Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

282: országos Ülés jnniiis 12. 1880. S33 az e2en törvényjavaslatban foglalt intézkedések a magyarországi ezukorgyárosok óhajtásával találkoznak. Hogy ezukorgyárosaink kívánságának — korábbi óhajtásaikkal ily ellentétes — átalakulását, minő okok befolyásolták azt kifejtette Helfy barátom. Ugy áll a dolog, hogy a bécsi körök és a kormány pressiója kényszerhelyzetbe hozta őket s miután választásuk csak a két rósz között volt, az ismert és az ismeretlen rósz köztt; választották ez utóbbit; de olyan volt e választási szabadság, mint a halálra itélté, ki a golyó és kötél köztt választhat csak. A t. előadó ur azt mondja, hogy ezen új egyezkedés által teremtett helyzet előnyös úgy a mi, mint azt osztrák kincstárra nézve, bár azt őszintén bevallotta, hogy e haszon a termelés arányában oszolván meg, Ausztriának abból jutna vagy 3 milliócska, mig a mi kincstárunk kapna 200,000 frtot. Tehát az Ausztriának nagylelküleg odajátszott tőkének a kamatja sem. A t. előadó urnak ritka bátorságáról tanúskodik azon kijelentése, hogy ő még ettől sem riad vissza. I)e mi nem vagyunk ily bátrak; mi nagyon is visszariadunk akkor, a midőn az ország pénzéből kell évente 3 milliót elajándékozni. Ám gavalléroskodjék a t. előadó ur s a kormány, ha úgy tetszik a maga zsebéből; de ne az ország rovására. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ám dobja oda, ha úgy tetszik, a közösügyes hymnust játszó hegedűsöknek utolsó fillérét is elragadtatásában, (Élénk derültség balfelöl) de ne nagylelküsködjék az ország, úgy is megfogyatkozott, jövedelmeiből. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá a t. előadó ur ismételten úgy akarta feltüntetni e törvényjavaslatot, mint a melynek megalkotására a magyar ezukorgyárosok érdekei gyakoroltak döntő befolyást, mint egy áldozatot, melyet az állam alattvalói jólléteért pnimgtagadással hoz. Én nem hiszem, hogy a t. előadó ur ezen érvelésén, a pénzügyminister úrral jó augorokkint egymás szemében nem nevetnének úgy négyszem köztt. Azt hiszi a t. előadó ur, hogy ezzel a képviselőházzal már mindent, még a legképtelenebbet is el lehet hihetni? Hisz mindenki tudja, hogy a mi ezukorgyárosaink egészen ártatlanok ez ügyben, hagy e törvényjavaslatot megalkották az osztrák ezukorgyárosok a maguk hasznára, a Reiehsrathban könnyen keresztül vitték, mert az osztrák képviselők sokkal jobb osztrákok, hogysem a kinálkozó 3 millió hasznot visszautasítsák. Az osztrák kormány — mint a mely kötelességszerűleg azt felkarolta —• leküldötte a mi kormányunknak, tudván, hogy ez semmiben ellenmondani nem szokott s most a mi kormányunk a canicula izzó kemenczéjében KÉPVH. NAPLÓ. 1878—8í. XIV. KÖTET. kiolvasztja ezt a raffinirt ezukrot, (Derültség a szélső baloldalon) hogy legyen mivel megédesíteni az osztrák hűsítőt, melyhez a folyadékot adózóink kipréselt könnyei fogják szolgáltatni. (ügy van! a szélső baloldalon.) Feltéve, de meg nem engedve, hogy e törvény megalkotását ugyancsak ezukorgyárosaink jól felfogott érdeke kivánta: kérdem, szabad-e egy kormányrak, egy törvényhozásnak az állam és a ezukorfogyasztó nagy közönség érdekeit 17, illetőleg 5 kikérdezett egyén érdekeinek feláldozni? Szabad-e azért, hogy néhány gyár kényelmesebben alávethesse magát az adózási ellenőrzésnek, évente 3 milliónyi ajándékot adnunk az osztrák kincstárnak s a mellett Magyarország ezukorfogyasztó közönségét pár millió forinttal megrövidíteni? Mert az tagadhatlan, hogy az a nagyobb adó, a mit úgy a mi, mint az osztrák ezukorgyártásra e törvényjavaslat kivet, az a fogyasztók terhére esik, azt nagyrészben a magyar honpolgárok fizetendik meg az árkülönbözetben, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mindezekből logikailag az következik, hogy mi a szerződés módosításával az osztrák kincstárnak biztosítunk évente 3 millió frt új jövedemlet s ezukorfogyasztóink állal az osztrák ezukorgyárosoknak fizettetünk egy hasonló, ha nem nagyobb összeget. Készítsék el a számlát s meg fogják tudni, hogy mennyivel fogják a következő 8 év alatt megsarczoltatni e szegény hazát. Én az ily üdvtelen müveiéiben részt nem vehetvén, a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el s csatlakozom a Helfy barátom által benyújtóIt határozati javaslathoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lukács Béla : T. ház! Mielőtt magára az előttünk fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag igénytelen nézetemet indokolnám, engedje meg a t. ház, hogy én is visszatérjék az 1878-ki ezukoradó-törvény tárgyalására annál is inkább, mert az szoros kapcsolatban van a most előttünk fekvő törvényjavaslattal. És kötelességem is arra bár röviden kitérni, azon vita folytán, mely tegnap Helfy és Hegedűs igen t. képviselőtársaim köztt felmerült és a melyben egyenesen én rám is történt hivatkozás. Hát én is azok közé tartoztam, t. ház, a kik az 1878-ki ezukoradóra vonatkozó törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadták el. Én is felszólaltam akkor, elég részletesen indokolván nézeteimet s azon szerencsében részesültem, hogy mindazok, kik az ellenzék padjairól ezen törvényjavaslat ellenében felszólaltak, álláspontomat és helyzetemet nagyban és egészben szintén helyeselték. És ha most visszatekintek, t. ház, azokra, miket az 1878-ki ezukoradó ellen felhoztam, a tapasztalatok által telje

sen igazolva látom mindazon aggályokat és kifoa-ásokat, me-