Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

242 £82. országos ülés június 12. 1880. t. i. a törvény, hogy a czukor ezen és ezen módon adóztatandó meg, hogy az első évben ezen adó 6 millió forintban eontingentáltátik, a második évben 6 millió 500,000 írtban és rug fel egészen 10 millió 500,000 frtig. És végén azt mondja: „akkor lesz a törvényhozás újabb intézkedésének helye". Ha csak a törvénynek ezen egész hozzátételét, „hogy akkor lesz újabb intézkedésnek helye", fölöslegesnek, vagy szószaporításnak nem kell tartanom, ez csak annyit jelenthet, hogy időközben változatlanul meg kell hogy maradjon a törvényes intézkedés. [Ezt akkor, mikor benyujtatott a törvényjavaslat, — azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság akkori tagjai is igen jól fognak reá emlékezni — a kormány által ki is jelentetett. Azt mondák : azért kell, hogy legyen e toldalék a törvényben, mert a czukorgyárosok ugy nyilatkoztak, hogy a contingentalis összegnek elvét csak akkor képesek elfogadni, ha egyáltalában biztosítva lesznek, hogy nem fog a törvényhozás velük minduntalan experimentálni; ha biztosítva lesznek arról, hogy azon teher, a melyet elfogadnak, változni nem fog. Azt mondták a czukorgyárosok, hogy ezen újabb törvény szükségessé teszi, hogy újabb gépeket állítsanak fel, hogy egészen más módon szervezzék gyáraikat, de hogy ők ezen kiadásokat nem eszközölhetik, ha bizonyosság nines arra, hogy egyáltalában ez a rendszer tartós lesz. És mi történt? Most a törvény módosítása és változtatása szükségének indokául felhozzák éppen azt, a mi ellen őket a törvény határozottan biztosította, a bizonytalanságot. A legjelentékenyebb ezukorgyárosunk, a kihallgatott szakértők elseje, azon határozott ^kérdésemre, hogy tehát egyedüli baj, melyet a törvény életbelépte óta éreztek, a bizonytalanság, azt mondta, hegy igen, az az egyedüli baj. Tehát azon baj, a mely ellen az eredeti törvény őket biztosította és melynek a módosított törvényjavaslat őket biztosan kiteszi. Mert hol van a garantia ezen áj törvényben, hogy egy-két év múlva az megváltoztatni nem fog? Erre garantia nines, sőt ellenkezőleg minden perezben, melyben a gyárosok elhagyják azon legális alapot, a melyen erősen állanak, ki vaunak téve ez eshetőségnek. Ha a szakférfiak egyike-másika azt mondta, én tökéletesen meg vagyok elégedve a régi törvénynyel, ha megnyugtatást nyerek az iránt, hogy a hátralevő 7—8 évig megmarad ezen állapot: ennek igen könnyen lehetett válaszolni azzal, hogy igen, biztosítva vagy a törvény által. Mert én merem koczkáztatni azon kijelentést, hogy ha csak egy ezukorgyáros van is az országban, a ki ezen új javaslat által érdekeiben magát sértettnek találja és a régi törvény fenntartását követeli: a törvényhozás nincs jogosítva az 1878. törvény megváltoztatására, minthogy e törvény kétoldalú szerződést képez a törvényhozás és a czukorgyárosok köztt. T. barátom, a pénzügyi bizottság előadója legjobban tudja, hogy vannak gyárosok, a kik ezt az új javaslatot ellenezték, időközben azonban megváltoztatták nézetöket s hogy van olyan is, ki ez új javaslattal szemben ellentétes állását most is fönntartja. De én elfogadom, hogy nincs egy sem, ekkor azonban a czukorgyárosok három millió forint megkimélésével maguk köztt segíthetnek bajukon s semmi ok a törvényhozás közbenjárását igénybe venuiök. Ha a czukorgyárosok átlátják, hogy az egész baj onnan ered, mert aránytalanul vannak megadóztatva s azt hiszik, hogy ezen aránytalan megadóztatáson lehet segíteni a czélba vett módokkal, akkor leghelyesebb, ha maguk köztt — mert igen helyesen említette már Lukács Béla t. képviselő ur, hogy ez az egész csak az ő házi dolguk — ha maguk között megállapítják, hogy az ötven föltöltés veendő a megadóztatás alapjául és minden újabb föitöltés külön adóztassék meg és a számláló készülék szolgáljon a téliesített íöltöltések kipuhatolására. Ezt önönmaguk köztt elvégezhetik anélkül, hogy a törvényhozáshoz egyáltalában folyamodjanak. A contingentirozott összeget, ugyanis együttesen befizetnék az állami pénztárba, az egyes gyárak hozzájárulási arányát a kiderített föltöltések alapján maguk köztt megáliapíiván. E czél elérése végett tehát egyáltalában nem szükséges, hogy a törvényt, a legális alapot elhagyják s ezt 3 millió frt árán megvásárolják. Én tökéletesen hozzájárulok azokhoz is, a miket a magyar adózók megkárosítására nézve Lukács Béla t. tagtársunk mondott és szintén tökéletesen osztom azon nézetét, hogy a dologra nézve egészen lényegtelen, mellékes, szót sem érdemlő az, hogy ez a megkárosítás 900.000 forintot vagy 9000 forintot tesz-e? Az itt a döntő, hogy a kiegyezés után újra olyan törvényeket, melyek közgazdasági szempontból az egyik államra nézve jobbak, a másikra nézve károsabbak, alkotni nem lehet. Mi, kik azon helyzetben vagyunk, hogy a kiegyezéshez annak idején hozzájárultunk s azt védelmeztük, ezt mindnyájan azon szempontból tettük, nem mintha mindazon törvényeket jóknak, czélszerűknek, az ország érdekeinek megfelelőknek tartottuk volna — hisz ennek mindnyájan kifejezést is adtunk itt e házban, — hanem mert előttünk állott a kérdéseknek egész plexusa, 8—10 kérdés, mely megoldandó volt; előttünk állott a kiegyezés nem sikerülése esetében támadható zavar s ennek nem akartuk kitenni az országot I és azért azt mondtuk: mindezen kérdéseket egy-