Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-281
281. országos ülés jnuins ll. 1SS0. 209 találom. 6Vs mértföldnyi vasatért fizetni 7 millió — a mint a kormány mondja; — 8—9 millió frtoí, a mint Ráth Károly kifejtette: ez oly óriási öszszeg, oly méreg drága és ennek kamatját nem fogjuk kivenni semmi esetre sem azou haszon által, melyet a forgalom könnyítése az országra hoz. Az imént szavaztuk meg a budapest-ziinonyi vasutat. Kétségtelen, hogy az nagy költségbe kerül, de ezt nem lehetett elodázni; magam is készséggel szavaztam meg. De miután már megszavaztuk ezt a uagy költekezést, még azonfelül is költsünk vasúti czélokra, Fiúméba vezető vasútra, bosnyák vasutakra, meg ennek megvásárlására ismét 20 milliói, a nélkül, hogy az eredmény megfelelne a nagy költségeknek? Ez nem a mi erszényünkhez való. Ha mi azon tapasztalások után, melyeket már korábbi nagyzás és bő költekezés következtében tettünk, most is ily kevés meggondoltságot mutatunk abban, hogy ily nagy kiadásokat teszünk, ez, méltóztassanak elhinni, azt a véleményt fogja támasztani az egész világ előtt, hogy javíthatatlanok vagyunk. A szerződés egyik pontjában elmondatik, hogy nagy előny lesz ránk nézve az, hogy ha a déli vasút bármely állomásáról adatik is fel valami Fiume felé, az nem fog nagyobb tarifával terheltetni, mint azon árú,Jme!y azon vasúton Triestbe megy. Csodálom, hogy az indokolás nagyobb súlyt nem fektet erre, hogy nem igyekszik számokban feltüntetni azon állítólagos nyereményt. Megvallom ez azt a gyanút kelti fel bennem, hogy az ebből várható haszon valami nagy nem lehet. De lehetetlen ez alkalommal nem tennem még egy reflexiót, a mely sajátságos világításba helyezi azt az eljárást, melyet mi azon nagy üzleti társaságok részéről, melyek Ausztria érdekeit képviselik velünk szemben, tűrni kénytelenek vagyunk. Azt mondja a déli vaspályatársulat, hogy a lucrum cessans az 6' részére 500 ezer forint. S miből áll elő ez a nagy lucrum cessans? Abból, hogy a déli vasút eddig szándékosan, tervszerííleg, rendszeresen terelte el a forgalmat Fiumetől az ő többi vonalaira. Itt tehát voltakép nem valami rendszeres, üzletszerű eljárásról van szó, hanem arról, hogy váltságdíjat fizessünk azon szándékos megrontásért, zsarolásért, melyet rajtunk elkövetnek. Bocsánatot kérek, ez nem üzletszeríí eljárás, hanem tökéletesen hasonlít azon görög rablóbandák eljárásához, melyek méregdrágán szokták a váltságot megfizettetni azok által, a kik történetesen kezeik közé kerülnek. Móricz Pál t. képviselőtársam minapi feiKBPT. NAPLÓ 1878—8Í 4 XIV. KÖTET. szólalására legyen még szabad egy észrevételt tenni. (Halljuk! a szélső balon.) T. barátom szemrehányást tett nekem azért, hogy mi Fiume érdekeit nem akarjuk előmozdítani. Hivatkozott arra, mit mondott Kossuth Lajos s azt mondja, hogy ha újra elolvasuók Kossuthnak „Tengerre magyar" czikkeit, egészen máskép beszélnénk. Nem tudom, miképen szokott t. barátom tanulni Kossuth irataiból, beszédeiből, de én oly politikát, mely szerint kétszeresen kellene elveszítenünk a réven azt, a mit a vámon nyerünk, ily politikát Kossuthtól nem tanultam. (Tetszés a szélsb' baloldalon.) Egyébiránt itt nemcsak Fiúméról van szó, jól méltóztatik tudni t. barátom, hogy itt bosnyák vasutakról is van szó. Azt is Kossuthtól méltóztatott tanulni, hogy czélszerü reánk nézve, hogy bosnyák vasutakat építsünk? (Derültség a szélső *paloldalon.) Azt is Kossuthtól tanulta, hogy czélszerü dolog volt Boszniát elfoglalni, vagy Bosznia occupatióját consolidálni ? Vagy azt is Kossuthtól tanulta, hogy czélszerü eljárás Magyarország részéről, építeni saját pénzünkön, véres verejtékünkön oly vasutakat, melyeknek nem lesz más destinatiója, mint az, hogy saját iparunk piaczát Boszniába elvegye, hogy Ausztria a maga részére tökéletes monopóliumot űzhessen velünk. Arra kérem t. barátomat, ne méltóztassék hivatkozni Kossuth Lajosra, ne regye hiába ajkára Kossuth Lajos nevét, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) ne igyekezzék idegen tollakkal, efféle jelszavakkal, mint „tengerre magyar" ékeskedni, (Tetszés a baloldalon) különösen t. barátom, a ki olyan politika szekerét tolja, melynek nem az lesz a következése, hogy „tengerre magyar", hanem az, hogy „tengerbe magyar." (Élénk helyeslés a szélső halon.) Hieronymi Károly: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat czélzatát tudtommal a t. házban felszólalt t. képv. urak egyike sem ellenezte, mert Vidliczkay képviselő ur is, a ki a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadta el, kijelentette, hogy ő maga az ügyet és a czélt oly üdvösnek tartja, hogy ha a kormány helyesebb nemzetgazdasági politikát követne, hasonló intézkedést ő is megszavazna. A legtöbb ellenvetés a körül forgott, hogy először a czél, mely kitüzctik, nem éretik el tökéletesen; és másodszor, hogy az ár, melyet a czél elérésére adni szándékozunk, felette nagy. Azt hiszem, hogy az első ellenvetésre, hogy t. i. nem éretik el a czél tökéletesen, mert a javaslat elfogadása esetére sem lesz Fiúméval egy tökéletesen független oly összeköttetésünk, mely által, az annyira fontos export tarifára döntő befolyást gyakorolhassunk, ezen ellenvetésre reflectálnom alig szükséges. Mert sem a kormány előterjesz"if