Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-279
] g2 279. országos ülás jnnin* 9. 18*0 ség van. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És éppen ugy, mint a lázas, a rohamos új építkezések csakugyan helytelenek és az ország pénzügyeire nézve veszélyesek volnának: azon általam most jelzett építkezéseket, a melyek vonatkoznak, mint mondám, vasúti hálózatunk fő hiányainak kiigazítására, az állam befolyásának a közlekedési politika iránt való megóvására s a legfőbb világforgalmi összeköttetéseink létesítésére: ezeket az építkezéseket elhagyni, meggyőződésem szerint épp úgy hiba volna közgazdászat!, mint közlekedési és éppen ezért pénzügyi szempontból is. Nem terjeszkedve ki, t. képviselőház, arra, hogy miféle vasutakat fog még a magyar állam építeni, mert én a magam részéről reménylem, hogy még igen sok vasutat fog építeni, de nem most, nem rögtönözve, hanem akkor, midőn a közgazdászati s különösen a pénzügyi viszonyok in megengedik; ezekbe — mondom — nem bocsátkozván bele : én azt hiszem, hogy a kormány mindabban, a mit a vasutak szempontjából javasol és kivan, azon korlátok között mozog, a melyeket az imént kitűztem, a melyek között én a vasutak építését, vagy ha tetszik: megszerzését helyesnek tartom. S minthogy, egy igen t. képv. ur szíves volt azt mondani, hogy ezen javaslatokban nincs logika, nincs rendszeres egyöntetű eljárás: szabad legyen ezekre azokon túi is, a miket t. barátom, a pénzügyminister ur elmondott, egy pár szóval reflektálni. (Halljuk!) A t. képviselő ur abból indult ki, hogy a budapest-zimonyi vasutat mindenesetre államköltségen kell építeni és nem látta abban az összefüggést, a rendszert, hogy ezt a kormány nem akarja most kimondani, holott a tiszai vasutat megvette, egy más vasúti vonal megvételét proponálja és ismét egy más vasúti vonalnak államköltségen való építését hozza javaslatba. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha szükséges volt a tiszai vasúti vonalat megvenni azért, hogy az állam teljes befolyást gyakorolhasson annak kezelésére: ez jele annak, hogy semmi más mód nincs arra, hogy ezt gyakorolhassa, csak az, ha e vasút teljesen az állam birtokában van, ha tehát az új vasutat teljesen az állam építi. Én bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy mégis talán ezen szempontból nagy különbség van egy oly vasút között, melynek actiái többségének, ha birtokába jöa is az állam, de a mely vasútnak engedélyokmánya régi, meg nem változtatható stipulátiókon alapszik és különbség van a köztt, ha egy vasutat egy új szerződés, esetleg egy új engedély-okmány alapján kell létesíteni. Valamint különbség van a köztt is, midőn egy vasút már évtizedeken át működvén: oly időben, midőn még az állam nem volt az actiák többségének birtokában, szerződésileg is leköthette magát oly tariffa-politika érdekében, — mint ez a tiszai vasútnál is az esat volt — a mely tariffa-politika az ország közgazdasági érdekeire nézve veszélyes volt; és nagy különbség van, ha egy vasútnál a döntő befolyást az állam kormánya az első percztó'l fogva gyakorolhatja, midőn hatalmában áll az első percztó'l kezdve meggátolni, hogy a közérdekkel, a közforgalmi érdekkel ellenkező tarifa- és közlekedési politika azon vasút részéről követtessék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Abból tehát, ha egy régi vasútnak bajain nem lehet segíteni másként és ott nem lehet a befolyást még az actiák többsége mellett sem másképen kellőleg biztosítani, mint ha az a vasút megváltatik: ebből nem következik, hogy nem lehet vasutat ugy építeni — a nélkül, hogy az állam egészen építse — hogy az állam kormányának befolyása aimak minden viszonyaira biztosítva legyen. És t. ház, utoljára is az én felfogásom szerint mi lehet a czél? A czél, azt hiszem, mindenek előtt és mindenek felett az, hogy ha a pest-zimonyi vasút a határszélig kiépül, annak kezelésére, tarifa-politikájára semmi viszonyok között kétségbe nem vonható döntő befolyással bírjon a magyar állam kormánya. Ezen czélt tartja szem előtt a magyar kormány. Már most, ha ezen czél kevesebb anyagi áldozattal elérhető, én alig hiszem, hogy bárki is e házban ne érje el szivesebben kevesebb áldozattal, mint többel. Ha azonban ezen kevesebb áldozattal el nem érhető, a kormány maga is ajánlani fogja a nagyobb áldozatot, az államilag való kiépítést. Ily helyzetben, ily viszonyok köztt, midőn semmi koczkáztatva nincsen, hogy miért ne kellene megadni azon lehetőséget, hogy megkísérelhessük a megoldást kisebb áldozattal s hogy miért kellene már most kimondani, hogy ha lehetséges is kevesebb áldozattal, mindenesetre csak a nagyobb áldozatokkal biztosíttassák e czél: ezt én a magam részéről belátni nem tudom és az állam által való építkezés ily messze kiterjesztésében látnám azon ehauvinismust, melylyel nem kormánypárti lapokban a kormányt vádolják és melylyel, állítólag, a kormány fenyegeti az állam hitelét, holott pedig ez esetben is éppen nem mi vagyunk azok, kik minden áron terjeszteni akarjuk az állam által való építkezést és ezzel esetleg szaporítani az állam terheit, hanem a másik oldalról követelik ezt tőlünk. Egy igen t, képviselőtársunk beszélt részint Torontálmegyéről és annak érdekeiről, bár nem azok által vezettette magát; beszélt azután a kikinda-zimonyi összeköttetésről és ezzel kapcsolatban az államvaspálya társaságról. (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad ezekről pár szót szólnom. (Halljuk!) A mi az elsőt illeti, t. képviselőtársam maga is biztosította róla a házat, hogy őt nem vezeti
