Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-255

255. országos ülés májns 1. 18S0. 75 tóztassék tulajdonítani azon fontosságnak is, melylyel e tárgy az országra nézve bir. {Helyeslés. Halljuk!) Az árúvédjegyekre nézve szerződésünk van 1872 óta Amerikával; szerződésünk van Németországgal, szerződésünk van Oroszországgal és most kötünk szerződést Belgiummal. Ezek a szerződések egy alapelvet tartalmaznak —• és ez az előttünk fekvő szerződésben is benne van — mely a kölcsönösszeget biztosítja. Ez határozottan a legliberalisabb álláspont, melyet a nemzetközi tudomány elfoglal. Azonban a kölcsönösséget szóval kimondani igen könnyű; de a kölcsönösséget törvényekben biztosítani és az életben megvalósítani nehéz feladat. Ha pl. az mondatik e törvényjavaslatban, hogy a belga áruvédjegyek nálunk hasonló elbánásban részesülnek és hasonló jogokat élveznek, mint a mieink ott, ez által magunknak nem igen nagy előnyöket biztosítottunk, a mennyiben saját specialitásaink és termékeink, részben árúvédjegyekkel ellátva nincsenek, a mennyiben az erre szükséges kormányi és törvényhozási intézkedések nálunk megtéve, vagy legalább rendszeresítve nincsenek és így az ily nemzetközi szerződések előnyeit határozottan a külföld élvezi. Nem azt jelenti ez, mintha én egyáltalában ez ellen szólni kívánnék, mert feltétlenül szükséges és minden esetre dicséretes törekvés e tekintetben a külföld jogos igényeinek, valamint a magunk esetleges érdekeinek biztosítása elől el nem zárkózni. Azonban ily alkalomkor annál kirívóbb és égetőbb szüksége merül fel annak, hogy saját beltörvényhozásunk útján intézkedjünk és pedig rendszeresen végre-valahára ez ügyben. Hogyan állunk ma ? Az összes ipari tulajdon kérdése, tehát mind a négy ágazatában, mely ezt felöleli, magyar törvény által szabályozva nincs. Az 1876-iki kiegyezés egyszerűen elfogadta az osztrák pátenseket, illetőleg az 1866-ban kiadott kancelláriai rendeletet. Az 1878-iki kiegyezésnek azon előnye van, hogy a dualismust ezen kérdésben érvényesíti, legalább a lajstromozási díjak elszámolására és a szabadalmi kérvények beadására vonatkozó határozott utasítást tartalmaz. Azonban szintén fenntartja az előbbi rendeleteket. E tekintetben tehát szerves törvényhozási intézkedés Magyarországon a mai napig nincs. Úgyszólván mellékes és kicsiny dolognak tűnik fel, ha az ember a kérdésbe mélyebben nem hatol. De ha az ember a külföldön megfordul és látja azon bámulatos haladást, mely ott e téren mutatkozik és ha azt szemléli, mily szempontból ítélik meg ez irányban Magyarországot, elszomorodik és mélyen érzi szükségét annak, hogy mi is tegyünk valamit e téren. Volt alkalmam e tekintetben tapasztalatokat tenni. Állandó levelezésben vagyok azon férfiakkal, a kik Francziaországban, Németországban és Ausztriában nagy tevékenységet fejtenek ki e kérdésben és fájdalommal kell constatálnom, hogy azok előtt általában terra ignotat képez Magyarország e tekintetben is. Az a gyönyörű összehasonlítási táblázat, mely a párisi congressus előtt volt, megemlékezett Ausztriáról, idézte az osztrák pátenseket, de Magyarországot ignorálta. S ennek a gyakorlatban igen nagy hátrányai vannak. Csak egy adatot hozok fel állitásom illustráíására. A múlt 10 év alatt, külföldi feltaláló szabadalomért folyamodott Ausztriában és csakis Ausztriában, daczára a dualismus érvényének, 6.800-on felül, Magyarországon pedig 25. Ez a borzasztó különbség mutatja azt, hogy mekkora termékenyítő erőt veszítettünk el iparunk és földmívelésünkre nézve egyszerűen ezen tény által. Másfelől az tagadhatatlan, hogy a nemzetközi szerződések hazánkat kapcsolatba hozzák a külfölddel e kérdésekben is és bizonyos solidaritást keltenek fel a külföld és hazánk érdekei köztt. De hogyha mi egyszerűen azt mondjuk, hogy a kölcsönösség elvére alapított jogokat és kiváltságokat biztosítunk egymásnak, ez által mi egyenjogúak a külfölddel még nem leszünk, nemcsak törvényhozásunknak hiányai, de egyszerűen a tényleges intézkedések és rendszabályoknak rendkívül nagy különböző volta és különböző érvényesülésénél fogva is. Ez a szerződés is pl. azt mondja, hogy a kölcsönös jogokat és kiváltságokat a két állam egymásnak biztosítja. Ebből azt következtetheti valaki, hogy tehát e tekintetben a törvényhozási intézkedések, legalább az árúvédjegyekre nézve egyenlők, holott úgy az anyagi intézkedések, mint a formális eljárás igen lényeges különbséget mutat fel Belgium és Magyarország köztt. Nem fogok a részletekbe bocsátkozni, csak azt említem meg, hogy míg pl. nálunk az árúvédjegyek benyújtása 4 példányban szükséges — és ez mind különböző rendeletek következtében állott elő; — míg nálunk a kereskedelmi kamaránál, a ministeriumnál és az osztrák kormánynál nyujtatik be a cliché és az illető folyamodvány, addig Belgiumban a kereskedelmi törvényszéknél adják be. Oroszországgal, valamint Amerikával szerződések biztosítják a kölcsönösséget s azt mondjuk, hogy egyenlők vagyunk; holott ott a pátens hivatal s az egész judieatura tökéletesen eltér a mi rendszereinktől s mi még is azt gondoljuk, hogy e tekintetben egyenlők vagyunk. Hogy állunk tehát? így: részben latin, részben német nyelven kiadott rendeletek, összefüggés nélkül hozott határozatok és evidentiában 10*