Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

280. országos ülés junius 10. 18SÖ. 19Í rendelkezésre, nem igen szokták vasúton szállítani. De fakivitelünket és dougakereskedésünket e vasút kiépítése hátrányosan fogja ériateui és én e tekintetből sem óhajtanám e vasút kiépítését. Ivánka t. képviselő ur, Mocsáry t. képviselőtársamnak felelve, azt mondja, hogy a banjaltikai pályatest rég ki van építve és azon katonaságot is lehet szállítani. Fájdalom, hogy e vasút kiépült, kiépült pedig minden esetre a mi pénzünkön is s ez által teremtettek egy újabb közös ügyet Boszniával, melylyel pedig semminemű közös ügyet elvállalni nem akarunk. Nem hivatkozunk itt a dualismusra, átengedjük annak dicsőségét, szégyenét és felelősségét Ausztriának. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Mondja továbbá a képviselő ur, hogy az, mintha az egy versenypályája lenne a magyar pályatesteknek, nem áll, mert kiszámította kilőni éterekkint, hogy Bécsből arra felé mennyivel hosszabb az út, mint Pest felé. Tudjuk azonban, hogy ily hosszúsági különbözeteket a kedvezményes tarifák ki szoktak egyenlíreni. Tudom pl., hogy éppen a határőrvidéken a fák és dongák ritkán szoktak Fiume felé vitetni, hanem daczára annak, hogy a trieszti út sokkal hoszszabb, mégis trieszti kikötőbe szokták szállítani, mert az osztrák vasút, tarifa-kedvezményeket ad és olcsóbban szállít Triesztbe és hosszabb vonalon, mint a rövidebb vonalon Fiúméba. Itt tehát könnyű a kijátszás. Egyátalán a mi kormányunk furcsa vegyületét egyesíti magában az építési és rombolási hajlamnak; a mit ma egyik kezével alkot, azt még ugyanazon nap már másik kezével lerombolni törekedik. Csak ma szavaztak meg a budapest-zimonyi vasutat, melynek főhivatása az, hogy a nemzetközi forgalmat fővárosunkon át irányozza keletre; még meg se száradt jó formán e törvény elfogadását decretáló jegyzőkönyven a tenta: s immár egy másik oly törvényjavaslatot terjeszt élőnkbe a kormány, a mely amannak üdvös hatását paralizálja, a mely ama vasútnak veszélyes versenytársat teremt s a mely Bécsnek egyenes összeköttetést biztosít, fővárosunk kikerülése és háttérbe szorításával, keletre. Mindezek következtében éa ezeu politikai, pénzügyi és forgalmi tekintetben egyaránt hátrányos vasutak kiépítését ellenzem; arra egy fillért sem szavazok meg s a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslés a szélsä baloldalon.) György Endre: Ezen törvényjavaslatban főleg két kérdés forog fenn, az egyik a sziszekkárolyvárosi és a másik — mint helyesen méltóztatott magát Mocsáry képviselő ur kifejezni — a sziszek-novii vonal kérdése. A mi a sziszek-károlyvárosi vonalat illeti, erre nézve Csernatony Lajos t. képviselőtársunk fajdalmát fejezte ki a közlekedési és pénzügyi bizottságok azon eljárása felett, mely szerint ezen vasút kiépítését csak akkor akarják foganatosítani, ha a bród-sunjai vonalrész kiépíttetett, 0 azt mondja, hogy mikor már a képviselőház megszavazta a pest-zimonyi vasutat és arra folyósított 23 millió frtot, akkor e kicsiny, csak 7 millió frt megszavazását megtagadni nem helyes eljárás. Én azt hiszem, ellenkezőleg, ha egyszer már oly nagy vasúti kiadásokat megszavazott a képviselőház, még több ok van a takarékosságra és még több ok van különösen oly vasúttal szembeu, mely — engedjen meg t. képviselőtársam e kifejezésért — e pillanatban sem a jelenne], sem a jövőnek semminemű feltételével nem rendelkezik. Méltóztatott t. képviselőtársamnak arra hivatkozni, hogy Sziszeknek nagy forgalma volt ez előtt Fiúméval dongákban és egyéb fanemuekben és hogy ezen forgalom a sziszeki vasút kiépítése által Triesztbe tereltetett. Utána jártam ezen adatoknak. Mint méltóztatnak tudni, Károlyváros és Fiume köztt a Lujza-út van, mely egész múlt évi megváltásáig vámszedési joggal ruháztatott fel s azt tényleg gyakorolta is. Minden fa, donga, mely Sziszekből Fiumébe ment, szükségkép ezen utat passirozta. A vámszedés folytán ez út forgalmi adatai pontosak. 1850-ban ezek szerint 197,000 mázsa volt az összes mennyiség, 1859 ben 180,000 mázsa, 1869-ben alig 130,000 mázsa. De az összes adatok szerint, a legvirágzóbb korszakban a faforgalom a Lujza-uton, melynek legnagyobb részét kétségkivül a sziszeki piacz szolgáltatta, 250 ezer mázsánál több nem volt. A jelen körülmények köztt hogyan áll a helyzet. Sziszektől Zágrábig a déli vasút kezeli, de éppen azon kartelíszerződés szerint, mely ezen törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztetett be és mely a pénzügyi bizottság indokolásában részletezve vas:, ezen forgalom 50%-a E^iunie felé iereitetik és a zágráb-károlyvárosi és a károlyváros-fiumei vonalnak fog jutni. Ha tehát kiépítjük azon vonalat, mely összeköti Sziszeket Károlyvárossal, ezen 50°/o-ot el fogjuk veszteni. Ezen egész forgalom igen jelentéktelen, mint a bizottság indokolásában föl van tüntetve és ezen forgalom 50%-ából bizonyos problematicus arányú részt megnyerni, nem ér fel azon áldozattal, hogy ugyanarról a a zágráb-károlyvárosi új voaalon lemondjunk s hogy ezen felül még 7 milliót ezen vonalra kidobjunk. Méltóztassanak figyelembe venni azt is, hogy számításom szerint ezen vonal 83 kilométernyi lesz és a jelenlegi összeköttetés 99 kilométert tesz, ugy hogy ezen vonal kiépítése által csakis 16 kilométernvi rövidítést érünk