Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

281. országos ülés jnnius 11. 18SŐ. 213 mány és talán a többség azt fogja felelni nekünk, a mit Schillernek a „föld felosztása" czímű költeményében Zeusz felelt a költőnek. {Halljuk! Sálijuk!) „Oda adtam a mezőt a földmívelőknek, az érczeket a bányászoknak, a tengert a kereskedőknek, tenéked kedves fiam nem adhatok egyebet, mint azt, hogy szívesen látlak, valahányszor az égben meg akarsz látogatni." Azok, a kik az alföldet, annak fenyegetett állapotát ismerik, egyet fognak velem érteni: itt arról van szó, hogy azon faj, a melyre a magyar állam leginkább támaszkodhaük, megtartsa-e tovább azon földet, a melyet őseitől örökölt, vagy pedig kivándorlani legyen kénytelen, (ügy van a szélső balfelöl.) Nem puszta szólásforma az t. ház, a mit mondok. (Halljuk! Halljuk!) Azon városlakói, a melyet szereucsés vagyok itt a házban képviselni, már vándorbotot ragadnak. (Ugy van! a szélső bal/elöl,) Békés lakói, azon városéi, a melynek földje vetekedik a legdúsabb Kánaán földjével, (Halljuk! Halljuk!) kivándorolni készülnek és részint máiki is vándorolnak. Tavaly ötven és néhány család indult útnak s a küldöttség, mely a végett keresett fel, hogy nekik alkalmas telepeket szerezzek, azt mondotta: „Uram! most csak 50-en és néhányan mehetünk, de a többiek is, midőn meghallották, hogy itt hagyjuk e háládatlan földet, szintúgy készeknek nyilatkoztak erre és talán 2000-en követtek volna, ha annyi üres telep állana rendelkezésre." Az idén mintegy 150 család folyamodik a pánzügyminister úrhoz hasonló czélból és ezek azt mondották nékem: (Halljuk! Halljuk!) „Uram! hogy maradjunk meg tovább is Békésen; szántunk, vetünk, de nem aratunk. Évről évre elpusztítja az ár termésünket. Sőt többet mondunk uram. (Halljuk! Halljuk!) Házunkban sem maradhatunk meg, mert 700 házat felvert a talajvíz." Tavaly egy járvány ütött ki ott, oly járvány, a mely, mint ilyen, a gyógyászati krónikában talán hallatlan, oly betegség, mely járványként tudtommal soha se lépett fel, az agygerinczlob. Száznál több gyerek hullott el egynéhány órai betegség után és a kik megmaradtak siketek, vakok, hülyék. Hogy ily körülmények köztt és miután a város minden erejét kimerítette, kétségbe esik a nép és új lakhelyet keres: ki fog azon csodálkozni. Ez emberek szeretik a hazát, de hogy szerethessék és szolgálhassák, mindenekelőtt élniök kell. Ma még nem akarnak idegen földre kiköltözni, ma itthon keresnek kenyeret, hogy tovább is édes szülőföldjükön maradhassanak. De ha netán fisealis szempontok tartóztatnák vissza a kormányt attól, hogy nekik telepeket kijelöljön, ki fogja nekik rósz néven venni, ha azért, hogy megélhessenek, azon szerencsétlenek példáját fogják követni, kik a felvidékről máris Amerikába vándoroltak és ki fogja magára vállalni a felelősséget, ha a magyarság zöme, a melyre ezen államnak támaszkodnia kellene, kenyerétől kifosztva, itt fogja hagyni a hazát? Én, t. ház, a mint már többször mondottam, nem vagyok ellene a beruházásoknak, de a beruházások köztt különbséget kell tenni: azok köztt, melyek hasznosak és azok köztt, melyek mulhatlanul szükségesek. A mi az ezen törvényjavaslatban foglalt vasutvonalat illeti, én azt hasznosnak tekintem, de csak akkor, hogyha kiegészítjük, vagyis újabb költséget fordítunk a vonal kiegészítésére. Már pedig lehetetlennek tartom, hogy — miután már is annyi adósságot csináltunk, miután már is oly magasra emeltük az adukat s miután legközelebb annyi vasút megvételét és kiépítését határoztuk el — még újabb terhet rójjunk a nép vállaira. A miért is kijelentem, hogy a törvényjavaslatot, melyet a kormány előterjesztett, nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbalon) Hegedűs Sándor előadó: Méltóztassék megengedni, hogy néhány észrevételt tehessek most, mert azt hiszem, az által egyszersmind megkímélem a t. házat a zárszó előadásától. Azon patheticus és szép előadás, melyet Irányi Dáuiel képviselőtársam éppen most fejezett be, annyiban is, a mennyiben túlzásokból kivetkőztetve, igazságot tartalmaz, azt hiszem döntő érvet e törvényjavaslat elfogadása ellen nem képezhet, mert a mennyiben nyomor van az országban és a mennyiben az ország némely vidékein, hol izgatás, hol önelhatározás folytán, hol szükségségből, hol kényszerűségből kivándorlási hajlam mutatkozik, azon mi nem fogunk segíteni, hü közlekedési viszonyainkat nem javítjuk, mert igaz ugyan, hogy a vasúti politika javítása és a forgalmi hálózatnak megfelelő egyöntetűsége által nem foguuk termést producálni, de lehetővé tesszük, hogy a forgalom el ne tereitessék s hogy az a termés, a mi van, vagy less, kellő módon értékesíttessék. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen ügylet, különösen azon combinatióban, melyben a törvényjavaslat indítványozza e szakasz megvételét. mely úgyszólván az államnak megterheltetésével nem is jár, a mennyiben megfelelő compensatiót nyújt úgy pénzügyi tekintetben, mint a lucrumcessans tekintetében, csak javítani fogja a közgazdasági helyzetet és így azon ellenvetéseket, e tekintetben döntőknek — bármely tisztelettel I is fogadjam — el nem ismerhetem. Két lényeges észrevétel tétetett a javaslat ellen, pénzügyi és forgalmi politika tekintetében. Pénzügyi tekintetben úgy Vidliczkay, mint Ráth képviselő urak azt az árt iparkodtak kiszámítani, melyet e vonal megváltásáért adunk, Tüzetesen sem az egyik, sem a másik számítás