Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

279. országos ülés juanii 9. 1880. 163 azon vidéknek érdeke, habár ezt is jogosultnak tartaná. Éa is azt mondom, hogy a vidéki érdek teljesen jogosult mindaddig, mig az általánosabb, a nagyobb érdekkel nem jön coliisióba; de ha a nagyobb érdekkel coliisióba jön, még az esetben is, ha egy oly, minden tekintetben jeles megyéről van szó, mint a minőnek t. képviselőtársam Torontálmegyét helyesen jellemezte: nem marad egyéb hátra, mint első sorba tenni az országos, az általános érdeket s ha az biztosítva van, a lehetőség határai köztt igyekezni a vidéki érdeknek is kielégítésére. {Helyeslés a jobboldalon.) Éppen ezért, azt hiszem, hogy ma nem lehet helyesen mást tenni, — az előttem elmondott s általam nem ismétlendő okoknál fogva — mint ugy az összállam, valamint a főváros érdekében, & kormány propositiója szerinti vonalat létesíteni. Áldozat nélkül lehetett volna, — mondja ÄZOII t. képviselő úr — létesíteni az összeköttetést, igaz, hogy a főváros érdekének, meggyőződésem szerint legalább igen nagy sérelmével, de — azt mondja •— annak, hogy ez nem történhetett, oka az, mert az mondatik, hogy az osztrák államvaspálya-társaság ellenséges tariffapolitikát követett a magyar érdekek ellen s e miatt nem akarták ezen vonalat az osztrák államvaspályatársaságnak adni; holott —ha jól fogtam fel érvelését — szerinte éppen itt lett volna az alkalom ezen egyezmény folyamában kivinni, hogy az osztrák államvaspálya-íársaság szüntesse meg azon nem kedvező tariffapolitikát, melvet eddig követett. {Halljuk!) Elsőben is, t. képviselőház! a magam részéről tiltakoznom kell az ellen, hogy engem, vagy általában a kormányt az osztrák államvaspályatársaság irányában bármi néven nevezendő ellenszenv vezetne, vagy vezetett volna. Ha ezen társaság követett el tubákat a magyar forgalom ellen, azokat orvosolni kell; de megtagadni, hogy ez egy igen jól vezetett, igen jól kezelt társaság, nem lehet; valamint azt sem lehet, még ha kedve volna is valakinek reá, kieszközölni, hogy a társaságnak ne létezzenek oly hosszú vonalai Magyarországon, a melyeket illetőleg, minthogy léteznek, természetesen óhajtani kell, hogy a reájok vonatkozó politika, midőn egyfelől a társulat érdekeit szem előtt tartja, ne sértse az állam érdekeit sem. De éppen azért ellenséges indulattal, ellenszenvvel, harcdas kedvvel vele szembe szállni, szerintem minden irányban téves eljárás volna. {Helyeslés a középen.) De nemcsak az osztrák államvaspálya-társaságnak, hanem régi meggyőződésem, hogy ugy, a mint concessiók eddig adatni szoktak, ezen budapest-zimonyi, vagy a Szerbiával és a déllel •s kelettel való bármely összeköttetést, mint egyedüli összeköttetést concessionálni semmi yiszonyok köztt semminemű társaságnak nem lehetőé; itt csak azon két mód egyike lévén lehetséges, mely a kormány előterjesztésének indokolásában foglaltatik, a melyet imént is jeleztem, t. i. vagy építeni egészen államilag, vagy építeni minden esetre ugy, hogy ha nem épül is egészen államilag, az egész döntő befolyás az államot illesse. Különben azok lelkének megnyugtatására, {Halljuk! Halljuk!) kik azt mondják, hogy az államvaspálya-társasággal mindezt el lehetett volna érni s a kormány mulasztása, hogy ez nem történt, — akár ellenszenvből, akár nem, de az 5' hibája, — bátor vagyok a nélkül, hogy a képviselőházban fel nem deríthető, vagy legalább a másik fél irányában méltányosság szempontjából el nem mondható dolgokat emlegetni akarnék, a t. képviselő urakat róla biztosítani, hogy egyfelől az osztrák-államvaspálya-társaságnak a szerb csatlakozásra vonatkozó minden ajánlatainál volt még egy feltétel minden egyebek mellett és ez az egy az, hogy a BudapestBécs köztti összeköttetését minden, bármikor lehető concurrentia ellen biztosítsuk. {Nagy mozgás.) Hogy ezt az állam közforgalmi politikája érdekében lehetett volna-e tenni és nem lett volna-e ez nagyobb áldozat, mint ha a zimonyi vasútra fizetni kell, azt ítélje meg az, a ki helyzetet ismeri. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azontúl van még egy kényes pont — és szabad legyen erre nézve hirlapi közleményre hivatkoznom, melynek csak azért tulajdonítok fontosságot, mert ugy látom, hogy lényegileg a mi benne közöltetik, igaz, — tőlem senki sem hallotta, ha tehát a lapba jött, nem lehet forrása más, mint a másik fél — és ezen hirlapi közlemény megmondja, {Halljvk! Halljuk!) hogy a szerbiai vasutak nehezen fognak létesülni, mert — azt mondja ezen hirlap, nem én mondom, mert egy szomszéd államot nem fognék igy megsérteni — mert nem lesz képes vasútja építése iránt biztosítani bármely vállalatot; nincs tehát más mód hátra — mondja tovább a hirlapi közlemény — mint ha Magyarország elszánja magát, hogy áldozatokat hozzon nemcsak a Magyarországon, de a Szerbiában építendő vasutakra is s a dolog ily módon való kézbevételére felszólítja az osztrák államvaspályatársaságot. {Nagy mozgás.) Hogy ez is possibilis dolog-e, lehetséges-e — politikai lehetetlenségével nem is számítok — hogy jó finanezpolitika lett volna-e, azt Ítéljék meg azok, a kik kárhoztatnak bennünket azért, hogy nem létesítettük az osztrák államvaspälyával a kikindai összeköttetést. {Tartós mozgás) T. ház! A többi vaeutakról, melyek itt felhozattak, nem kívánok szólni; azokról lesz alkalom szólni, midőn — reménylem legközelebb, j — a napirendre kitűzve lesznek. Most csak 21*