Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-277

277. országos ülés június 7. 1880. 101 A többség mondom, igy alakulván, a kisebbség ezen §-t kihagyandónak indítványozta. Az igazságügyi bizottság kisebbsége elismeri a tagosításnak nemzetgazdaságiam fontosságát; de azt hiszi, hogy egyelőre eleget teszünk a nemzetgazdászat okszerű kívánalmának, ha az előbbi törvény által igényelt 7» birtokot leszállítják V* részre, 7* résznek megengedve a tagosításnak, provokatióját, sőt ezen 7* részhez az előbbi törvény értelmében hozzászámííandókon felül, hozzászámítani engedvén az állami és közalapítványi vagyonokat is; de addig menni, a meddig az igazságügyi bizottság többsége ment, az igazságügyi bizottság kisebbsége nemcsak az igazság elveivel nem tartja meg egyeztethetőnek, hanem azt nagyon is veszélyesnek tartja. Az igazságügyi bizottság többsége véleményének indokolására e részben a következők hozatnak fel. „Ezen szakasz utolsó bekezdése szükségesnek találtatott azon okból, mivel az úrbéri elkülönítés és arányosítás tárgyát képező közös területeknek a rendezés befejezéséig nincs oly kétségtelen és teljes tulajdonosa, kinek akarata és nyilatkozata e területek hozzászámítását jogszerint eldöuthetné. Itt tehát a tulajdonosok nyilatkozatának hiányán a törvénynek kell segíteni s a kérdéses területeket a tagosítást kérőkhez kell számítani, már csak azért is, mivel e területek rendezésének a tagosítással lehető összekapcsolása a kétszeres eljárást és kétszeres költséget teszi feleslegessé." Az írásbeli indokolásban tehát, t. ház, e bekezdés megtartásának egyetlen érve van s ezen érv az, hogy mert kétséges, hogy a közös területek hova számítása szabályoztassék, ennélfogva azt a tagosítást kérő közé kell felvenni. Eu, t. ház, ezen érvet elégségesnek nem találom, általában nem fogadom el. Ebből legfelebb azt következtethető, hogy az ily közös használatú területek, melyek rendezése befejezve még nincs, egészen általam számításon kivül hagyassauak és ne számítassanak sem általában a határhoz, sem, azon negyedrész területhez, mely a tagosítást kivánja. T. ház! Azon rendelkezésből, a melyet az igazságügyi bizottság elfogadott, azon igazságtalanság következnék, hogy azon közös használatú területtel meg fognak tagosittathatni a határban oly egyének, a kiknek ezen közös használatú területhez éppen semmi joguk nincs és tagosittathatni fogná azt azon összes érdekeltek akarata ellenére, a, kiknek a közös területekhez jogos igényük van. Mert valamely határban a közös használatú területet képező erdőkhöz és legelőkhöz igénynyel bírhatnak a volt földesurak és a volt jobbágyak. Most vegyük fel, hogy a volt iöldesurak egyike sem ki¥ánja a tagosítást, sőt tiltakozik a tárgyalás ellen és a volt jobbágyak hasonlóképen ezt teszik; Jhanem van tán egy ember, a ki nem volt jobbágy, hanem összeszedett néhány holdacskát oly egyénektől, kik a közös használatú terülekhez való igéuyöket el nem adták, hanem magoknak fenntartották és ebből azt következnék, hogy az ily kérdéses területeknek hozzászámításával, például 10 holdnyi birtokkal követelni fogják és végre is hajtják a tagosítást a közös területekhez jogosítottak egyező határozata és ellenzése daczára. Én, t. ház, ezt az igazság elvével összeegyeztethetőnek nem, sőt ellenkezőleg veszélyesnek tartom. {Helyeslés balfelöl.) Ezen írásbeli indokoláson kivül felhozatott a bizottságban még egy másik érv is, a melyre nézve kötelességemnek ismerem nyilatkozni. Az érv az, hogy hiszen Magyarországon is minden ember követelheti a tagosítást. Hát t. ház, erre nem akarom azt megjegyezni, hogy mikor a magyarországiak az erdélyi viszonyokhoz szólni kivannak, az mondatik, hogy ott különleges viszonyok vannak, mikor ellenben érvül szükséges, akkor eloállanak a magyarországi viszonyok analógiájára való hivatkozással, — hanem bátor vagyok kiemelni azt, hogy Magyarországon sem egészen igy áll a dolog. Igaz, hogy Magyarországon minden egyes közbirtokos kérheti a tagosítást, de már a volt jobbágyakat ezen jog éppen nem egyénenkint illeti meg, hanem az 1836-iki X. 6. §. alapján, csak a volt jobbágyak általános többsége kérheti a birtokrendezést és tagosítást. Kérhetik pedig ezek, t. i. a földesurak bármelyike, vagy a volt jobbágyok többsége a tagosítást, ugy a birtokrendezéssel kapcsolatban, mint azután is. Azonban itt egy uagy különbség van, melyre bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni és ez az, hogy mig Magyarországon azon egyes közbirtokosnak, ki a tagosítást megkéri, a tagosítás összes költségeit, mi ezerekre rúg, előlegezni kell ós az általa előlegezett költségeket közbirtokos társaitól csak a tagosítás teljes befejezése után fogja megkapni: addig ezen törvényjavaslat szerint, kivált, ha annak a költségekre vonatkozó §-ai elfogadtatnak, pedig nem vagyok hajlandó hinni, hogy t. barátom az előadó ur, ezen §. elfogadása után majd a költségre vonatkozó szakaszokat legyen hajlandó elejteni; mondom, ezen szakaszok szerint, az egyes birtokos, ki megkéri a tagosítást, nem veszélyezteti, ezen nagymérvű költségbefektetéseket, mert ő a tagosítási költségeket előlegezni éppen nem tartozik, hanem éppen ugy, mint azok, kiknek akarata ellenére a közös terület hozzászámításával a tagosítást keresztül vitte, adóaránylag fog hozzájárulni a költségekhez. Ez pedig nagyon lényeges különbség és én megvallom, erre elannyira nagy súlyt fektetek, hogy ha méltóztatnak elfogadni azt, hogy a tagosítás