Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

192 280. országos Élés június 10. 1S8». el. Eltekintek attól, hogy a Kalpa, mely régeb­ben természetes útja volt a sziszek-fiumei forga­lomnak, ma is ott van s felhasználható, csak azt akarom kiemelni, hogy ily rövidítésért, ily csekély forgalom mellett az ország jelen finan­ciális helyzetében az államot 7 millióval meg­terhelni helyes volna e, vagy nem : annak elbírá­lását t. képviselőtársam belátására bizom s meggyőződésem szerint a közlekedési és pénz­ügyi bizottság eljárása e tekintetben a lehető legcorrectebb és az ország jelen pénzügyi hely­zetében nem lehet mást tenni, mint ahhoz hozzá­járulni. Fontosabb része azonban a javaslatnak a a sziszek-uovii vasút, mely azon oldalról (a szélsőbal felé mutat) különösen meg volt támadva. Ezen vasút évek hosszú során át az országos közvélemény részéről kétségkivüi a legnagyobb ellenszenvvel találkozott. Nem aka­rom vizsgálni, hogy ez ellenszenv amaz időben jogosult volt-e, vagy sem; de ha volt ennek amaz időben jogosultsága, ez elveszett azon határozat által, melyet a t. túloldal és a ház többsége tegnap hozni méltóztatott. A sziszek­novii vasútnak egész veszedelme arra alapíttatott, hogy ez által Szaloniki közelebb hozatik Bécshez, mint Zimony Budapesthez. E veszedelem a budapest-zimonyi vasút kiépítése által teljesen el van hárítva; mig ugyanis Budapest Szalonikihoz Zimonyon és Belgrádon keresztül 1080 kilo­méter, addig Bécstől Szaloniki-ig 1471 kilo­méter, tehát majdnem 400 kilométerrel nagyobb út. Hogy ily körülmények köztt a féltékeny­ségnek van-e alapja, a magam részéről felfogni nem tudom. T. ház! Nem tagadom, hogy a sziszek-uovii vasút első sorban stratégiai és osztrák érdekek­nek szolgál s épp itt van köztiünk a külöbség. Én a magam részéről minden oly érvényesítését az osztrák érdekeknek, mely Magyarország kárára van, kötelessé­gemnek tartom ugy e házban, mint a házon kivül egyaránt ellenezni, ha azonban az osztrák érdek érvényesülése Magyarország vitális érdekét nem érinti, azt hiszem, hogy a monarchiának jelen helyzetében a ház részéről egyáltalában nem helyes politika annak érvényesülését tisztán azért, mert az első sorban osztrák érdek, meg­akadályozni. Már pedig arra, hogy jelen esetben e vasuí nem válhatik a magyar érdekre vesze­delmessé, egyik garautia az, hogy ez idő szerint csupán Banjalukáig terjedne ki, tehát egy magá­ban véve jelentéktelen pontig és annak tovább folytatása technikai nehézségekbe ütközik. A másik nehézség e vasutak érdekeink ellen való felhasználásában az, hogy az állam annak tarifájára döntő befolyást fog gyakorolni. Méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy ez idő szerint a dálya-vinkovcze-broódi össze­köttetés által, különösen miután e broódi össze­köttetés Zeniczáig foganatosíttatott s a mint a hírlapokból értesülünk, annak Szarajevóig leendő kiépítése meg fog történni, a mi utunk Szeraje­vóig is rövidebb lesz, mint ezen vonalnak már a technicai nehézségeknél fogva sem valószínű kiépítése folytán lenne. E pontnál azonban egy kérésem volna az igent, kormányhoz. Kérésem e tekintetben ugyanis az volna, méltóztassék a kormánynak odahatni, hogy a zenicza-bosznia-szerajevói rész széles vá­gányra építtessék és a broód-zeniczai rész, a mely keskeny vágányra építtetett, széles vá­gányra átalakíttassak, hogy ily utón nemcsak a katonai, hanem az ország forgalmi, kereskedelmi érdekeinek is lehetőleg megfelelni képes legyen. Azokon kivül, a miKet elmondani bátor voltam, hogy nevezetesen ezen vasútnak kiépí­tése a magyar érdekekre semmi kárral nem jár, egy pár positiv argumentumot is méltóztassanak megengedni, hogy felemlítsek ezen vasút létesí­tése mellett. Az egyik positiv argumentum kétség­kívül az, hogy az occupátió - - akár akarjuk, akár nem — tény. A hadseregnek, mely Bosz­niában van részben elhelyezve, ellátására szükség vau. Azon természetellenes állapot, hogy ezen ellátás eszközöltetett Sziszekig vasúton, onnan Broódig szekéren, Boódtól pedig ismét vasúton, eltekintve az e tényben rejlő anomáliától, még jelentékeny költséget is okozott, miután a szállí­tási költségtöbblet a közös és igy közvetve, a magyar államkincstárra nagy terheket ró. Straté­giai szempontból felhozható indokokon kívül meg kell fontolnunk, hogy e vasút a természetes nehéz­ségeket meg fogja szüntetni, ezen anomáliát semmivé fogja tenni és ugyanakkor, mikor a mi érdekeinknek semmi tekintetben nem fog ártani. Tisztelt ház, e vasút létesítése feltétlenül szük­séges az anomália megszüntetésére és azért, hogy a közös monarchiának érdekeire nézve arra elodázhatlan szükség van; és miután a ma­gyar államkincstárra ennek építéséből nem fog teher hárulni, mert a határőrvidéki erdő-alapból fog az építtetni, azt hiszem, a magyar ország­gyűlés annak elejtése által igen komolyan ki­tehetné magát azon vádnak, mintha a forgalom­fejlődést mesterségesen akarná elzárni, akkor is, ha az- a mi érdekeinkkel ellentétben nincs, a közös hadsereg s a monarchia hatalmi erejének kétségkivüi hasznára van, csak azért, mert eset­leg Ausztriának is hasznára lehet. Én e vádat, t. ház, Magyarországra vonatni egyáltalán nem akarom s ennélfogva ugy nega­tív, mint positiv természetű okokból kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot a közlekedési" s pénzügyi bizottság szövegezése szerint el­fogadni. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom