Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

281. országos ülés ja idus 11. 1S80. 211 mólnak, nem járnának a közönségnek hátrányá­val és hivatkozott különösen arra, hogy a barcsi rektióban egy napilap szerint a tarifák fel fog­nak emeltetni. A tarifáknak jövőben való miként alakulá­sára nézve egész általánosságban meg akarom említeni azt, hogy a tarifák általános felemelé­séről ezen kartellben a dolog természete szerint egyáltalában szó nincs; másodszor, hogy a kar­telt kötött egyezkedő felek egyikének sincs szán­dékában a tarifákat felemelni, sem a magyar államnak, mint a magyar államvasutak tulajdo­nosának, sem a déli vasúttársaságnak. De van egy tétel ezen kartell-szevződéaben és ezen tétel egyenesen még a közönség érdekében áll és ez az, hogy jövőre a tarifák képzése a déli vasút­társasággal egyetértőkig fog eszközöltetni és ezen kartell-szerződés határozatai ebben íúlmen­tek más kartell-szerződések hasonló határozatain; mert mig a többi kartell-szerződésekben a tételek magasságára nézve a kartelt kötővasutak egy­másnak kezét megkötni egyáltalában nem szok­ták, addig e kartell-szerződésben stípulálva van, hogy a magyar államvasutak igazgatóságának is egyenjogú befolyása lesz a kartellirozott téte­lek megállapítására. Hogy egy napilap közölte azt a hirt, hogy t. i. felemeltetik a tarifa a barcsi relatióban, ez egyszerűn tévedésen alapul és e tévedés abból áll, hogy miután a barcsi relatióban concurrentia volt a déli vasúttársaság vonalai és a magyar államvasutak déli vonalai köztt, ezen concurrentia eredmények épen azon relatióban a magyar állam vasúton a díjtétel 0 # 38 krajezár volt mázsánkint és mértfoldenkiut, mig ellenben a déli vasúttársaság vonalain mért­földenkint és mázsánkint sokkal magasabb díj­tételek szedettek. E kartell-szerződés illető hatá­rozata már most azt süpulálja, hogy az össz­tételek felemelése nélkül, a díjtétel a magyar államvasutat illető vonalrészen méríföldeokint és mázsánkint 0'68 krajczárra emeltetik és termé szelesen a déli vasúttársaságnak mértföldenkénti és mázsánkénti díjtétele ezzel aránylag alacsonyabb lesz. Ez tehát nem a közönséget érintő feleme­lésre, hanem összdijtétel megosztására vonat­kozik. Felemlítette Apponyi Albert t. képviselő ur a vizi utak kérdését is. Én neki abban tökélete­sen igazat adok, hogy a vizi utaknak cultiválása nem kevesebb fontossággal, sőt bizonyos körül­mények köatt nagyobb fontossággal bir, mint a vasúti kapcsolatok helyes létesítése; azonban mégis kénytelen vagyok őt és a t. házat figyel­meztetni arra, hogy az ily vizi összeköttetések, a melyek segélyével csak átrakodás mellett lehet a végpontot elérni, mint a milyen a szóban forgó összeköttetés, melylyei el lehet ugyan szállítani az árúkat Károlyvárosig, de ott a vasútra kell átrakni, hogy a tengert elérhessék, — mondom — az ilynemű vizi összeköttetésnek Látása a tarifa­politikára hasonlíthatatlanul csekélyebb, mint az olyan összeköttetéseké, melyeknél az ilyen át­rakodás nem szükséges, Én ezt gyakorlati példával fogom Mustrálni, a mely talán t. képviselőtársam előtt kevésbé ismeretes, mint azon^ általános tétel, melyet most említek. (Halljuk!) És ez az, hogy mint t. kép­viselőtársam tudni fogja, az összes díjtétel Buda­pesttől Hamburgig 4 márka 91 fillért tesz. E díjtétel leszállittatott mintegy 17* év előtt kivé­telesen 6 hónapra 4 márka és 30 fillére. Azon­ban későbben, midőn a német vasut-tarifa poli­tika következtében, minden a tengeri kikötőkbe érvényes díjtétel képzésénél, az összes valóságos útvonalhossz vétetett számba, ezen díjtételek felemeltek 5 márka és néhány fillérre. Ennek ellensúlyozására a többi vasút egy combinált tarifát képezett, t. i. olyat, mely szerint a vasúton lehetett szállítani egészen az Elbáig, itt az árúk átrakatván, vizén el lehetett jutni Hamburgig és ez által az új díjtétel le­szállittatott 3 márka 80 fillérre, tehát körülbelül egy márkával kevesebbre, mint a vasúti szállítás díjtétele volt. És ezen olcsóság daczára az át­rakodás nehézségei és az átrakodással járó idő­veszteség, valamint a szállítási idő betartásának: bizonytalansága következtében, daczára annak, ű °gy — m i n * mondom -— a díjtétel 1 márkával olcsóbb volt, semmi forgalom nem fejlődött e vonalon. Ez legközelebb fekvő gyakorlati pél­dája annak, hogy nem szabad illusióval élnünk azon eredmények tekintetében, melyeket oly vizi út létesítése által érhetünk el, mely nem vezet egészen a tengerig, hanem a melynek segélyével eljutunk Károlyvárosig és innen csak átrakodás után a tengerig. De mindennek daczára, egyetértek t. kép­viselőtársammal abbao, hogy ezen vizi út léte­sítése igen fontos kérdés, melyet szem elől té­veszteni nem szabad, annál kevésbé, minthogy ennek létesítése aránylag csekély költségbe kerül. A vukovár-samáczi csatorna, mely oly jelenté­keny mértékben rövidíti meg a hajóutat, arány­lag csekély költséggel állítható elő: a Száván csekély szabályozási munkák szükségesek, a Kulpa pedig a legalkalmasabb folyó, ha olyan­nak tekintjük, mely mesterséges úton teendő hajózhatóvá, a mennyiben partja és feneke ál­landó, nagyrészt sziklákból áll és ennél fogva arra, hogy csatornázás útján hajózhatóvá tétes­sék, kiválóan alkalmat. Minthogy ezen egész vizi út előállításának költsége mintegy 13 millió frtra rúg és én ezt uem tartom valami nagy összegnek, — azt hiszem, hogy igenis kötelességünk annak ide­jén és annak sorrendje szerint ezen vizi utat 27*

Next

/
Oldalképek
Tartalom