hagyatéki el­járás körül szükséges teendőket, de a kir. köz­jegyzők nem lévén semminemű fizetéssel ellátva, ily olcsón ezt a mi vélekedésünk szerint nem teljesíthetik és ezen vélekedésünk különösen a közjegyzői kamarák és az egyes, közjegyzők felszólalásaiban foglalt érvekon alapul. Különösen midőn a törvényjavaslat azt álla­pítja meg, hogy a közjegyző a hagyaték szín­helyén tartozik eljárni és a 200 frtig terjedő hagyatékok it ingyen tartozik ellátni, úgyszól­ván íeljesíthetlen kötelezettségeket ró a köz­jegyzőkre. Mert a hagyatékok 40 százaléka az, a mely 200 frton alól van. Tehát ingyen vétet­nék igénybe a fizetéssel el nem látott közeg működése oly munkáért, a mely őt székhelyétől, hol rendes folyó teendői varrnak, a melyek jö­vedelmezőségére van éppen állapítva a közjegy­zői intézmény fennállásának lehetősége, hosszú ideig távol tartja; sőt tekintettel arra, hogy a fuvarköltséget kész pénzben neki meg kell fizetni, számos esetben kénytelen volna a ki­rályi közjegyző ez eljárásra ráfizetni. Ezekből indulva ki, az igazságügyi bizott­ság a 331. számú törvényjavaslatot nem tartja elfogadhatónak és arra kéri a t. házat, hogy azt elfogadni ne méltóztassék; miután azonban az igazságügyi bizottság szükségesnek és kívána­tosnak tartja, hogy a királyi közjegyzők díjai­ról szóló törvényjavaslat, habár csak a status­quo-ante alapján mielőbb törvényerőre emelked­jék; miután továbbá azt tartja, hogy a 22-ik § bán megállapított díjak olyanok, a melyek mind a hagyatéki eljárás olcsósága, mind pedig a közjegyzők megélhetése szempontjának helye­sen megfelelnek és miután ezen 22. §-ra, elfo­gadhatósága tekintetében az összes közjegyzői kamarák helyeslőleg nyilatkoztak, miután továbbá az igazságügyi bizottság utolsó ülésében a jelen volt belügyminister ur, mint jelentésünknek zár­alineájába megemlíteni szer mesések voltunk, ki­emlte azt, hogy az administrativ közegek túl­terheltsége miatt ugy is azon helyzetben lesz, hogy a közjegyzőknek minél nagyobb mérvben leendő igénybevételét ajánlja a törvényhatóságok­nak, miután pedig most egy megállapított díj­jegyzékkel állunk szemben és eddig a leg­nagyobb baj, a mely a közjegyzőknek hagyatéki ügyekkel való megbizhatását akadályoz f a, éppen abban rejlett, hogy rendes megállapított, fix díj­jegyzék nem volt, remélem e tekintetben hozzá fog járulni a t. ház az igazságügyi bizottság azon indítványához, hogy a közjegyzők díjairól KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. szóló törvényjavaslat 22. §-a megmaradjon ugy, a mint az igazságügyi bizottság szövegezte és azzal a közjegyzők díjairól szóló törvényjavaslat a házban elintézést nyerjen. (Helyeslés.) Tisza Kálmán mmistereínök: T. ház! Midőn annak idején a most szóban levő törvény­javaslat 22. §-a függőben hagyatott, bátor vol­tam a t. házban az iránt nyilatkozni, hogy tekin­tettel egyfelől a közigazgatási hivatalnokok el­foglaltságára, valamint másfelől a közjegyzői intézmény fontosságára, hajlandó leszek törvény­javaslatot behozni, a mely szerint a hagyatékok tárgyalása kötelezőleg a közjegyzőkre bizassék \ de már akkor -.olt szerencsém megmondani azt, hogy csak azon feltétel alatt járulhatok ahhoz, hogy a közjegyzőkre bizassék kötelezőleg a hagyatékok tárgyalása, ha ez által nem veszé­lyeztetik azon czél, a melyet maga elébe az 1877: XX. t. ez. kitűzött, azaz, hogy különösen a kisebb hagyatékok a hagyatéki tárgyalások költségeivel tulságig ne terheltessenek. Ezen szempontból nyújtottam volt be azon törvényjavaslatot, melyre most a t. előadó ur hivatkozott. Megjegyzem még igazolásul azt, hogy azon dispositiót, hogy a kétszáz frtig menő hagyatékok ingyen tárgyalandók, annál is inkább felvehetőnek tartottam, mert már előzőleg több — nem valamennyi, de két három — közjegyzői kamara ugy nyilatkozott volt hozzám intézett feliratában ho»T h hagyatékok tárgyalása általában reájuk bízatnék, hajlandók volnának a legkisebb hagyatékok díj nélkül való letárgya­lására. De bármint álljon is a dolog t, ház, miután, mint az előadó ur is elmondotta, a némely megyében megállapított díjak átlagából készült díjtáblázat, az igazságügyi bizottság nézete sze­rint, a közjegyzői intézmény veszélyeztetése nél­kül el nem fogadható, azt hiszem, sokkal czél­szerűbb meghagyni azt, hogy a hagyatékok tár­gyalása csak facultátive bizassék a közjegyzőkre, mint a szőnyegen lévő törvényjavaslat 22. §-a mondja, és azt hiszem, hogy ezt annál inkább meglehet tenni, mert nem tag, dhatom, hogy a 22. §. intézkedése saját szempontomból is javí­tást tartalmaz az előbbi állapotokkal szemben. Mert igen jól méltóztatnak emlékezni, hogy az­előtt a panasz és igen sokszor jogosult panasz éppen abban állott, hogy nem lévén a díjtételek ily módon határozottan megállapítva, egyesek részéről a hagyatékok irányában a tárgyalásért igen túlságos követelések támasztattak. Ez, mi­után itt a díjak most positive meg vannak hatá­rozva, jövőre ki lesz zárva; de miután facultativ az, hogy a közjegyzők tárgj^alják a hagyatéko­kat és nem kötelező, nem fog az az eredménye lenni, hogy a hagyatékok, különösen a kisebb hagyatékok a díjjak által túlíerLeltessenek; de 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom