Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

282, országos ülés |nniu& 12. 1880. 241 állást foglal el és akadályozva van az napon megjelenni, ki ne hallgattassák, csakhogy ezen törvény itt rövid idő alatt keresztül haj tárhassák? (Tetszés balfelöl.) Még ha sokkal fontosabb érdekek forognának is itten szóban, mint a milyenek tényleg fönnforognak, még akkor sem tartanám egyáltalán elfogadhatónak, {Ugy van! halfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy blasphemiát egyáltalán nem követek el, midőn határozottan állítom, hogy az egész házban nincs 10 egyén, ki ezeo kérdést alaposan minden vonatkozásában ismerné. Sőt mondhatom, hogy ezen háznak egyik igen kiváló komoly tagja nekem tegnap azt mondta, hogy ő az enquete válaszait és tárgyalásait a szünidő alatt otthon fogja elolvasni. {Derültség^ Kérdem, mikor a ház egyik legkiválóbb tagja ugy nyilatkozik, hogy otthon a szünidők alalt akarja elolvasni a nyilatkozatokat, tehát olyankor, midőn e javaslat már végig lesz tárgyalva és a kérdés már el lesz döntve: annyira megérettnek tartathatik-e ezen ügy s olyan tisztán áll-e előttünk ez a kérdés, hogy okvetetlenül most kell elintéztetnie? Hiszen, a ki csak némileg foglalkozik a kérdéssel, annyi ellentmondással, ellentétes nézettel fog találkozni a legkülönbözőbb szakférfiak nyilatkozataiban, a legkülönbözőbb szakiratokban, a legkülönbözőbb hírlapi czikkekben, hogy a bővebb tanulmányozást magától el nem utasíthatja. Hogy a sok közül csak egy-két példát kiragadják azon igen fontos kérdésre nézve: a valóságban mennyit tesz a ezukorgyárosoknak jelenleg ténylegesen nyújtott restiíutionális praemíuma? a kormány közege azt számította ki. hogy 2 frt 57 krt. Egyik szakértő 4 frtra tette, másnap azonban már visszavonta ezen állítását, levelet küldött, melyben azt irja, hogy csalatkozott, hogy ez nem tesz-4 irtot, hanem 2-őt. Itt van a kezemnél egy alapos tanulmány, egy szakfüzet, melyben 7 frt 30 krra teszik; tehát 2 frt, 2 forint 57 br., 4^ frt, 7 frt 30 kr. köztt váltakoznak a nézetek. És itt van azon másik kérdés; vájjon mennyivel szállíttatik le a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal a restiíutionális 'praemium? Az egyik szakértő azt mondja: 37 krral, a másik, hogy 42 krral. És itt van a kezemnél egy szaklap, melynek kijelentésére azt lehet mondani, hogy a legnagyobb ezukorgyárosok befolyással bírnak. Ez 70 krra teszi. Tehát ennyire eltérők a nézetek. Mily ezukorrépamennyiség volna a jövő évben átalányozási alapnak fölveendő; hogy a pótfizetés kikerültethessék, erre az egyik szakértő azt mondja: 2250 kilogramm, a másik: 3600, egy harmadik: 3000, a kormánv közege 4000. Egy további kérdés az, hogy a hazai fogyasztóknak mennyivel kell hozzájárulniuk a nagyobb megadóztatáshoz? Lukács t. képviselőKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET, társam azt mondja, 900,000 frtial s ezen összeget magam is helyesnek tartom. Egy cznkorgyár képviselője leszállította ez összeget 187,000 forintra; egy másik pedig ugy nyilatkozott, hogy a ezukor nálunk csak annyival drágább lesz, a mennyivel a restitutionális összeg emeltetik, egy tekintélyes hiiiap meg azt fejtegeti, hogy olcsóbb lesz annyival, a mennyivel a restitutionális praemia leszállittatik. Mindezen kérdések egyáltalában nincsenek tüzetesen tanulmányozva és alaposan tárgyalva és mi a dolog ily állásában határozzu de bennük? Ezt a kérdés fontosságával egyáltalában nem tartom összeegyeztethetőnek és ezért azt indítványoztam volt a pénzügyi bizottságban, hogy halaszszuk el e kérdés tárgyalását és elhalaszíandónak tartanám még akkor is, ha sokkal nagyobb fontosságú érdek volna szóban, mint a milyen valóban van. Helfy t. képviselőtársam mást is mondott, a mit én szintén elfogadok, ámbár másrészt túlzásaiban nem akarom őt követni. 0 helyesen tette Í azon észrevételt, hogy nem lehet és nem szabad az 1878. évi XXIII. t. ez.-ket most módosítani. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister (tagadólag int). Wahrmann Mór:, Hiában jegyezget a pénzügyminister ur; (Elénk derültség) megfelelek én már most ellenvetésére. Nem azért tartom én megtámaűhatónak e javaslatot, a miért Helfy megtámadja, mert — mint mondtam — őt túlzásaiban nem követem. Jól tudom én, hogy kiegj'ezési törvényt is lehet módosítani. Ámde az egyezkedési törvényeknek két nemük van. Az 1867: XII. t, ez. általánosságban azt mondja, hogy a fogyasztási adók, nevezetesen a sör-, ezukor- és szeszadó ugy állapítandók meg, hogy az egyik ország a másik országnak kárt ne okozzon. Ezen általánosságban kifejezett nézet a vám- és kereskedelmi törvényben találja, részletes körülírását. Ezen utóbbi törvény pedig azt mondja, hogy ezen adók mindig egyenlő elvek szerint alkalmaztassanak és ; csakis közös egyetértés alapján változtathatók meg. Már az által, hogy a törvény maga mondja, hogy közös egyetértés alapján változtathatók meg, beismertetik az, bog}- az alatt a 10 év alatt, melyre a vám- és kereskedelmi szerződés szól, igenis megváltoztathatók közös egyetértés alapján. Mert ha azt tételezné fel a tőrvény, hogy ezen idő alatt nem változtathatók meg. akkor az idézett szavaknak egyáltalában nem volna értelmük. Nem azon indoknál fogva. tehát nem hiszem, hogy nem változtatható meg az 1878: XXIII. t. ez., mert kiegyezési törvény, hanem mert 2. §-a határozottan megállapítja a törvénv érvényét 10 évre. Azt mondja, 31