Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

70 '254. orMiágo* ülés április 30. 1S80. által valahára véget értek azon idők, midőn az az egyházi autonómiának léte, vagy nem léte mindenféle politikai velleitásoktól tétetett függővé. A IX. t. ez. világosan körvonalozta ugy az ál­lami, mint az autonóm jogokat s e törvény szerint jogosítva vau a szerb egyház a maga ügyeit saját közegei utján önállóan intézni és igazgatni, minélfogva a szerb egyház minden egyházi hivatalnokait az Írnoktól kezdve, egész a patriareháig bezárólag szabadon választja. A eongressnsi szabályzat 18. §-ának 2. pontja szerint nem csak metropolita-patriarcha, hanem bármely metropoliai közegnek megválasztása a congressus jogaihoz tartozik. Tehát hogyan állapítja meg a mínistereinök ur ezen világos törvényekkel és statútumokkal szemben a már hatályon kivttl helyezett deciaratorinmra az államnak a jogot, kinevezni az administratort, kinek különben is a keleti egyház alkotmánya, a szerb egyház szer­kezetének keretén belől nincs helye. Ha áll azon elv t. ház, hogy minden egyház belügyeit, a melyekhez kétségkívül legelső sorban hivatalos közegeinek megállapítása tartozik, önmaga, al­kotmánya és szerkezete szerint intézheti, igy állnia kell azon elvnek is, hogy az állami felség­jogokban egyéb nem foglaltatik, mint az egy­házi hivataloskodás ellenőrzése és az állami tör­vények ellen netán intézendő merényletek meg­torlása. Ezen alapelvek világosan el vannak is­merve a IX. t. cz.-beu s ezzel szemben nem le­het az administratornak kinevezési jogát a régi statútumokból kiolvasni; nem lehet kiolvasni az államfőfelügyeleti jogból sem, mert ezen jog negatív természetű, a mely positiv intézkedési jogot magában nem foglal ; az állam főfelügye­letí jogának határait és módozatait lehet vitatni, de nem lehet vitatni annak elveit. A mínister­einök urnak ezen magyarázata tehát nekem na­gyon is kierőszakoltnak látszik. Vagyis helye­sebben mondva — a ministerelnök ur minapi szavaival élve — ez nem a törvénynek magya­rázata, hanem a törvény által biztosított autonó­miának visszamagyarázása. A ministerelnök ur méltóztatott praecenden­sekre hivatkozni. Nagyon röviden fogok erre felelni, mert ezen praecedensek nem hasonlók a jelenlegi esethez. Popovics Vinczének nem volt administratora, mert mikor hadcsapatai Szerbiát elfoglalták, akkor ott találkozott Petrovics Mózessel, a ki belgrádi metropolita volt és ez az 1718. és 1720. évben ugy a magyar udvari cancellária, mind pedig az osztrák udvari katonai tanács által ezen állásá­ban megerősíttetett. Akkor tehát két metropolita volt: a karloviczi és a belgrádi. Az 1722-ki congressuson, a melyet a ministerelnök ur említ, miután ezen két metropolita mindenféleképen Összeütközésbe jött, ennek határait és viszonyait rendezték és ez alkalommal igen is szóba hoza­tott a metropolita oldala mellé adandó vicarius­nak a kirendelése, mely kirendelés ellen azon­ban a metropolita erélyesen felszólalt és igy ez abba is hagyatott. A mi pedig a másik praecedenst illeti, t. i. hogy Joanovies Vinczének administratora volt, ezt egyszerűen tagadnom kell, mert az a Dimi­trievics Miklós temesvári püspök, a ki állítólag ezen Joanovies Vinczének administratora volt, a nép embere volt, Joanovies metropolita pedig a bécsi köröknek vak eszköze volt, a ki nemcsak módot és idet talált egy szerb huszár-ezredet szervezni, hanem a bécsi kormány kívánságára azon feladatot is elvállalta, hogy az 1735-ki belgrádi congressuson az uniót praedikálta ; azon­ban a nép felzúdulása miatt kénytelen volt Bécsbe szökni, onnan pedig ismét visszaküldetett a nép lecsillapítása végett. Ezen metropolitának nem volt administratora, hanem volt úgynevezett generális exarchája és pedig ez volt Nenadovics Pál, a ki később metropolita volt. Ezen exareha megfelel a római kath. egyházban a püspöki közhelyiiöknek, kit a püspök, a pápa, a világi hatalom és káptalan beleegyezése nélkül kiküld­őét és a kinek átruházott és helyettesítő jog­hatósága van. A mi pedig a két praecedenst illeti, t. i. hogy 1870- és 1872-ben az admioistratorok az állam által kirendeltettek, erre csak egyszerűen azt jegyzem meg, hogy magam is azt mondtam, hogy azon időben még annyiban indokolva volt az administratornak kirendelése, a mennyiben azon időben a metropoliai hatóságok szervezve nem voltak, melyek hivatva volnának a megürese­dett metropoíiát ellátni. Azonban, t. ház, ha mindezek állanak is, nem lehet alkalmazni a jelenleg szóban forgó esetre, mert azok szerint is az administrator csak a metropolita halála után bekövetkezett sedis vacantia esetében ren­deltetett ki. A ministerelnök ur azt állítja továbbá, hogy a metropolitai szék nem üresedett meg. Magam is azon nézetben vagyok, hogy a metropolitai szék nem üresedett meg; hanem egészen más indokból, mert a congressus és a püspöki zsinat nélkül történt a felmentés, törvényesnek és jogérvényesnek el nem ismerhetem. Azonban valóban csodálnom kell, hogy a t. minister ur hogyan állíthatja, hogy nincs sedis vacantia, a ki éppen azt igyekezett bebizonyítani, hogy a patriarchának felmentése törvényes és jogérvé­nyes volt, Ha törvényes és jogérvényes, akkor a patriarchai szék megüresedett, mert ez a fel­mentésnek közvetlen következménye. Ha az egyházi hivatal azon jog és kötele­zettség, a melynél fogva az egyházi hatalom valóban gyakoroltatik, állandó alkalmaztatás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom