Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

Jg4 279. országos ülés jnnins 9. 1880. ismételve igen kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot általánosságban elfogadni; de nagyon kérem továbbá, méltóztassék a kijelöli vonalat is elfogadni s méltóztassék elfogadni a 4. §-t is ugy, a mint van, nem kötelezőleg beiktatva ma még az államköltségen való építést. S méltóztassanak megnyugodni abban, hogy mindnyájunknak az a czélja s nem más, hogy ezen vasút ugy építtessék, hogy az állam-kormánynak a kezelésre, az üzletre, a tarifára való befolyása minden viszonyok köztt és minden kétségen kivül biztosittassék. A módozat iránt, határozni lehet majd akkor, mikor a részletes javaslat beterjesztetik. El kell érni e czélt, ha máskép nem lehet, az államköltségen való építéssel, de ha lehet kevesebb teherrel elérni ugyanezen ezéít, akkor ezen kevesebb teherrel járó módon építtessék. Ajánlom a javaslatot elfogadásra. {Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Mukics Ernő: T. képviselőház! Engedje meg a t. ház, hogy azon rövidséggel, a melylyel minden felszólalásom alkalmával élni szoktam, én is elmondjam nézeteimet a szőnyegen levő tárgy felett. {Halljuk!) Azon kedvező és szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezúttal a t. kormánynyal, illetőleg páríjával szavazhatok és határozottan kijelenthetem, hogy azon vasúti javaslatot, a mely előttünk fekszik, úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom; mert ez nem csupán egyes vidékek speciális érdekeit képviseli, hanem, hogy úgy fejezzem ki magam, egyik kimagasló fénypontját képezi vasúti hálózatunknak, a mennyiben ez az ország érdekeinek és a nemzet közóhajának egyaránt megfelel. Fölösleges volna a törvényjavaslatot bővebben indokolnom ; eléggé támogatja azt a törvényjavaslat indokolása, eléggé a pénzügyi bizottság jelentése, de leginkább támogatja és indokolja az ország közvéleménye, mely a mellett hangosan nyilatkozik. {Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mind a mellett nem tehetem, t. ház, hogy némely körülményre a kormány figyelmét fel ne hívjam. De mielőtt ezt tenném, legyen szabad reflektálnom azon ellenvetésekre, a melyek a törvényjavaslattal szemben a felszólalt t. képviselő urak által felhozattak. Dániel Ernő t. képviselő ur ezen törvényjavaslatot nem fogadja el és kijelenti, hogy mint nagybecskereki képviselő, nem szól haza, hanem az ország érdekében. És éppen azért csudálkozotn a t. képviselő úron, hogy h áll, a mit beszédében állít, hogy az ország érdekeben beszél és még sem fogadja el a javaslatot, hanem ellene szól. Nem tartom szükségesnek, hogy a t. képviselő ur nagyszabású beszédének minden egyes tételére reflektáljak. A t. pénzügyminister ur, úgy szintén a t. ministerelnök ur állásomat, szemben a t. képviselő úrral, megkönnyítette. De máskülönben sem tartom szükségesnek a t. képviselő ur beszédével bővebben foglalkoznom, azért nem — de ezt a t, képviselő ur ne vegye rósz néven — mert azt hiszem, hogy szelíd hangon tartott beszéde nehezen győzte meg a t. ház többségét állításai helyességéről, melyek a nemzet többsége véleményével ellenkeznek. De egyet mégis meg kell jegyeznem. A t. képviselő ur azt állítja, hogy ezen vasútvonal nem lesz jövedelmező, hanem a Budapest-Kikinda felé vezető vonal van erre hivatva. És mivel motiválja ezt? Azt mondja, hogy nincs virágzó, gazdag iparunk, a javaslat szerinti vidéken elvonuló vonalnak nagy forgalma nem lehet és hogy keleten a politikai viszonyok nem kedvezők. És másfelől meg azt ajánlja, hogy a Kikinda felé való összeköttetés az országra nézve előnyös lenne. Én csak egy kérdést vagyok bátor koczkáztatni. Vájjon, ha Kikinda felé menne ezen vasút és nem Budapest - Szabadka felé: akkor a magyar ipar jobban fejlődnék-e, avagy talán a politikai viszonyok keleten változást nyernének-e? Engedje meg a t. képviselő ur, én azt részemről kétségbe vonom. A t. képviselő ur a többi köztt azt is állította, hogy ezen vasúti javaslat a nemzetnek közóhajtása. Megengedem, t. képviselő ur, hogy a nemzetnek közóhajtása; hanem egyet mégis kifeledett beszédéből és ez az, hogy egyszersmind a nemzet közérdekének követelménye egyaránt. {Helyeslés.) De megengedem azt is, hogy a képviselő ur állítása igaz és a kikindai vonal tán olcsóbban lenne kiépíttethető, mint ez; de engedje meg a képviselő ur, hogy őszintén és határozottan kimondjam, hogy én hajlandó vagyok még nagyobb áldozatot is hozni a magyar forgalmi politika érdekében, sem hogy a magyar nemzet vitális érdekeit oly társulat érdekének áldozzam fel, mint az osztrák állami vasuttársulat, {Élénk helyeslés) mely a magyar nemzet érdekét sohasem szolgálta. {Ugy van! Ugy van!) Ennyit kívántam t. képviselőtársam beszédére megjegyezni. Nagyon sajnálom, hogy Irányi Dániel képviselőtársam és t. barátommal szintén ellentétes állásba jutottam, holott majd mindig szerenesés voltam t. barátom nézetével találkozni. 0 azt mondja, hogy nem fogadja el a javaslatot, mert nem akar a nép vállaira újabb terheket rakni. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ennek ellenkezőjét állítsam : én pedig elfogadom e törvényjavaslatot azon hiszemben, hogy a nép azon terheket, melyek e vasút kiépítéséből rá