Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-277

• junins 7. ISSt. ^06 277, ^szagos ülé területeknek a tagosítást kívánókhoz váló számítását ellenezze, ha egyúttal nem határozott ellensége a tagosításnak is, mert ott, hol az arányosítandó közös terület sokszorosan meghaladja a mivelés alattit, ott nemcsak egynegyedét, hanem az összes mivelés alatti területnek egész mennyiségét is hiába egyesíti valaki a tagosítási kérésnél, mert miután az együtt és összesen sem haladja meg az egész község területének egynegyedét, a tagosítás nem fog elrendeltetni. Teleszky t. képviselőtársam tréfásan jegyezte meg, hogy mi erdélyiek, midőn külön dispositiót kívánunk, hivatkozunk különleges viszonyainkra, mikor pedig beleillik czéljainkha, kivánjuk a magyarországi intézmények behozatalát. Ez a tréfás megjegyzés teljes joggal visszafordítható a kisebbségi vélemény ellen. Midőn mi tényleg létező külön jog- és birtokviszonyaink szempontjából némi eltérést kívánunk a magyarországi eljárástól, akkor ellenzik kívánságunkat; de midőn némileg hasonló viszonyok alapján azon álláspontra helyezzük magunkat, melyen Magyarország törvényhozása egy félszázad óta áll, akkor jogi szempontból, az igazság és a logica szempontjából támadják meg törekvésünket. Magyarországon az 1836: XII. törvényczikk 19. §-a szó szerint következően intézkedik: „Az összesítés és az illető részeknek, mennyiben megtörténhetik, egy tagban való kihasításáí, (tehát a commassátiót): a közbirtokosoknak bármelyike kívánván, azt az aráiryossági per fenntebb érintett utján még oly helyeken is meghatározni és az e részben fenutebb megállapított elvekkel végre is hajtani kelletik, melyekben összesítés nélkül mindazáltal az az arányosság már behozatott." A mostani nomenclatura szerint és rövid szavakban a kérdés tehát ugy ál], hogy Magyarországon minden egyes földbirtokos és így azon 30-, vagy azon 5 boldas is, a kire Teleszky t. képviselőtársam hivatkozott joggal kérheti a tagosítást és az keresztül viendő még ott is, hol az arányosítás már megtörtént. Mi nem megyünk eddig kivánatainkban, mi annyi mérséklettel birunk, hogy nem kívánunk minden egyes kisbirtokos számára provocationális jogot ott is, a hol a költséges arányosítási eljárás már keresztül vitetett. Mi csak addig megyünk kivánatainkkal, hogy a hol az arányosítási tárgyalás még nem fejeztetett be, ott engedtessék meg a provocationális jog minden egyes közbirtokosnak, de csak azon feltétel alatt, hogy a tagosítást kérőnek birtoka, a közös birtokkal együtt, az egész határnak legalább is egynegyedét tegye. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy követeléseinkkel nemcsak a Magyarországon elfogadott elveken és törvényhozási megállapodásokon túl nem kívánunk menni, hanem még azon véghatárig sem megyünk, a meddig mehettünk volna a nélkül, hogy akár az igazságot, akár a logicát, akár a Magyarországon elfogadott jogelveket sértettük volna. (Helyeslés.) Azon ellenvetést, hogy Magyarországon a költségek előlegezése képezte a könnyelmű tagosítási kérelmek ellenében a garantiát, nem fogadhatom el, mert a vagyonosság nem garantia a roszakaratu törekvés ellenében. Az, hogy egy kisbirtokos momentán annyi készpénzzel rendelkezett, hogy előlegezni tudta a tagosítás költségeit, positíve tudva, hogy a tagosítás bevégzése után pénzét hiány nélkül vissza kapja, ily vagyoni képesség és ily eíőlegezési költség nem képez oly biztosítékot, melyet a mi törekvéseinkkel szemben, mint nagy garantiát felállítani lehetne. A kérdés egyszerűen ugy "áll, hogy Erdélyben és különösen a székelyföldön e törvény meghozatala után, igen számos községet teljesen lehetetlen volna tagosítani, ha az elkülönítés és arányosítás tárgyát képező közös területeket a tagosítást kérőkhöz nem számítjuk. A ki tehát ellenzi ezen dispositiót, az ellenzi a tagosítások elterjedését és a ki elfogadja ezen dispositiót, az lehetővé teszi azt. En megvallom, hogy en a tagosítást oly jelentékeny nemzetgazdasági előnynek tartom, melynek általános elterjedését óhajtom s ennélfogva igen kérem a t. házat, hogy a viszonyok jól felfogott tényleges állása alapján, ezen §. utolsó bekezdését a bizottság szövegezése szerint elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Teleszky István: T. ház! (Halljuk!) Röviden fogok csak némelyeket a vita folyamában felhozottakra elmondani. (Halljuk!) Az előadó ur legutoljára felemlítette és a vita folyamában más részről is felhozatott, hogy ha az utolsó bekezdés, mint a különvélemény kívánja, kihagyatnék, Erdély legnagyobb részében a tagosítás egyáltalában nem lesz keresztülvihető, mert a kihagyott közös területek sok helyen az egész határ kileneztized részét képezik, tehát ha a többi mind együttesen kívánja is a tagosítást, akkor sem lehetne annak megengedhetőségét kimondani. Ezen indok egyáltalában nem áll, nem áll azért, mert ezeket a tagosítás ellenzőihez számítani egyáltalában nem lehet. Utalok az 1871: LV. t. ez. vonatkozó §-ára, hol egyáltalában nem volt oly dispositió, minőt most az igen t. előadó ur a Jogügyi bizottság nevében elfogadásra ajánl. És mégis, mint a ministeri javaslathoz csatolt kimutatásból látjuk, Erdélyben voltak minden vidéken tagosítások keresztülvihetők; mert nem képzelhető oly biró, ki, ha ezen §. kihagyatik, ebből azon követkéz-