Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

279. országos ülés jnnins 9. 18S0. 155 javaslatban felsorolt feladatokat, az állam közgazdászat! s egyúttal pénzügyi érdekeinek is megfelelő eredménynyel megoldásra vezesse s szerencséje lesz az áj ülésszak kezdetén, e részbeni előterjesztéseit a tisztelt háznak megtenni. Szükségesnek tartjuk különben már most kijelenteni, miszerint ezen törvényjavaslat elfogadása esetén, abból, hogy ezen munkálatok állami költségen elkészíttetnek, nem következik ezen pályának feltétlen állami költségen leendő kiépítése, sőt ellenkezőleg pénzügyi helyzetünk szempontjából előnyösebbnek tartja a kormány, hogy ezen pálya ne építtessék ki az állam költségéa azon esetre, ha más módon teljesen biztositható az állam befolyása ezen vasút kezelésére és különösen a pálya árszabályainak megállapítására, mert minden esetre meggondolandó, vájjon helyes e ezen pálya kiépítésére szükséges összeget egészen az állam terhére kibocsátott értékpapírok útján beszerezni. Ezen kérdés fölött is határozni azonban alkalma lesz a törvényhozásnak akkor, midőn az ezen pálya kiépítésének biztosításáról szóló törvényjavaslat elébe fog terjesztetni. Hogy azonban a szükséges munkálatok kellő időben elkészülhessenek, kérjük ezen törvényjavaslat elfogadását, mely ezen munkálatok megkezdésére és a pálya végleges kiépítésének biztosítására felhatalmazza a kormányt." A t. kormány itt a pénzügyi helyzetet hangsúlyozza s a pénzügyi tekinteteket tolja előtérbe. Mikor a tiszai vasút megvásárlásáról volt szó és az állam magára vállalta a körülbelül 36 milliónyi adósságait, és prioritásait a társulatnak és azonkívül azon kötelezettségeit, hogy 20.000,0000 s armyi 100,000 frtnyi részvényeit be fogja váltani, akkor az igen t. kormány igy argumentált: „épp az, hogy a részvények fele az állani birtokában van; igaz, hogy az állam döntő befolyást gyakorol a vasút kezelésére és az árszabályok megállapítására, de ez nem e]ég, ennyivel boldogulni nem lehet, szükséges, hogy az állam a vasutat kizárólagos tulajdonába és birtokába vegye." A pénzügyi helyzet nem tolatott elő. Dominált a magasabb államérdek, dominált közlekedési, csoportosítási és csatlakozási politika szempontja. Most, midőn a budsipest-zimonyi vasút kiépítéséről van szó, a t. kormány éppen ellenkezőleg argumentál. És ez annyival különösebb, mert a tiszai vasút megvétel nem volt feltétleuül szükséges, nem volt sürgős szükségesség, mig ezen vasút kiépítése szorosan megszabott határidőhöz van kötve. Ha pl. a t. kormány azt mondta volna, vagy mondaná, hogy ne vásároljunk, ne investiáljunk, mert a pénzügyi helyzet ezt nem engedi meg, ezt megvallom, érteném, mert ebben volna bizonyos rendszeresség. Tagadhatlan tény, t. ház, hogy az igen t kormány pénzügyi politikája, azon kérdést, hogy miként fog a deficit elenyésztetni, valamint az igen t. kormány közlekedési politikája is legnagyobb részt még ma is, mint kérdőjel áll a nemzet előtt. Valahányszor ezen oldalról felhívás intéztetett a t. kormányhoz az iránt, hogy mi az ő vasnt-politikája, hogy mi az ő pénzügyi politikája: a válasz soha kielégítő és megnyugtató nem volt. Mondatott a többi köztt, hogy az igen t. kormány be fogja terjeszteni az egyes törvényjavaslatokat s azokból majd következtetéseket lehet venni az ő politikájára. Előttünk fekszenek az egyes törvényjavaslatok és mégis csak tapogatóznunk kell és nem tudjuk, vájjon meg van-e az összhangzat a pénzügyi és vasúti politika köztt s csakis gyaníthatjuk, hogy van még a t. pénzügyminister ur fiókjában néhány adófelemelési törvényjavaslat, ugy a közlekedési ministerium fiókjában is vannak még vasúti törvényjavaslatok, melyekkel a t. képviselőház ez ülésszakban meglepetni, vagy megörvendeztetni fog. Midőn azt tapasztalom t. ház, hogy az egyik vasút megvásároltatok, tekintet nélkül a pénzügyi helyzetre, a másik kiépíttetni szándékoltatik, fő tekintettel a pénzügyi helyzetre, a harmadik, például, a zágráb-károlyvárosi vasút, méreg drágán meírvásároltatik, tekintet nélkül a pénzügyi helyzetre, javaslatba hozatik a károlyváros-sziszeki vasút kiépítése állami költségen, tekintet nélkül a pénzügyi helyzetre; következik azután az ötödik, a novi-sziszeki, mely kiépíttetni szándékoltatik a határőrvidéki alapból főleg stratégiai tekintetekből: megvallom, t. ház, midőn ezeket tapasztalom, bátran merem koczkáztatni azon állítást, hogy legalább maga a t. kormány eljárása a rendszerességet nélkülözi. T. ház ! Nem akarok most avval foglalkozni, hogy az egyes rendszerek, theoriák és elvek tömkelegében az Ariadne-fonalát megkeressem ; nem akarom kutatni, hogy vájjon a vasutak államosítása czél-e, vagy eszköz; nem akarom azt se kutatni, hogy vájjon lehet-e egy vasutat más által építtetni és daczára annak, az ügyeire döntő befolyást gyakorolni; nem akarom kutatni azt sem, hogy az igen t. kormányt mi indította arra, hogy ne adjon előnyt az állam által való kiépittetésnek és hogy azt némileg perhorrescálta. Én azon állítás birálgatásába sem akarok bocsátkozni, hogy lehet-e egyáltalán egy vasút ügyeire, a vasút kezelésére, az árszabályok megállapítására és minden egyéb ügyekre döntő befolyást gyakorolni és egyszersmind a vasutat egy társulat tulajdonába átbocsátani. Mert megvallom őszintén, reám ezen állítás azon impres20*