Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

156 278. országos filtj jnuins 9. 1SS&. siót teszi, mintha, ha nem is testvéri viszonyban, de mindenesetre igen közel rokonságban áll az örökmozdony problémájához. Mindazáltal t. ház, én határozottan a vasútnak állami költségen való kiépítése mellett nyilatkozom, (Helyeslés a balon) mert én csupán ezen eljárást tartom czélszerűnek a helyes közlekedési politika szempontjából. S midőn ezt teszem, t. ház, meg két igen fontos ok vezetett arra, hogy ezen álláspontot elfoglaljam. Az egyik ok ez. Először is az által, hogy a vasút állami költségen építtetik ki, ki van zárva azon eshetőség, hogy évek multával az állam kénytelen legyen ezen vasutat dupla, vagy tripla áron megvásárolni. (Helyeslés a balon.) Továbbá ki van zárva az is, hogy a budapestzimonyi vasút állomosítása a jövő tengeri kígyójaként szerepeijen hosszabb ideig, a mint szerepelt már a keleti vasút, a tiszai vasút, a vágvöigyi vasút és szerepelt még más vasutak wanirozása. Én azt hiszem, hogy ezen előny felér azon egypár millióval, melyet talán a tisztelt kormány a vasút más módon való kiépittetése által, legalább elvben, megtakaríthatni vél. A másik ok az, hogy ez által ki van zárva azon eshetőség is, hogy előrelátható, vagy megengedem, előre nem látható viszonyok és körülmények folytán oda fejlődhessenek a dolgok, hogy a t. kormány ama bizonyos befolyása az árszabályok megállapítására illusoriussá és azon okmány tartalma, mely ezen befolyást biztosítaná, irott malaszttá válnék. Eu nem tehetek róla, t. ház, de én azoo meggyőződésben vagyok, hogy azou esetre, ha a budapest-zimonyi vasút nem építtetik államköltségen és ha egyedül a pénzügyi tekinteteket veszszük figyelembe, sokkal egyszerűbb és helyesebb eljárás lenne más összeköttetési vonalakat hozni javaslatba, melyek mindenesetre kevesebb pénzbe kerülnének, mint ez. Midőn tehát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, egyszersmind kijelentem, hogy a törvényjavaslat 4. §-ához bátor leszek álláspontomnak megfelelő módosítványt benyújtani. Mielőtt igénytelen felszólalásomat bezárnám, még csak egy rövid megjegyzést vagyok bátor koczkáztatni. Az indokolásban a t. kormány ezt mondja: „Ezen kérdés felett is határozni azonban alkalma lesz a törvényhozásnak akkor, midőu ezen pálya kiépítésének biztosításáról szóló törvényjavaslat elébe fog terjesztetni." Én azt hiszem, t. ház, sokkal czélszerübb és helyesebb lesz már most tisztába jönni az iránt, hogy e vasút államköltségen építendő-e ki, mert különben a t. ház az őszön ismét azon kényszerhelyzetbe jut, melyben találja magát mindenkor, valahányszor szerződés beczikkelyezéséről van szó. (Helyeslés a balon.) Most a t. kormány azt mondja, hogy őszkor lesz alkalma a háznak határozni, lesz alkalma az illető szerződést, vagy a törvényjavaslatot elvetni, vagy elfogadni; őszkor aztán fogjuk hallani: hogy miiy nagy baj és mily nagy időveszteség és egyéb veszedelem származik abból, ha a t. ház a szerződést beczikkelyezni nem fogja. E körülmény előttem oly fontos, hogy én azon esetben, ha módosítványom el nem fogadtatnék, a harmadszori szavazás alkalmával a törvényjavaslat ellen fognék szavazni. Különben, mint már említem, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Általános élénk helyeslés.) Gr. Szapáry Gyula pénzügymmister: T. ház! (Halljuk!) Ezen törvényjavaslat benyújtását szükségessé tette, mint mindnyájan tudjuk, azon kötelezettség, melyet Magyarország elvállalt akkor, midőn a Szerbiával kötött vasúti conventiót beczikkelyezte. Annak biztosítása, hogy ezen vasút a kikötött időben kiépíttethessék, kötelességévé tette a kormánynak ezen törvényjavaslat benyújtását. Örömmel constatálom, — mi iránt különben kétségem sem lehetett, — hogy a szerb eonventió teljesítése ellen a ház egyik oldaláról sem tétetett észrevétel. A kérdés most már csak a körül forog, hogy mily irányban építtessék a vasút. Az irányra nézve különösen Dániel Ernő t. képviselő ur szólalt fel s azt monda, hogy sem a kormány előterjesztésében, sem az indokolásban, sem a vasútvonal irányáról mondottakban nem találja fel az indokokat, melyek a vasútnak ily irányban való építését igazolnák. Azt monda a t. képviselő ur, hogy a tarifa leszállítása nincs az ország érdekében s különösen nincs érdekünkben az, hogy a létező három csatlakozás mellett, még egy negyedik is létesíttessék. Éppen az ország közgazdasági érdekeinél fogva, nem birom felfogni a t. képviselő ur azon álláspontját, hogy éppen ezen keleti forgalomra nézve is a tarifa leszállítása országos érdek nem volna; nem tudom felfogni, hogy nem volna-e érdekünkben az, hogy a román gabona olcsóbban megy a nyugati piaczra, mint a mienk, a mi bekövetkeznék Szerbiára nézve is, ha nem a gabonára, de a sertésre nézve. Vagy talán nincs érdekünkben, hogy iparczikkeink olcsóbban jussanak délre és keletre, mint már a kelettől távolabb fekvő városból? Én éppen ellenkezőleg azon nézetben vagyok, hogy ez nagyon is érdekünkben van és éppen ezen szempontból igen nagy fontosságúnak tartom ily vonal és ily összeköttetés létesítését. (Elénk helyeslés.) De, t. ház, hivatkozott a t. képviselő ur arra is, hogy van már három összeköttetés, minek a negyedik? Engedelmet kérek, a három