Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

2S2. országos ülés jiraiiis 12. i8Ss>. 245 képviselők közti Kern az a kérdés, hogy más czukoradót akarunk-e, hanem pusztán a jelen törvényjavaslatról van szó, mely előttünk fekszik és vájjon e törvényjavaslat megakadályozza-e azt, hogy jövőben ezen ezukoradóban gyökeres reformokat hozzunk létre. Én sajnálom, hogy az előttem szólott t. képviselő ur, a gyengédséget a ház türelme iránt annyira vitte, hogy ezen pon. tot nem magyarázta meg. Mert ha e tekintetben nekünk felvilágosítást adott volna, hogy mennyi ben akadályoza mege javaslat a jövőben a jobb alakulást, mindenesetre substratumot nyertünk volna arra, hogy nézetünket megalakítsuk. így meg kell maradnunk azon meggyőződés mellett, melyet eddig nyertünk. Szabad legyen itt arra, is reflectálni, mintha ezen intézkedés ellentétben állana azzal, a mi a kiegyezési törvényeknél a czukoradóra nézve irányadóul szolgált, mint a t. képviselő ur is mondotta, hogy a czukoripar biztosítassék az által, hogy állandóságot adunk neki. Ha most arról volna szó, hogy a czukoradó oly megváltoztatását hozzuk be, mely a termelési eljárásban változtatást vonna maga után, akkor állana azon kifogás, melyet a képviselő ur felhozott. De sem a szakértők, sem a t. képviselő ur nem állították, hogy ezen intézkedés egyáltalán változtatást involválna magában, sőt ellenkezőleg ezen intézkedés nem egyéb, mint a mai czukortermelésnek, az ezen téren követett eljárásnak, a mai állapotnak megkötése. Tehát azt hiszem, hogy minden kifogást lehet tenni, csak azt nem, hogy a mai viszonyokat felforgatjuk. Ezen szempontból áttérhetek, természetesen nagyon röviden, azon többi főérvre, melyeket a javaslat ellen felhoztak. Helfy t. képviselő urnak legfőbb kifogása az volt, hogy egyáltalában nem is tartja ezen szakértők nyilatkozatát teljesen irányadónak a maga véleményének megalakítására, mert ezen szakértők szerinte nem magyarok. Megfelelt e tekintetben már a t. előadó ur is, de pár szót talán szabad e részben nekem is mondanom. Azt hiszem, én tovább mehetek e téren és elfogadhatom ezen állítást. Ámde, hogy ha ezen urak — dato, non eoncesso — csakugyan osztrákok volnának, vájjon lehet-e róluk feltételezni, hogy oly indítványokkal álljanak elo, melyekkel az ő czukorgyáraik, melyek Magyarországon vannak, megkárosittatnak? Emlékeztetem a t. házat, hogy a kit a vád leginkább ért volna, Stummer ur, két gyára után 200 ezer forint adót fizet. Nem tudom képzelni magamnak, hogy ezen osztrák urak, csupa ellenszenvből a magyar ipart tönkre akarnák tenni a magok gyáraiban : nem tudom felfogni, hogy csak azért, hogy Ausztriában a czukoripar felvirágozzék, tönkre akarnák tenni a magok magyarországi czukorgyáraikat. Megengedem, a mit előttem szólott t. képviselő ur is mondott, hogy nagy elterések vannak az egyes szakértők nyilatkozatai köztt. Azt hiszem, azt elérni, hogy eltérés ne legyen, teljes lehetetlenség. A kérdés az, hogy mennyire van eltérés. Oly kényes dologra nézve, hogy melyik eljárás kedvezőbb a gyárosra nézve, melyik eljárás mellett fog az adó súlyosabban nehezedni reá, melyik mellett könnyebben, tehát mindolyan dologra nézve, melyek úgyszólván üzleti titkot képeznek, hogy ez iránt megegyezés legyen, szigorúan és komolyan követelni nem lehet. De igenis, egészen más kérdés, ha azt nézzük, vájjon a szakértők véleménye az iránt megegyező-e, hogy ezen megadóztatás! forma, a mely ma fennáll, a többségre nézve káros és az, a melyet újabban akarunk behozni, előnyösebb lesz. E tekintetben a nyilatkozatok köztt semmiféle különbség nincs. Mindazt hangoztatták, hogy igenis, azou új adóztatási forma reájuk nézve előnyösebb lesz,' mert a mostani adóztatási forma mellett igen sokan egyenesen kibúvhatnak ezen adó alól és épp azok károsodnak, a kik nem exportálnak, vagyis a magyar gyárosok nagyobb része, a kik lésajtóra dolgoznak. Még csak egyet, t. ház! és ez az, hogy vájjon az a 3 milliónyi teher, mely itt contempláltátik, csakugyan oly terhet képez-e, a mely a fogyasztókra háramlik. Azt hiszem, hogy ez a leglényegesebb kérdés, mert erre nézve szakértő nyilatkozatok sem feküsznek előttünk és igy ezekből magunknak véleményt nem alkothatunk, hanem tisztán a magunk felfogására vagyunk utalva. Kétségtelen az, a mit Lukács Béla t. képviselő ur mondott, hogy az a theoriának egy elfogadott tétele, hogy minden adó a fogyasztást terheli, nevezetesen oly fogyasztási adó, mely határozottan valamely czikkre van kivetve; de ennek van egy feltétele, a melyet a jelen esetben szem elöl tévesztettek és ez az, hogy a forgalom ne legyen mesterségesen sem korlátozva és vitiálva. Itt a forgalomnak mesterséges viíiálása van a restitutio által és az mindenesetre lényeges befolyást fog gyakorolni. De ha ettől eltekintünk, t. ház, akkor is azt hiszem, mihelyt a fogyasztásról van szó, mihelyt arról van szó, hogy e felemelés egyenesen a fogyasztást fogja terhelni, nem lehet azt mondani, hogy pusztán Magyarország, vagy pusztán a monarchia fogyasztóit terhelné, hanem terheli mindazokat, akik osztrák, vagy magyar czukroí fogyasztanak. Én azonban nem fogadhatom el t. képviselőtársam ezen álláspontját, hanem elfogadom azon álláspontot, mely azt mondja, hogy oly országban, a hol restitutio egyáltalában fennáll, a czukor ára — mert erről van szó, mint-