Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-281
281. országos ülés jnmus 11. 1880. a>\n Bármikép létesíttessék is, t. ház, a budapestfiumei direct összeköttetés, annak kiegészítő részét a zágrábdvárolyvárosi vonal, minden körülmény között képezi, a melyre ennek folytáu feltétlenül szükség van. S ha megengedem is azt, hogy a zágráb-károlyvárosi vonalrészt lehetett volna helyettesíteni más eombinatióval, esetleg parallel vonal építésével, annak, ha más hátránya nem lett volna, az mindenesetre meg lett volna, hogy hasznát csak évek múlva lehetett volna élvezni, holott e vonal megvásárlásával haszna direete és azonnal érvényesül. E kérdés megbirálásánál kétségkívül azon szempont az irányadó, vájjon azon combinatióhoz, hogy az egész vonal megváltassák, mily arányban áll ezen vonalrész megvétele s midőn minden oldalról állíttatik, hogy a vonalrészért adott ár magas, hogy az elért előnyök arán) r ban vannak-e az adott árral? Az első kérdésre, azt hiszem, tisztán az indokolásban fölvett adatokat tekintve, könnyű válaszolni, mert az egyik esetben két millió frt évi terheltetéssel állott volna szemben az államkincstár a vonal jövedelmein felül. Ez esetben pedig a legnagyobb terheltetés az adómentességtől eredt jövedelmi hiány hozzászámításával, az évi járadék az engedély-okmány tartamára 450,000 forintra tehető. Ezzel szemben igen szerény számítás alapján 300,000 frtra van téve azon jövedelem-többlet, mely e vonal megvétele által ezen vonalból és az államvasút déli vonalaiból nyerhető s igy az évi terheltetés 150,000 frtot tesz. A kettő közit éppen a mi finaneziális viszonyaink közt lényeges különbség van, t. i. hogy két millió terheltetést vállaliunk-e el, vagy esetleg legrosszabb esetben 150,000 frnyi terheltetést? De a kérdés főleg az, hogy csakugyan mily arányban áll a 150,000 frt évi terheltetés az elért eredményekkel ? Méltóztassanak megengedni, de a zágráb-károlyvárosi vonal megvétele, felfogásom szerint legalább, első rendű szükséget képez, mind az államvasút déli vonalainak szempontjából, mind a budapest fiumei vonal érdekében, úgy, hogy azt elhalasztani, vagy kezünkbői kibocsátani, nézetünk szerint, semmikép sem volt szabad. S nem méltányosságból történik, ha —• mint Ráth Károly t. képviselő ur mondta — e vonalrészért magas árt adunk, hanem tisztán az államérdek parancsolta, hogy ha máskép nem lehet, az azért kivánt magasabb árt is megadjuk. De egy körülményt, kérem ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni s ez az .• azt mondják, hogy drága a vonalrész vételára és esoíleg olcsóbban lehetett volna azt előállítani, hogy továbbá magasabb árt fizetünk érte, mint a menynyibe a társaságnak került. KJÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. Ámde azon időben, midőn e vonalrész épült, a költség sokkal kevesebb volt, mint a mennyivel ma lehetne előállítani. Azon effectiv költségen túl, mely 240,000 frtnyi évi járadékképen szerepel, ezen nagyobb építési tőke után a járadék nagyobb volna. Már a dolog természetéből is folyik, hogyha nem is volna biztosítva külön cartell utján a magyar államvasút befolyása a tarifák képzésére Budapesttől Fiúméig az által, hogy most Zákánytól Fiúméig egyenes összeköttetésben lesznek az államvasút déli vonalai és az által, hogy a zákány-fiumei vonalrész a hudapest-fiumei vonalnak nagyobb felét képezi, a tarifa képzésére és alakítására tényleges befolyást nyer az állam. De van ezen kivül még egy kétségbe voahatlau előny és ez az, hogy ezen vonalrész megszerzése által meg van adva annak lehetősége, hogy bármily conbinatió mellett Budapesttől Fiúméig közvetien összeköttetést lehet létesíteni, a mit mindaddig, mig ezen vonalrész a magyar állam birtokában nincs, elérni nem lehetett volna. A további előnyök —- és ezek sem csekélyek, — hogy "meg van állapítva, még pedig nem csak a kartell idejére, hanem az engedélyokmány kiegészítő részeként kimoudatik, hogy Triest forgalmának semmiféle más kedvezményt nem lehet adni, mint a fiumei forgalomnak. Ezen kikötés kétségkivül igers lényeges. Azt mondja azonban erre Irányi Dániel képviselő ur, hogy éppen az, mert még más kikötéseket teszünk, mutatja, hogy kételkedünk a déli vaspálya-társaság őszinteségében. Engedjen meg a t. képviselő ur, de az, a mi itt meg van állapítva, nem maximuma a Fiume és a magyar forgalom érdekében megkívántató intézkedéseknek. Semmikép sincs ugyanis kizárva annak lehetősége, hogy a magyar állam saját pályáin és esetleg ezen pályán Fiúméba olcsóbban ne lehessen járni, mint járnak Triestbe. Ez pedig a magyar forgalom és a magyar kivitel szempontjából igen lényeges körülmény. A gyorsvonat is, mely Budapesttől-Fiuméig létesíttetik, nem csekély előny, sőt éppen a forgalom élénkítése szempontjából nevezetes eredmény. S ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni, hogy a gyorsvonat létesítésére, de nem is erre, hanem csak annak elérésére, hogy a triesti gyorsvonat álljon meg Pragerhofban, ugy, hogy az utazók, kik Budapestről Pragerhofig mennek, ott a gyorsvonat által felvétessenek, éveken át folytatott tárgyalások folyamán sem lehetett eljutni. Holott most nemcsak ez éretik el, de Budapesttől Fiúméig gyorsvonat fog járni. Méltóztassanak hozzávenni a Budapesten felállítandó igazgatóságot, valamint a külön elszámolást a déli vasattár»aság magyar 28
