Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

220 281. országos ülés június 11. 1880. ötvenet huszonnégy órában meghalad. Másfelől ennek megállapítása czéljából egy számoló készülék alkalmaztatik és a kormány köteles­ségének ismeri ambnlatorius felügyelet utján ellenőrzést e részben gyakorolni. Van azonban még más változtatás, a mely bizonyos összefüggésben van ezekkel az intéz­kedésekkel és mely hatással lesz azok fogana­tosítására. Az egyik az, hogy maga a répa-adó i:s egyszersmind a restitutionalis tétel emeltetik és pedig a répára nézve 73 krról 80 krra és ennek megfelelőleg a restitutionalis összeg is, bár nem éppen arányos mértékben, emeltetik. Azt voltam bátor állítani, hogy uem éppen arányos mértékben. Ezt ugy értem, hogy a répa-mennyi­ségre kivetett adó sokkal nagyobb mértékben fokoztaük, mini a restitutionalis tétel, a mely megállapíttatik. És ebben én kis mértékben — habár elismerem, hogy kis mértékben — correc­tivumát látom annak az anomál helyzetnek, a mely a restitutionalis összegben rejlő előnyök által a túl; peeulatióra és egyszersmind a kivitel tekintetében bizonyos, az egészséges határokon túlmenő fokig hatolt, a mi aztán visszahatással volt e tekintetben az adóalapra, hogy a benn­maradó czukor-mennyiség, illetőleg a felvett répatermelés kevesebb lévén, az erre eső adó terhes és aránytalanul oszlik el. Ezen correctivumok, a melyek itt ajánltat­nak, megvizsgálandók ugy közgazdasági, mint pénzügyi szempontokból, közgazdasági szem­pontokból, mert a törvényjavaslatnak indokolt­hágát első sorban ezek állapítják meg, köz­gazdasági szempontokból ezeknek az intézke­déseknek a következő, a gyárosok által is meg állapított és azt hiszem, a dolog természetéből folyó jó hatásuk lesz. [Halljuk!) Először az ötven feltöltésen felüli adózás azt fogja maga után vonni, hogy vagy a föl­töltések nem fognak oly borzasztó mértékben szaporodni, mint eddig, a mennyiben naponkint 130—180 feltöltés fordul elő egy hectobter űr­ben, hanem észszerű kihasználása a répának fog előfordulni, a mi természetesen nagyon jó hatás­sal lesz egyfelől a gyengébb gyárakra nézve, a melyek nincsenek oly töltés-felszereléssel be­rendezve, a melyek nem képesek oly mértékben szaporítani a feltöltéseket, másfelől a rosszabb répával dolgozó gyárakra nézve is, a mennyiben lehetővé válik ezekre nézve, hogy jobban ki­használják azon ezukortartalmat, a mely a répá­ban van. Ez az egyik jó hatás. A másik jó hatás az, hogy ez által az adó­zás tekintetében arányosabb viszony fog előállani az egyes gyárak köztt, még pedig ugy a diffu­sionalis gyárak különböző képessége köztt, mint a diffusionalis és a présgyárak köztt, mert most éppen az erősebb gyárak fizetnek aránylag ke­vesebb adót. Éppen a jobb diffusionalis gyárak, a melyek gyakori feltöltéseikkel mégis jobban képesek ugyanazon űrmértékben ugyanazon répamennyi­séget feldolgozai és felhasználni, mint a prés­gyárak, a melyeknél a gyakori feltöltés a dolog természeténél fogva nem fordulhat elő, oly­annyira, hogy azon anomál helyzet létezik ma, hogy a mint a présgyárak képviselői a bizott­ság által rendezett enquéte alkalmával kifejtették, ők maguk tényleg 35% pótfizetéssel is vétettek igénybe és kilátásuk van, hogy egyfelől adó­alapjuk oly mértékben fokoztatik, mely tényleg nem létezik, másfelől a pótfizetések oly mérték­ben fokoztatuak éppen a diffusionalis gyárak előnyére, melynek amazok teljesen megfelelni képtelenek. Tehát ezek az ipari, illetőleg közgazdasági előnyök járnak a jeleu törvényjavaslattal, me­lyeknek tekintetében még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ha az arányosítás kedvező, az adóalap kedvezőbben vétetik fel, ha a pót­fizetés teljesen, vagy legalább igen nagy mér­tékben megszűnik és hogy ha a különböző fajú egyes gyárak köztt és egyszersmind ugyanazon fajú gyárak köztt helyesebb arány állíttatik helyre, nemcsak az adó fölvételében, de egy­szersmind a fizetés tekintetében is és különösen ha a hátrányos pótfizetési rendszer megszűnik, ez által az üzletben nagyobb biztosság, a répa­mennyiségnek észszerűbb kihasználása és egy­szersmind a gyengébb és erősebb gyárak köztti versenyképesség helyesebb arányai fognak helyre állani. Hogy mindezek tekintetében a magyar­országi répa-czukor gyárakra nézve előnyök vannak s hogy azok egyfelől megmenekülnek azon veszedelemtől, a melyben részben most vannak, a mennyiben aránytalanul megadóztat­nak, de különösen jövőre lesznek azon az ala­pon, melyen még nagyobb, sőt tulajdonkép még nem is létező adóalap után fognának megadóz­tatni, kétségbe vonni nem lehet. A minek köz­gazdasági következménye megint az, hogy leg­alább a torvény keretén belül meg vau lehető­sége annak, hogy a répa-czukorgyártás minálunk, helyesebb adózási alap következtében kedvezőbb arányokat fog ölthetni és igy azon kedvezőtle­nebb arány, melyet a monarchia répa-czukor termelése tekintetében most elfoglalunk — a mennyiben az összes termelésnek csak 6'79%-át képviseljük — kedvezőbbé fogna válni. Ezek a közgazdasági és gyáripari előnyök oly fontosak voltak a bizottság előtt és annyira döntő befolyással bírtak arra, hogy a törvény­javaslatot már ezen szempontból is elfogadásra ajánlja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom