Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

834 282, országos Ülés junin* 12. 1SSG. lyeket részint én, részint az akkori ellenzéki padokról felszólalt többi képviselőtársam, az akkori ezukoradó- törvény ellenében s általában az akkori magyarországi ezukorgyártásnak azon törvényben foglalt megadóztatási módja ellen felhoztam. S kénytelen vagyok teljesen igazat adni Helfy képviselőtársamnak azon állítására nézve, hogy rövid két év alatt mindazon lényegesebb kifogások, melyeket az ellenzék az 1878-ki czukoradó törvény ellenében felhozott, teljesen alaposaknak bizonyultak be és az élet, a tapasztalat azokat csakugyan igazolta. Állítottuk akkor, — csak nagyjában térek ki e kérdésekre, — hogy a magyarországi czukorgyártás már természetszerűleg hátrányosabb helyzeténél fogva, aréparoszabb minőségénél, a kőszén drágább volta, a gépgyárak, munkáskezek hiányosabb voltánál fogva és egyéb körülményeknél fogva, egyáltalán nem lesz képes lépést tartam a hatalmasabb, erősebb, nagyobb tőkével rendelkező , megizmosodott osztrák czukorgyárakkal. Számokkal, adatokkal illustráltuk akkor azt, hogy az azon idő szerint fennállott megadóztatási mód a magyarországi czukorgyártás és czukoripar fejlesztését lehetlenné teszi; számokkal, adatokkal illustráltuk, különösen az utóbbi években a magyarországi czukoripar nagy hanyatlását. És kiemeltük azt, hogy azon törvényjavaslat, mely akkor élénkbe terjesztetett, mely ma végrehaj tátik és érvényben van, az 1878-iki törvényben foglalt megadóztatási mód, mindazon anomáliákon nem segít, hanem azokat még inkább fokozza. Hát akkor mindazon támadásokra legrészletesebben, legsikerültebben — el kell ismernem — válaszolt Hegedűs igen t. barátom, ki hivatkozott akkor arra, hogy nem áll az, a mit mondottunk és hogy ő nem fogadhatja el azt, hogy a magyarországi czukoripar hanyatlása nagy részben a megadóztatási rendszernek tulajdonittassék és azon adatokkal szemben, melyeket mi felhoztunk, hivatkozott arra, hogy ha már közelebbről vizsgáljuk a magyarországi czukorgyártás hanyatlásának okát és mindenki legalább környezetében, ismerősei körében vizsgálja a czukorgyártás viszonyait, akkor kénytelen lesz arra jönni, hogy Magyarországban az egyik gyár megbukott, mert magas regie-je volt, a másik, mert a börzén speeulált, a harmadik, mert magas áron fizette a répát, vagy trágyát, a negyedik, mert megcsalta művezetője, az ötödik, mert elemi csapások sújtották: szóval, más módokban kereste a magyarországi czukorgyártás hanyatlásának okait. Azonban constatálta azt is, hogy tagadhatatlan, hogy az osztrák iparosok ereje van a magasabb technicai képzettségben, a jobb hitel, forgalmi és munkás-viszonyokban, de azon kérdést vetette fel: hogy hol láttam én olyan adó- és vámpolitikát mely a munkások ügyetlenségét, a munkavezetők technikai képzettségének hiányát, adóval, vagy vámmal egyenlítené ki ? Mire igen könnyű volt a válasz: hogy minden államban józanul, helyesen ilyen politikát szoktak folytatni, hogy a kereseti s a létező viszonyokhoz képest, mindenkire a lehetőségig egyformán és egyenlően vettessék ki az adó. {Igaz! TJgy van! a balés szélső baloldalon). Azon állításainkkal szemben, hogy a magyarországi czukorgyárak kedvezőtlen viszonyok köztt kénytelenek küzdeni és hanyatlanak, hivatkozott Hegedűs t. barátom arra, hogy nem egészen áll, hogy a magyarországi répának minősége oly jelentékenyen rosszabb, mint az ausztriai répáé ; hivatkozott a szakértő czukorgyárosok erre vonatkozó nyilatkozatára; hivatkozott az 1873. hitel- illetőleg pénzválságra, mely a czukor-gyártás hanyatlására szintén nagy befolyással volt, de a főokot tulajdonította a túltermelésnek, mely a speculatió következtében Európaszerte felmerült. így tehát, t. ház, a mint méltóztatnak látni, mindazon okoskodásaink fényesen meg lettek czáfolva. Mi azonban az eredmény most, két év múlva? Az, hogy a magyarországi czukorgyártás ennek daczára még sem tud prosperálni; az eredmény az, hogy akkor volt 17 czukorgyárunk, ma sincs több, sőt a mint az elénk terjesztett adatokból mindenki meggyőződhetik, egynek beszüntetése már be van jelentve. És előttünk van a pénzügyi bizottság által kihallgatott czukorgyárosoknak nyilatkozata, kik egyhangúlag constatálták: hogy az 1878. czukor-ad ó-tür vény folytán, a magyar czukorgyártás sokkal hatányosabb helyzetben vau, mint az ausztriai czukorgyártás. Nem akarok bővebb szemelvényeket tenni a szakértők ezen nyilatkozatából, egyszerűen csak Lippmannak, a nagysurányi czukorgyár igazgatójának nyilatkozatára hivatkozom, a ki legvilágosabban fejti ki, hogy mily bajokat tapasztalt az 1878- törvény életbeléptetése óta. Ugyanis is ezt mondotta: „A czukorgyárosok köztt csak egy vélemény uralkodik s ez az, hogy az eddigi törvények, a mint gyakorlatban foganatosíttattak, ránk, nevezetesen a magyar gyárakra nézve rendkívül hátrányosok voltak. A magyar gyárak ugyanis mind földrajzi fekvésök, mind pedig a répa minősége s a tüzelőszer tekintetében sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint más gyárak/' Előadja azután a hátrányos helyzet különféle okait és elmondja, hogy munka tekintetében az osztrák gyárosok tényleg túlhaladtak bennünket s pedig annyira, hogy ma Cislajthániában (t. i. Ausztriában) a gyárak egyrésze fele annyi adót fizet, mint mi. „Mindezen hátrányos körülmények folytán mi annyira hátrányban vagyunk,