Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

2Í2 281. országos ülés jnnins 11. ISSO. létesíteni és azt hiszem, hogy ezen helyes sor­rend az lesz, ha legelőször a vukovár-samáezi csatorna építtetik ki, minthogy annak kiépítése által fogjuk ezen vizi utat leginkább megrövi­díteni. De azt hiszem, hogy ilynemű építkezések a dolog természete szerint csak akkor hozzák meg teljesen gyümölcsüket, ha azokat vagy az állani létesíti, vagy legalább azoknak kezelésére az állam döntő befolyást gyakorolhat. Mert ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy mindenütt, a hol csatornák léteztek a vasutak építése előtt; és a hol nem történt gondoskodás arról, hogy a vasutak, melyek később létesültek, ezen csator­nát hatalmi körükbe ne ejthessék, a csatornák­nak a vasutakkal való versenye tökéletesen ülusoriussá vált. Pl. a francziaországi déli csa­tornának a déli vasut-társaságtól való visszavál­tása iránt most a franczia kormáuy kénytelen roppant áldozatokat hozni. Minthogy pedig e meggyőzőzésben vagyok, a dolog természete szerint következik, hogy ezen vizi utak mikor leendő létesítésére nézve egyik döntő körülmény az ország pénzügyi helyzete. És mert a most legközelebb megszavazott törvényjavaslatokkal amúgy is jelentékeny ter­heket vállalt magára az ország, én azt hiszem, hogy Apponyi t. képviselőtársam sem fogná azt helyesnek találni, ha most, mielőtt a kérdés tökéletesen tanulmányoztatott volna, mielőtt ezen csatornáknak, szabályozásoknak keresztül vite­lére a kormánynak részletes terve volna, ez irányban akármely határozott ígéret történnék. En azt hiszem, hogy nem lehet ma a tárgyról többet mondani, mint azt, hogy végtelen fonto­sak ez összeköttetések és igy szem elől nem tévesztendők és különösen kézben tartandók, mint a vasutaknak egyedül hatályos verseny­társai. Mindezeknél fogva én azt hiszem, t. ház, hogy még azok is, kik az ezen törvényjavaslat elfogadása által biztosított lépésnél nagyobbat szerettek volua tenni, miután azt nem tagadhat­ják, hogy a czél elérésére ez okvetlen szükséges, ezen törvényjavaslatot teljes megnyugvással el­fogadhatják. (Helyeslés jobb/elöl.) Irányi Dániel: T. ház ! A t. államtitkár ur maga elismerte, hogy a zágráb-károlyvárosi vonal­rész megvétele által azon czél, mely szem előtt lebeg, nem lesz elérve, hogy a czél elérésére újabb áldozatok fognak kívántatni, nevezetesen, hogy Budapest a báttaszék-zákányi vonal valamely pontjával közvetlenül köttessék össze, legyen ez Dombóvár, vagy pedig Bonyhád a kalocsai irányban. De egyik és másik irányban a költség igen tetemes lesz, mert ha Kalocsáról, vagy Bonyhádról kívánjuk folytatni a vasutat, ott azon kívül, hogy egy igen költséges hidat kell emelnünk, a túíparton igen erős védgátakat kell építenünk az ott csaknem évenkint előforduló kiáradások ellen. Kész-e a t. ház ezen újabb áldozatokra is, melyeknek nagyságát meg nem ítélhetjük? Kész-e ilyen összeköttetésnek létesí­tésére, midőn az a mostani körülmények között is, bár tökéletlenül, fennáll? Kész-e egy olyan vasutat kiépíteni, mely már is versenytárssal bír? Eeményli-e a t. államtitkár ur, hogy ezen Budapesttől Fiúméig menő, közvetlenül a kormány kezelése alatt állandó vasút jövedelmező lesz, midőn tudvalevő dolog, hogy a déli vasat­vonalak magyarországi része sem hoz tiszta jö­vedelmet. Hogyan lehet reményleni, hogy olyan irányban két vasút mégis tiszta jövedelmet hoz­hasson az államnak? De más szempontból is kérem a t. állam­titkár urat; mi szükség van akkor ilyen költsé­ges, párhuzamos vonalra, midőn a szerződés 7-ik czikke szerint, a déli vasúttársaság arra kötelezi magát, hogy a Triesztbe irányított árú­kat nem fogja olcsóbb díjtételek mellett szállí­tani , mint azokat, melyek Fiúméba vannak indítva? Vagy bízik a kormány a déli vasut­társulat ezen ígéretében, vagy nem. Ha bizik, akkor nem látom át, hogy miért kíván verseny­pályát építeni, a melynek jövedelmezősége több, mint kétes. Ha nem bizik, akkor nem látom át, hogy miért akar oly nagy árt fizetni. A pénziigyminister ur tegnapi beszédében figyelmeztetett arra, hogy ily kérdéseknek nem­csak pénzügyi, hanem közgazdasági oldalát is tekintetbe kell venni. Tökéletesen igaza van a pénzügyminisier urnák, csakhogy a közgazdasági oldal nem csupán a forgalmi és kereskedelmi érdekek ápolását jelenti, hanem jdent ás egyebet is. Jelenti a többek köztt azt, hogy kímélni kell a már is megterhelt adózó polgárok erejét, nehogy a még inkább rajok súlyosodó terhek alatt összeroskad­janak, kimébn kell őket, hogy ne csak meg­élhessenek, hanem nekik is maradjon a mit gazdaságukba befektessenek, mert hiába fektet az állam milliókat vállalataiba, hogyha az egyes polgárok a maguk gazdaságukba mitsem ruház­hatnak be. (Igaz! bal/elöl.) Jelenti a közgazdasági érdekek ápolása kü­lönösen azt, hogy azon legelső rendű feladatok­ról ne feledkezzünk meg, a melyek a polgárok életének és vagyonának biztosítására szüksé­gesek. Említettem a minap, hogy a mi körül­ményeink köztt mitsem tartok fontosabbnak és sür­gősebb feladatnak, mint azt, hogy a vizmentében lévő városokat s községeket és azok határait a vész ellen biztosítsuk. Én, t. ház, attól félek, hogy ha ezen feladatokra kerül majd a sor, a kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom