Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

281. országos ülé» jnnins 11. 1880. 221 Azonban, t. ház, mint volt szerencsém említeni ennek pénzügyi kihatása is van a tekintetben, hogy bár az adótételek emeltetnek, a restitutió nem oly mértékben emeltetik, bár a restutióban lényeges változás történik, a mennyiben a restutitióra való képesség emeltetik oly polari satonális fokú czukorra is, mely azzal eddig nem birt. Eddig—mint tudjuk —92—99 7*%-ra ment a polarisationális fok, mely a restitutió tárgyát képezte, most 88—92 fokú czukor is vonatik restutitió alá és azt hiszem, indokoltan, két tekintetben indokoltan: először azért, mert, mint a statistikai kimutatások bizonyítják, mi nagy mértékben gyártunk úgynevezett nyers ezukrot. Nyers czukornak neveztetik tulajdonképpen a 88— 91%-ig terjedő czukor. Tehát gyáraink előnyére válik, ha azon adót, melyet ezután fizetnek, azon esetben, ha kivitetik a határoa, restutitió alakjában vissza kapják. De indokoltnak látszik azon intézkedés azon tekintetben is, hogy a külföld, különösen Németország, Hollandia, Francziaország, Olaszország szintén a czukor ezen fajainak kivitelét nagy mértékben mozdítja elő. A német rendszerrel most fogunk egyenlő arányban állani ugy a répa- és czukor termelése köztti arány, mint a polarisatio meghatározása tekintetében. Eddig mindkettő tekintetében nagy hátrányban voltunk azért, mert először 88—92 köztt nem restituálunk, holott a német restituál; eltérünk másodszor ettől azért, mert a répa és a czukortermelés köztti viszony nem volt arányosítva. De most legalább, nem állitom, hogy absolut arány van, sőt egyes tételeknél ki tudnám mutatni, hogy van aránytalanság. Azonban kénytelen vagyok constatálni, hogy az arányok helyesebb alapra lesznek fektetve és ugyanazon répa- és czukormennyiség van felvéve a restitutiónál, mint a hogyan Németországban dívik. Minthogy pedig Holland- és Francziaországban még alsóbb fokú czukor is részesül kiviteli kedvezményben, ennek következtében én a törvényjavaslat ezen intézkedését nemzetközi verseny- és nemzetgazdasági szempontból egyaránt helyesnek látom. Azonban, t. ház, ha ezen hatása forgalmi és nemzetgazdasági szempontból ezen intézkedésnek meg van is, bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy pénzügyi tekintetben egészen más eredményekre jutunk, t. i. az adótétel eme léae s egyszersmind a megfelelöleg contingált összegnek emelése ajánltatik ezen törvényjavaslatban, oly módon, hogy a mostani 6 millió 500,000 forint — egész a kiegyezés végéig — 10 millióra menő contigeutált összeg megváltatik és már most jövőre compagneba felvétetik a 10 millió, a mit a gyáiosok fizetni lesznek kénytelenek termelési képességükhöz mérten a két állam kincstáraiba és másfelől fokoztatik évenkint 400,000 forinttal ugy, hogy a kiegyezés végén, 8 év múlva 12 millió 800,000 forintra megy fel ezen összeg. Hát ez részben eorrectivumát képezi azon intézkedésnek, hogy a restitutió kedvezőbbé tétessék az alsó fajokra nézve, másfelől pedig a gyárosok részéről könnyen elfogadtató az által, hogy mint bátor voltam említeni, az arány az adóztatásban helyreállíttatván, a pótfizetések beszüntettetnek. És igy sokkal több valószínűség van, hogy éppen ezen gyárak még felemelt adók daczára sem fognak több adót fizetni, melyek a mostani adórendszer rosszaság adózási alapok aránytalanságánál fogva minden bene, a restitutió bene-je nélkül azon összeget, vagy talán nagyobb Összeget fizetni kényszerülnek, vagy lennének kényszerülve, ha fokozatosan ezen adót, a mint a mostani törvényben benne van, fizetni leimének kénytelenítve. Másfelől azonban e pénzügyi intézkedéseknek azon előnye van, hogy a magyar állam, ugy mint az osztrák kincstár ennek hasznát veszi. Igaz, hogy a termelési arányok szerint oszolván meg az adó, igen természetes dolog, hogy a mi jelenlegi termelési viszonyaink szerint aránylag sokkal kisebb mértékben részesülünk ezen contingentált Összegben, mint a monarchia túlsó fele, a mennyiben a termelési arány szerint 679 ránk 232,000, usque csökkenő mértékben 178,000 jutna ebből a B millió adóemelésből, holott a többi a monarchia másik felét illetné meg. Azonban, t. ház ! e tekintetben csak 2 szempontot vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Az egyik szempont az, hogy most vagyunk a legkedvezőtlenebb termelési arányoknál, a mennyiben még a régi törvény hatása reducálta a termelési arányokat. És ha — a mint hiszem — azon corectivumok, melyek a gyártás tekintetében a törvényjavaslattal ajánltatnak, életbe lépnek, akkor mégis a gyártás kedvezőbb versenyzési és arányosabb adózási viszonyok közé jutván, a gyártási arányok is fokozódni fognak és ennek következtében ezen arány is, a mely, elismerem, hogy rósz, szintén kedvezőbbé fog válni; másfelől pedig méltóztassék figyelembe venni, hogy az az aránytalanság, a mely gyártás tekintetében a monarchia két felére nézve a czukor-iparban van, az nincs összefüggésben ezen javaslattal, nem volt összefüggésben a másik javaslattal se és igy, ha előttünk áll e javaslat, a mely oly lényeges javítást helyez kilátásba, nemzetgazdasági és gyáriparunk szempontjából, akkor ha előttünk áll azon választás, hogy e javaslatot elfogadjuk-e és lehetővé tegyük nem csak az existentiát, a mi szintén fenyegetve volt, de egyszersmind a helyzet javítását a gyártásra nézve, akkor, ha tekintetbe vesszük még azt, hogy pénzügyi előnyei