Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

246 282. ©rsságos ülés jnnins 12. 1880. hogy ebben az árban kell a fogyasztók terheltetésének mutatkoznia — mindig függ a nagy világpiaczokon való állástól, hozzáadva a restitutiót. A dolog sokkal egyszerűbb, mint tán hinni méltóztatik. Minden czukorgyáros, ki itthon czukrot termel, azt kétféleképpen adhatja el: vagy kiviszi külföldre, vagy ide haza adja el, Ha külföldre viszi, megkapja a világpiaczokon uralkodó árt és^ azt, a mit minden métermázsa után restituál. És az eladás ezen nagyobb öszszege lesz egyszersmind irányadó arra nézve is, hogy ide haza a czukrot, hogy adja el. Mert ha itthon drágán akarná eladai, lesz sok más, a ki e téren versenyt fog támasztani. A czukor ára tehát mindig annyival lesz drágább idehaza, a mennyit neki a restitufió megtérít, a mennyi hasznot ez neki hajt. Ez a theoriának megdönthetetlen tétele és nem az, a melyet t. képviselőtársam az elébb mondott. És hogy ha nem ez állana, t. ház, akkor nem tudnók magunknak megmagyarázni, hogyan van az, hogy a czukor ára az utolsó időben egészen eltérőíeg alakult attól, hogy a kincstár ebből mily adóösszeget nyert. A czukoradó, t. ház, folytonosan emelkedett a 60-as évektől fogva egészen 1872—1873-ig és — hogy ha nem volna annyira előrehaladva a tárgyalás, felhoznám a részletes számokat. (Halljulc!) Ugyanazon időben a czukor ára mindig lejebb szállt az osztrák-magyar monarchiában, a mi mutatja azt, hogy az adóösszeg erre egyáltalában befolyással nme s. Ha most tovább megyünk, azt látjuk, hogy következtek oly évek, a melyekben rendkívül lehanyatlott a monarchia jövedelme a czukoradóból, nevezetesen az 1874/5—1876/7 évek. És ezekben t. ház nem azt tapasztaljuk, hogy a czukor ára talán lement volna, noha az állam igen kevés adót vett be; pedig azou elmélet szerint, a melyet t. barátom felállított, a fogyasztóknak ez években kisebb terhet kellett volna viselniök, vagyis a czukrot olcsóbban kellett volna kapniok. Hanem éppen ezen évben ellenkezőleg, rendkívül emelkedett a czukor ára. Nem mondom azért, hogy kisebb lett a teher, ezt a tételt nem védelmezem. Hanem igenis mondom azt, hogy azért, hogy az adó kisebb lett, az nem volt befolyással a czukor árának csökkenésére. Viszont azután következtek évek, a midőn a kincstár megsokalván azt, hogy semmi jövedelme sincs a czukoradóból, behozta a contingentálást. Es akkor egy évben 6 millióval emeltetett az adó, azaz nem emeltetett fel, hanem contingentáltatott ennyiben. Az előbbi években nem folyt be jövedelem és igy a czukorgyárosok tudhatták, hogy jövő évben 6 millió frtot kell befizetni, mert bármennyit exportáljanak és bármennyi legyen a restitutió a 6 milliót meg kell fizetniök. Tehát, ha volt a czukorgyárosok érdekében és hatalmában a czukor árát emelni, ágy az bizonyosan abban az évben volt. És mit tapasztaltunk, t. ház ? Azt, hogy a czukor ára a következő évben lejebb szállt. Még csak egy megjegyzéssel tartozom, hogy e tétel mennyire áll. Már fejtegettem, hogy a czukor ára oly országokban, a hol restitutió van, függ a külföldi piaczoktól általában és nevezetesen a londoni piacznak áraitól, hol semmi adó, vagy vám nem terheli a czukrot, hozzáadva ez árhoz azt a restitutiót, melyet ezen illető országban a czukor kivitelénél fizetnek. Erről mindenki meggyőződhetik, ha czeruzát vesz kezébe és összehasonlítja, hogy oly országban, a hol restitutió van, a czukor ára minő. Egy-két forintnyi eltérés persze lesz, de az a szállítás okozta különbségekre vezethető vissza. Ettől eltekintve tehát azt találjuk, hogy a czukor ára egyenlő a londoni árral, hozzáadva minden restitutiót fizető országban, az ezen illető ország által fizetett restitutiót. És épp azért, azt hiszem, bátran jó lelkiismerettel mondhatjuk el, hogy az új adó, a mely 3 millióval magasabb, mint a régi, egészben véve nem terheli a fogyasztókat és igy Magyarországnak megterheltetésével sem fog járni. Egy kis megterheltetés még is lesz, de csak annyiban, a mennyiben a restitutió 30 krral emeltetett métermázsánként. Ez az a szempont, a melyet Wahrmann képviselő ur Is felhozott, de meg nem czáfolt. Ez sokkal kevesebb megterheltetés, mint a mennyivel a kincstár jövedelme emelkedik, mert összesen alig megy többre 150,000 forintnál. De nem is ez a szempont az, a melyből a törvényjavaslatot megszavazni lehet, hanem azon szempontból, hogy az egyes magyar gyárosoknak érdekében áll azon eljárásnak, azon hajráversenynek valahára véget vetni, mely most dívik. A mit Wahrmann képviselő ur mondott, hogy volt czukorgyáros, a ki azt állította, hogy szívesen maradna meg a mai állapot mellett és hogy csak a pressiónak engedve fogadták el az új törvényjavaslatot azzal szemben, hogy még rosszabb is következhetnék, —• részemről nagyon csodálkozom, hogy ezt a tisztelt képviselő ur mondhatta és nem is tulajdoníthatom ezt másnak, mint annak, hogy t. barátom nem jói értette meg az illetőt. Mert miről volt szó? Szerinte abban állott a pressió, hogy felemelik az átalányozási egységet. De hiszen a meglevő törvény alapján kellett fölemelni azon