Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-255

2*5. országos ilés május 1. 1180. 85 subventionáltattak némely vonalok és azok köztt némely angolországi vonalak, keletindiai vonalak — azokra nézve egészen külön szerződés van a lajtántűli kormánynyal; hogy minő az, abba nem szólhatok bele. Tehát ezt, ha nem is tette volna a Lloyd, nem sértette volna a törvényt, nem vethetuők szemére. De a mint végére jártam a dolognak, azon czikkek következtében, melyek e tekintetben megjelentek, nem is úgy áll a dolog. Nem úgy áll, hogy a magyar követelések visszautasittattak volna és éppen oly kedvezményeket nem adtak volna Fiúménak, mint a bécsi exporteurök szállítmányainak. Tehát mondom, először nem követeltetett az, hogy Jávába, Kelet-Indiába szerveztessenek járatok; és másodszor azon vádak, melyek a Lloyddal szemben ezen szempontból emeltettek, nem alaposak. A mi Catinelli ministeri tanácsost illeti {Halljuk í) sok mindenfélét hozott fel a képviselő ur, mint a mi a hírlapokban megjelent. Hírlapban könnyen jelenik meg egyszer-másszor oly valami, a mi a valóságnak nem felel meg. Nagy határozottsággal mondhatom, hogy Catinelli ministeri tanácsos igen jelentékeny tényező volt 1879. évben az export lehetővé tétele körül, ennek elősegítésében s erre vonatkozólag az eszközök megteremtésében; de maga az Adriatársaságnak, mely nóta bene nem is létezett, igazgatója nem volt és nem is lehetett; másfelől megmondhatom azt, hogy ministeri tanácsos, mint ilyen, bármely üzleti társaságnak üzleti igazgatója nem lehet; lehet ugyan vagy, az egyik vagy a másik, de mindkettő együtt nem; a mint ezen eset előfordulna, én tudnám és ismerném kötelességemet. {Helyeslés jobbfelöl.) A dolog lényege és a legfontosabb pont, mely felett jelenleg a képviselőháznak döntenie kell, nem az, hogy X. vagy Y. társaságnak adassék-e a subventió, hanem hogy adassék annak, mely jelentékeny exportot képes biztosítani az államnak. {Helyeslés jobbfelöl.) E tekintetben a lehető legnagyobb óvatossággal kívántam eljárni. Tudakozódtam, a mint bátor voltam felhozni, az illető vállalkozónak hiteléről, erkölcsi és vagyoni állásáról s a legkedvezőbb eredményt találtam. Semmiféle oly obligót nem látok, mely jelentékeny veszélynek tehetné ki az államot, mint hogy ha nem sikerülne maga az egész vállalat, a mit egyáltalában nem lehet feltenni. Ezen esetben a legnagyobb veszély az lenne, hogy semmiféle társulat sem jönne létre. Mindezeket tekintetbe véve és ehhez csatolva még azt, hogy tulajdonkép biztosítva vannak azon vágyak, melyeket a képviselő ur jelzett s a melyek bennem is élnek, hogy a magyar export-társaság mellett, biztosittassék a magyar szellem és Magyarországon székelő magyar igazgatóság — minthogy mindezek biztosítva vannak a szerződés által: bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassák a törvényjavaslatot elfogadni s ne méltóztassék elhalasztani az a fölött való intézkedést, mert talán megszüntethetné a társulat export működését és azon járatokat, melyek még eddig nem voltak törvény által biztosítva, de a melyek azon perczbeu, a melyben a törvényjavaslat elfogadtatik, egészen kötelezők és lehetőleg rendszeresen lesznek hivatva, a nyugat-európai kikötők és Fiume köztt az exportot, illetőleg importot biztosítani. Ismételve kérem a törvényjavaslat elfogadását. {Helyeslés jobbfelöl.) Csernatony Lajos: T. ház! Minden oldalról hangsúlyozva és elismerve van az, hogy Fiúménak az emelkedése 3 év óta szemmel látható és Magyarországra nézve az export Fiúmén át mindenki által tapasztalható és ezen általános elismeréssel szemben, t. ház, történik egy sajátságos eljárás. (Halljuk!) Miután mindenki elismeri, hogy mily fontos Fiume és mindenki elismeri, hogy annak fontossága igazolva van az exportnak évenkint való emelkedése által, a mely export Magyarország életkérdését képezi, akkor előáll t. képviselőtársam egy határozati javaslattal, hogy halaszszuk el ezen szerződésnek megszavazását. Mindjárt megmondom, hogy meddig, saját szavait fogom idézni. De mert hogy jól megy a dolog, hogy jó utón van, azon utón, melyen még jobban mehet az export, emelheti a tengeri kikötőnek virágzását, álljunk meg, szakítsuk meg a dolgot, gördítsünk akadályokat, huzzuk-halaszszuk, a mig ismét roszul nem meg}. A t. képviselő ur azt mondja, két mondatot jegyeztem fel: „felszólította a kormányt Fiume egy kérvénye, meg gróf Zichy Jenő kérvénye a lehetőségek kipuhatolására, hogy vájjon nem lehet-e magyar társulatot alapítani". A lehetőségek kipuhatolására! A másik mondása pedig, „hogy ő csak akkor volna hajlandó ezen szerződés elfogadását megszavazni, ha a szomorú körülmények után meggyőződnék arról, hogy magyar társulatot alakítani lehetetlen. Már ilyen dologban, a melyben az idő igazán pénz, a melyben nem szabad huzni-halasztani a dolgot, mert egy jó ügyet rósz kerékvágásba hozhat, ismétlem a kereskedelmi export minden megszakítása veszélylyel jár, mert a vetélytársak mindig ébren vannak, hogy minden alkalmat felhasználjanak annak ellenében, a ki egy pillanatig is alszik. Hát arra kérni a kormányt, hogy puhatolja ki a lehetőségét, hogy vájjon nem lehet-e a magyar társulatot megalapítani és addig ne szavazzuk meg a szerződést, mig a szomorú körülmények