Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-255

86 255. országos ülés májas 1. 1180. után meg nem győződünk, hogy csakugyan nem lehet magyar társulatot alapítani! T. ház! Az valóban egy szomorú körülmény, a mit néha tapasztalunk Magyarországon, az t. i., hogy mig nincs segítve, addig nem mozog senki, hanem mihelyt meg van valami helyes társulat, helyes intézmény, akkor igenis előáll Péter és Pál is és azt mondja, ő jobban tudja csinálni, adják neki azt a pénzt, a mit másnak adnak. Ez szomorú körülmény. {Igaz! jobb/elöl) Azért tessék akkor előállani, mikor kell, miért nem tetszik a magyarságnak a parádét akkor csinálni, mikor az angol nincs ott. (Helyeslés jobb/elöl.) Nem vagyok ellene a versenynek, magam is azt hiszem, hogy a verseny szükséges, helyes, mert az éltet. De hogy mindenki a zsebében tartja a kezét, akár van valami a zsebben, akár nincs, mikor azután más tesz, munkál, dolgozik, akkor előáll és ajánlja, hogy ő többet képes előhozni. T, ház! Hogy milyen mysteriosus dolgokat beszél Eötvös tisztelt képviselő ur, arra nézve van egy pár észrevételem. Azt mondja, hogy Triestben, — óvakodva mondja igaz — hogy nem ő mondja, hanem a lapok mondják, hogy Triestben alakult egy társaság, melynek a czélja az, hogy Triestet emelje és Fiumét megölje. No hát, t. ház, itt legelőször is azt lehet kérdezni, hogy ha egy magyar társulat lenne Fiúméban és nem ez a társulat lenne segélyezve, vájjon megakadályozva volna-e Triestben egy társulat megalakulása ugyanazon czéllal, hogy Triestet emelje és Fiumét megölje, ha lehet? Éppen olyan szabadság volna egy társulat megalakulására, vagy bármely társulat segélyezésére, legyen az magyar, vagy nem magyar. A különbség azonban mi lenne? A különbség az, hogy a mi természetes is, kezdetleges dolognál, hogy a mig egy angol társulatot megölni sokkal nehezebb, addig egy zsenge magyar társulatot, ha nagy vetélytársa akad, egy tengeri kikötőben könnyebb megölni; mert az angol sokkal több pénzerővel bir, hogy a kezdet nehézségeivel megkűzdhessen és a vetélytárssal szemben magát fenntartsa. Volt a magyar gőzhaj ózási-társulattal siralmas tapasztalatunk a Dunán. (Felkiáltások a szélső balon: Ivánka Imre! Balközépi consortiurn! Mozgás. Zaj.) T. képviselőház! A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő nem tudja, hogy kik azok az urak, főleg nem tudja, hogy ki az a compánia, a mely a társulat nevében eljár. Hát neki alkalmasint sokkal több tapasztalása van a compániák megtudásában, mint nekem és azt bizonyosan tudja, hogy én soha semmiféle üzletben nem vettem részt, consortiumnak nem voltam tagja és nem leszek tagja. Eötvös Károly: Hát én? Csernatony Lajos: Azért én ezen compániában nem vagyok benne. De már megbocsásson a t. képviselő ur, a mit egyébiránt elismert maga is, hogy ha egy kormány, bármely kormány beterjeszt egy szerződést és pedig ilyen természetű szerződést, azt csakugyan fel kell tenni arról a kormányról, hogy legelőször tisztában van magával az iránt, hogy miféle emberekkel szerződik; mert, hogy ha ez iránt tisztában nincsen, hiszen az a legnagyobb sértés, mit a parlament iránt elkövetne, ha oly emberekkel szerződnék, kik képtelenek azon kötelezettségek teljesítésére, a melyeket elvállaltak. Azok teljesítették kötelességöket eddig is. Az a kormány kötelessége volt és a minister ur ki is jelentette, hogy igenis magának ezen urak állásáról tudomást szerzett Angliában és ennek folytán jött létre ezen szerződés. Tehát itt van, t. ház, azon vállalat, a mely eddig is az export szolgálatára volt. Ezt a társulatot kell jövendőben subventionálni, hogy szabályosabban és gyakrabban szolgálhasson ezen érdeknek. És a t. képviselő ur abból a subventióból igen nagy dolgot csinál s ezt a cautiót igen kis dolognak tartja. Fel fogom olvasni magát a szerződés erre vonatkozó részének szövegét, mert az szárazon és röviden kifejezi azt, a mire az ember gyakran igen sok szót szaporít. „A magyar kormány 1880. évi január elsejétől kezdve 5 egymásután következő éven át évenkint 150,000 frt segélyt nyújt a társulatnak. Az állami segélyt a tengerészeti magy. kir. hatóság a havonkint teljesített járatok aránya szerint, havonkinti részletekben a szerződési és nyugtabélyegekkel ellátott nyugta ellen, az üzletigazgatóságnak utólagosan fizeti ki. A társaság 30,000 frt biztosítékot tesz le készpénzben, vagy biztosítékra alkalmas értékpapírokban." A képviselő ur azt mondja, hogy nem is kell biztosíték. „Ha a 30,000 forint biztosíték a 16 §. értelmében a magyar kormány részéről részben, vagy egészben igénybe vétetnek, a társaság köteles a biztosítékot kiegészíteni" ; ha nem egészíti ki, a kormány levonja abból, a mi a társaságnak a teljesítendő és teljesített szolgálatért járna. Ez a 30,000 frt biztosíték tehát nem oly szörnyű kevés 150,000 frt subventióval szemben, melyet havonkint teljesített szolgálatokért utólagosan kap a társaság. Én meg vagyok győződve, hogy ha a t. képviselő ur meggondolja, mi mindent mondott, hogy ő mennyire nem ellenzi a dolgot elvileg, mennyire helyesli elvileg a szerződést is, talán maga is rájön, hogy nem kell ezt elhalasztani, annál kevésbé, mert 8 sem lehet kétségben az