Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-281
281. országos ülés ja idus 11. 1S80. 211 mólnak, nem járnának a közönségnek hátrányával és hivatkozott különösen arra, hogy a barcsi rektióban egy napilap szerint a tarifák fel fognak emeltetni. A tarifáknak jövőben való miként alakulására nézve egész általánosságban meg akarom említeni azt, hogy a tarifák általános felemeléséről ezen kartellben a dolog természete szerint egyáltalában szó nincs; másodszor, hogy a kartelt kötött egyezkedő felek egyikének sincs szándékában a tarifákat felemelni, sem a magyar államnak, mint a magyar államvasutak tulajdonosának, sem a déli vasúttársaságnak. De van egy tétel ezen kartell-szevződéaben és ezen tétel egyenesen még a közönség érdekében áll és ez az, hogy jövőre a tarifák képzése a déli vasúttársasággal egyetértőkig fog eszközöltetni és ezen kartell-szerződés határozatai ebben íúlmentek más kartell-szerződések hasonló határozatain; mert mig a többi kartell-szerződésekben a tételek magasságára nézve a kartelt kötővasutak egymásnak kezét megkötni egyáltalában nem szokták, addig e kartell-szerződésben stípulálva van, hogy a magyar államvasutak igazgatóságának is egyenjogú befolyása lesz a kartellirozott tételek megállapítására. Hogy egy napilap közölte azt a hirt, hogy t. i. felemeltetik a tarifa a barcsi relatióban, ez egyszerűn tévedésen alapul és e tévedés abból áll, hogy miután a barcsi relatióban concurrentia volt a déli vasúttársaság vonalai és a magyar államvasutak déli vonalai köztt, ezen concurrentia eredmények épen azon relatióban a magyar állam vasúton a díjtétel 0 # 38 krajezár volt mázsánkint és mértfoldenkiut, mig ellenben a déli vasúttársaság vonalain mértföldenkint és mázsánkint sokkal magasabb díjtételek szedettek. E kartell-szerződés illető határozata már most azt süpulálja, hogy az össztételek felemelése nélkül, a díjtétel a magyar államvasutat illető vonalrészen méríföldeokint és mázsánkint 0'68 krajczárra emeltetik és termé szelesen a déli vasúttársaságnak mértföldenkénti és mázsánkénti díjtétele ezzel aránylag alacsonyabb lesz. Ez tehát nem a közönséget érintő felemelésre, hanem összdijtétel megosztására vonatkozik. Felemlítette Apponyi Albert t. képviselő ur a vizi utak kérdését is. Én neki abban tökéletesen igazat adok, hogy a vizi utaknak cultiválása nem kevesebb fontossággal, sőt bizonyos körülmények köatt nagyobb fontossággal bir, mint a vasúti kapcsolatok helyes létesítése; azonban mégis kénytelen vagyok őt és a t. házat figyelmeztetni arra, hogy az ily vizi összeköttetések, a melyek segélyével csak átrakodás mellett lehet a végpontot elérni, mint a milyen a szóban forgó összeköttetés, melylyei el lehet ugyan szállítani az árúkat Károlyvárosig, de ott a vasútra kell átrakni, hogy a tengert elérhessék, — mondom — az ilynemű vizi összeköttetésnek Látása a tarifapolitikára hasonlíthatatlanul csekélyebb, mint az olyan összeköttetéseké, melyeknél az ilyen átrakodás nem szükséges, Én ezt gyakorlati példával fogom Mustrálni, a mely talán t. képviselőtársam előtt kevésbé ismeretes, mint azon^ általános tétel, melyet most említek. (Halljuk!) És ez az, hogy mint t. képviselőtársam tudni fogja, az összes díjtétel Budapesttől Hamburgig 4 márka 91 fillért tesz. E díjtétel leszállittatott mintegy 17* év előtt kivételesen 6 hónapra 4 márka és 30 fillére. Azonban későbben, midőn a német vasut-tarifa politika következtében, minden a tengeri kikötőkbe érvényes díjtétel képzésénél, az összes valóságos útvonalhossz vétetett számba, ezen díjtételek felemeltek 5 márka és néhány fillérre. Ennek ellensúlyozására a többi vasút egy combinált tarifát képezett, t. i. olyat, mely szerint a vasúton lehetett szállítani egészen az Elbáig, itt az árúk átrakatván, vizén el lehetett jutni Hamburgig és ez által az új díjtétel leszállittatott 3 márka 80 fillérre, tehát körülbelül egy márkával kevesebbre, mint a vasúti szállítás díjtétele volt. És ezen olcsóság daczára az átrakodás nehézségei és az átrakodással járó időveszteség, valamint a szállítási idő betartásának: bizonytalansága következtében, daczára annak, ű °gy — m i n * mondom -— a díjtétel 1 márkával olcsóbb volt, semmi forgalom nem fejlődött e vonalon. Ez legközelebb fekvő gyakorlati példája annak, hogy nem szabad illusióval élnünk azon eredmények tekintetében, melyeket oly vizi út létesítése által érhetünk el, mely nem vezet egészen a tengerig, hanem a melynek segélyével eljutunk Károlyvárosig és innen csak átrakodás után a tengerig. De mindennek daczára, egyetértek t. képviselőtársammal abbao, hogy ezen vizi út létesítése igen fontos kérdés, melyet szem elől téveszteni nem szabad, annál kevésbé, minthogy ennek létesítése aránylag csekély költségbe kerül. A vukovár-samáczi csatorna, mely oly jelentékeny mértékben rövidíti meg a hajóutat, aránylag csekély költséggel állítható elő: a Száván csekély szabályozási munkák szükségesek, a Kulpa pedig a legalkalmasabb folyó, ha olyannak tekintjük, mely mesterséges úton teendő hajózhatóvá, a mennyiben partja és feneke állandó, nagyrészt sziklákból áll és ennél fogva arra, hogy csatornázás útján hajózhatóvá tétessék, kiválóan alkalmat. Minthogy ezen egész vizi út előállításának költsége mintegy 13 millió frtra rúg és én ezt uem tartom valami nagy összegnek, — azt hiszem, hogy igenis kötelességünk annak idején és annak sorrendje szerint ezen vizi utat 27*