Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

281. országos ülés jnaius 11. 1880. 207 ben jött létre ez a cartell és hogy az csakugyan coneessiót képez a déli vasút részéről. Mi történik három év múlva ? Hátha az a cartell nem fog megújittatni három év múlva? Akkor ezen három évre bizonyos előnyre tettünk ugyan szert, ez azonban vajmi lényegtelen ezen áldozattal szemben, melyre már volt alkalmam utalni. En tehát a nélkül, hogy ezen és hasonló kérdésekre bővebben akarnék kiterjeszkedni, ezt a carteilt olyan előnynek, mely lényeges tényezőt képez annak megbirálására: vájjon előnyös-e ezen vétel a forgalom érdekei tekintetében, nem vagyok képes elismerni. Ugy vagyok az 5-ik pontra nézve is, melyet a bizottság felhoz: hogy Trieszt nem részesül előnyben Fiúméval szembeu. Ez áll, csak hogy ismételem, ily megállapodás fennáll jelenleg is s már régebben léptetett életbe. Tehát nem tekmthetem a jelen transactió kifolyásának, jóllehet bizonyos az, hogy e megállapodás most állandósulni fog. A. bizottsági jelentés harmadik pontja azt mondja: „a zágráb-sziszeki vonalon kedvező díjtételek mellett nyerünk szállításra, esetleg második vágány építésére jogot". E helyütt bátor vagyok a t. ház figyelmét arra a körülményre felhívni, hogy most már a harmadik igen fontos vasúti jelentést tárgyaljuk és pedig itt a leglényegesebb, úgyszólván közlekedési életkérdésekről van szó. A pénzügyi bizottság általam igen szorgalmasnak elismert előadója mindezen kérdéseknek is előadója, a nélkül, hogy előttünk a közlekedési bizottságnak valamely jelentése feküdnék. Én tudom, hogy az az usus, hogy a mennyiben a közlekedési és pénzügyi bizottsághoz vaunak az ily előterjesztések utasítva, a pénzügyi bizottság szokta a vezérszerepet vinni; de én bátor vagyok éppen az előadó urat kérdezni, a kinek szorgalmát teljesen elismerem, hogy a zágrábsziszeki vonalon esetleg második vágány építésére jogot nyerünk, hol van ez a szerződésben? Itt szó van arról, hogy a mennyiben a zágrábi indóház a magyar vonal debouchirozásáig mintegy 5 és fél kilométer távolságnyira van, minthogy nem juthatnak directe a zágrábi indóházhoz, jog adatik új vágány lerakására ; mig az előadó ur az előnyök között sorolja fel a zágrábsziszeki vonal tekintetében egyrészről a kedvező díjtételeket, másrészről pedig azt, hogy jogot nyerünk egy második vágány lerakására. Tehát előnynek mond olyant, a mi inkább egyik lényeges hátránya a jelen transactiónak. Én lehetetlennek tartom, hogy a pénzügyi bizottság t. előadója annyira tájékozatlan volna a közlekedési ügyekben, hogy a hivatalos jelentésben nagy előnyként említsen fel oly dolgot, a mely egyáltalában elő nem fordul, ha pedig előfordul, az éppen az ügynek igea lényeges hátrányát képezi. Mindezek után, t. ház, én azért nem járulhatok ezen törvényjavaslat elfogadásához, mert a pénzügyi tekintetben hozandó áldozatokat nem látom arányban azon előnyökkel, melyek ezen vonalnak megváltása által a magyar közlekedési érdekekre hárulnak; de főleg pedig azért nem, mert én praejudicálva látom a kérdésnek teljes, egészséges és érdekeinknek kellőleg megfelelő megoldását az által, hogy a t. kormány, a már említett helyzetét a déli vasainak az adómentességre vonatkozólag, az én nézetem szerint nem használta fel arra, hogy a kérdés már most teljes megoldást nyerjen, vagy hogy legalább annak útja egyengefctessék. [Helyeslés balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Azon megoldásnak, melyet a délnyugati hálózat ezen törvényjavaslat által nyert, azon képviselők, a kik ugy, mimV én, a közgazdászat! kérdéseket minden pártszemponttól eltekintve, tisztán, objeetive, a forgalom lés a nemzetsrazdászati érdekeknek mérlegelésével akarják megítélni és a szerint szavazatukat adni, némileg nehéz helyzetbe vannak hozva a t. kormány eljárása által Minden más parlamentben, mely a maga ellenőrzési jogának és kötelességének minden jottájához komolyan ragaszkodik, midőn oly javaslatok terjesztetnek elő, melyek bármely más factorral való alkudozások eredményei, azon alkudozások menetét kitüntető okmányokat a parlamentnek elő szokták adni. Azon okmányok, ellenjavaslatok és javaslatok lánczolatának ismeretéből azután teljesen megnyugtatóiag megbírálhatja a képviselő, hogy a megoldás önmagában teljesen kielégítőnek mondható-e, áll-e, hogy jobbat elérni nem íehetett-e. Hasonló helyzetben vagyunk ma ezen javaslattal szemben. Ho<jy ezen javaslatnak elfogadása és keresztülvitele az eddiginél jobb helyzetet teremt, azt készségesen elismerem, de hogy az azon nagy érdeknek, t. i. a Budapest és a tengerpart köztt helyreállítandó, a mag3^ar állam kezében levő direct Összeköttetés megoldását involválná, azt tagadnom kell. Itt egy fél megoldás előtt állunk, a melyet, hogy elfogadjunk-e, vagy ne fogadjunk-e el, leginkább azon kérdés eldöntésétől függ, hogy vájjon nem lehetett-e az adott körülmények köztt a dolgot jobban elintézni ? Erre nézve nagyon hiányos informatióknak vagyunk csak birtokában és ily körülmények között, az egyéni nagyon is subjeetiv appraetiatiónak, a ealculusnak dolgává válik ezen fontos kérdésnek megítélése é< igen természetes, hogy olyanok, kik különben közgazdászai kérdésekben homogén irányt szoktak követni, a tisztán subjeetiv indokok mérlegelésének mezejéu eltérőek egymástól. És azért én, daczára