Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

206 281. országos ülés június 11. 1880. nem. Legyen szabad figyelmeztetnem arra, a mit a kormány e javaslat indokolásában felhoz, t. i,, „hogy az adómentesség meghosszabbítása tulajdonkép nem is annyira a részvényesek, tehát a társulat, hanem inkább az elsőbbségi hitelezőknek állott érdekükben, ugy hogy ezen adókérdés nem alkotott a társulatra nézve oly kényszerhelyzetet, mely a kormányt feljogosíthatta volna arra, hogy a fennt jelzett vonalakra szorítkozó tárgyalási alapot visszautasítsa". Tehát a kormány nem ismeri el azt, hogy az adóelengedés kérdése a déli vasúti társaságra nézve oly kényszerhelyzetet képezett volna, a mely megadta volna a kormánynak a fogantyút arra, hogy a teljes megoldás végett sikeres transaetiót folytasson. Ezzel szemben áll egy hivatalosnak ismert munkában foglalt nyilatkozat. E munka czíme: Südbahn im Jahre 1880. E munka szerzője J. S. tudvalevőleg senki más, mint Schüler, a déli vasutak főigazgatója. Ha megengedi a t. ház, a kormány ezen nyilatkozatával szemben fel fogok Qgy párt sort ezen munkából olvasni, jellemzéséül annak, hogy mily kényszerhelyzetben van a déli vaspályatársulat az adóelengedés kérdésével szemben. (Halljuk ! Halljuk.') A tétel igy szól: (olvassa): „Für 1880 ungefähr das gleiche Erträgniss wie in den Jahren 1877 und 1878 vorausgesetzt, würde die neu aufzubringende Steuer — selbst wenn die davon auf die Coupons der nicht Steuerfreien (3%-igen) Obligationen entfallende Quote von diesen in Abzug gebracht werden wollte — nicht alléin denreinen Jahresüberscbuss vollständig absorbiren, sondern auch cinen grossen Theil der kaum wieder gesammelten Keserve in Anspruch nehmen, ohne dass die Zahlung des restliehen Kaufschillings an die Staatsverwaltung fortgesetzt werden könnte; ein etwaiger Ausfall in den Einnahmen aber müsste schon im ersten Jahre noch ernstere Gefahren nach sich ziehen und zwar Gefahren, die in der Folgezeit ganz unabwendbar sein würden". A röpirat további folyamában részletesen fel van tüntetve, hogy valóságos életkérdés a déli vasútra nézve, hogy az adóleengedés továbbra megadatik-e, vagy nem. Tény az, hogy az adóelengedést illetőleg, az összes osztrák-magyar vonalakról van szó. De a magyar kormány egy lényeges részét ezen adó kérdésének kezében tartja; tehát oly pressiót gyakorolhatott volna szerintem a déli társulatra, melynél fogva, ha nem is azonnal, a magyar forgalom érdekeinek sokkal megfelelőbb megoldást érhetett volna el. A kormány azonban azt mondja és más alkalommal is állottunk szemben ily ellenvetésekkel, hogy talán nem kell a kényszerhelyzetet annyira kiaknázni, mert egy ily nagy társulatnak decadence-a mindig az általános közlekedési érdekekre van visszahatással. Ezzel szemben csak azt kérdezem, miért olyan nagyon szükséges a zágráb-károlyvárosí vasút megvétele ? Azért, mert a déli vasúttársaság ezt a beékelt vasutat hatalmának legszélsőbb határáig kiaknázta a közforgalom rovására, a mennyiben a maximál-tarifákat alkalmazta a legnagyobb kérlelhetlenséggel, 1*7—3'7 kr.-ig, mértföldenként, holott a direct gabona tarifa mázsánkint és mértföldenkint háromnegyed krajczár Fiúméba, azonkívül az illetékekre is a maximáltételeket alkalmazta, ugy, hogy a délivasuttársaság minden módon iparkodott ezen rövid 67* mértföldnyi területen, a magyar közlekedési érdekek rovására, a forgalmat megnehezíteni, No, hát ily eljárással szemben, hogy a t. kormánynak miért kelljen a méltányosság terére lépnie és a transactiót nem csupán azon alapon folytatni, mely alapon a magyar közlekedési érdekeknek megfelel, ezt belátni nem vagyok képes. (Ugy van! hal/dől.) Én tehát, t. ház, azon nézetben vagyok, hogy igenis az adó kérdése oly eszköz volt a magyar kormány kezében, mely eszközt nem lett volna szabad kezéből kiadni mindaddig, mig a déli vasúttársasággal egy, a magyar érdekeknek teljesen megfelelő transactió nem jön létre. Ha pedig jelenleg nem lehet azt létrehozni, akkor részemről hajlandó lennék lemondani bizonytalan időre a zágráb-károlyvárosi vonal megszerzéséről, mert meg vagyok győződve, hogy előbbutóbb helyesebb és teljesebb megoldás lett volna elérhető. Igen, de az indokolásban és különösen a bizottság jelentésében felhozatik az, hogy hiszen nemcsak az éretik el ezen megvétel által, hogy már most a magyar állam déli vonalai direct összeköttetésbe hozatnak Fiúméval, hanem más előnyök is biztosittatnak a szerződés által. Itt van mindenekelőtt a cartell. Hivatkozom itt az előadó úrra, a ki tegnapi beszédében előnyül tüntette fel azt, hogy ezen cartell három évre köttetett. Hát én tagadom, hogy a déli vasútnak ne állott volna érdekében ast a cartellt, melyet állítólag ezen transactiónak köszönhetünk, velünk különben is megkötni; ha talán első pillanatra csak reánk nézve előnyösnek látszik is, utóvégre ez csak a kölcsönösség kérdése, ugy mint jelenleg is fennáll azon viszony, melyet a bizottság jelentése is kiemel, hogy t. i. Trieszt az összdíjtételekre nézve nem részesül előnyben Fűimével szemben, ez utóbbi tehát nem a jelen transactió kifolyása. De ha a cartellt illetőleg nem is lenne ugy, ne felejtsük el, hogy mi ezt a vételt nem három évre kötjük, hanem örök időkre. Tegyük föl, hogy csakugyan csupán a magyar vasutak érdeké-