Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-253

253. országos ülé» április 29. 1880, ét a melyeket Pulszky Ágost képviselő ur most utólag felhozott. Egyet meg kívánok jegyezni és ez az egy az, hogy nem a péuzügyminister és pénzügyi bizottság feledkezett meg arról az alapról, a melyet a képviselő ur felemlített, sem azon szándéka nem volt, sem az egyiknek, sem a másiknak azt az ellenőrzés alól elvonni, hanem a t. képviselő ur feledkezett meg arról, hogy az iránt a ház már előzetesen határozott, hogy a hadmentességi díj netfco-eredménye vétessék fel, továbbá, hogy a hadmentességi díjról szóló törvény határozza meg, hogy azon alap, mely a rokkantak és mozgósítottak családjainak számára alapittatik, mi módon lesz kezelendő. Itt tehát megfeledkezésről egyáltalában nem lehet szó; mindezen kérdések az azon törvény felett folytatott vita alkalmával kellően fel voltak derítve. A t. képviselő ur azzal is vádolja a pénzügyministert, illetőleg az egész kormányt, hogy az utolsó perezben ad programmot és most és a mostani szavazással azt a programmot előre el akarja fogadtatni. Az én t. barátom, a pénzügyminister, beszédje befejezésében elmondotta nézeteit a teendőkről, de elmondotta nem ugy, hogy az a t. ház előtt meglepő leit volna, mert más alkalommal ugyanezen nézeteknek adott kifejezést, ugyanezen törekvést jelezte s igy nem lehet neki azon szándékot tulajdonítani, hogy most ezt, mint programmirányt kívánja a ház szavazata által eldöntetni. Egyébiránt mindenesetre constatálom, hogy a t. képviselő ur elismerte, hogy a pénzügyminister programmot adott és ennélfogva ezentúl nem aceeptálom azon vádját, hogy a pénzügyministernek nincs programmja. (Derültség jobbjelöl.) A t. képviselő ur azt is mondja, hogy a pénzügyminister a felelősséget a pénzügyi bizottságra hárította. A t. képviselő ur hihetőleg nem hallotta azt, a mit a pénzügyminister ur mondott, mert nem hogy a felelősséget a pénzügyi bizottságra hárította volna, de azt mondta, hogy ha és a mennyiben a hadmentességi díjnak felvétele, tekintve, hogy a törvény még szentesítve nincs, megbirálás alá eshetik: a pénzügyi bizottságnak módosítványa elenyésztette az aggályt, a mely ez irányban támadhatott. Nem tette tehát felelőssé, de sőt éppen azt mondotta, hogy a mennyiben a kormány javaslatában mulasztás volt, azt a pénzügyi bizottság helyrehozta. Hogy a pénzügyi részszel végezzek, a t. képviselő urat első ^sorban is egy tévedésre kell figyelmeztetnem. O azt mondja, hogy az adótörvény-javaslatokat a pénzügyminister, meghajolva a pénzügyi bizottság és a ház ellentétes hangulata előtt, visszavonta. Engedelmet kérek, de a t. képviselő ur nagyon méltóztatik csalódni; mert ezen adótörvényjavaslatokat a pénzügyi bizottság végig tárgyalta, el is fogadta, a házban a pénzügyminister azokat soha vissza nem vonta, csakis azt jelentette ki, —hajói tudom,— hogy nem kívánja azoknak a költségvetés előtt való tárgyalását, tekintettel a mostani viszonyokra. Visszavont két törvényjavaslatot, de talán nem szükséges mondanom, méltóztatnak reá emlékezni, hogy ezen törvényjavaslatok nem adótörvényjavaslatok voltak. (Igaz! Ugy van! jobbjelöl) Mindenesetre tehát igen kérnem kell a t. képviselő urat saját érdekében, hogy oly közel fekvő dolgok mibenlétéről méltóztassék magának tudomást szerezni, mielőtt vádat emel a kormány ellen. Pulszky Ágoston: Azt mondtam, elejtette! Tisza Kálmán ministerelnök: Ha ezen szót „elejtette" használta is, nem állok jót érié, de ezzel szemben is ismétlem, talán örömet szerzek vele a t. képviselő uraknak, hogy el nem ejtette, mert én legalább, azt sem visszavonásnak, sem elejtésnek nem tekintem és a parlamenti gyakorlat sem tekinti, ha valaminek tárgyalására egy későbbi határidőt tart a kormány ezélszerünek; elejtettnek vagy visszavontnak tartom én azt, a mi ama két bizonyos törvényjavaslattal történt, a melyeket a ministerium visszavett. De ezt mellesleg megjegyezve, a t. képviselő ur beszédének elején hangsúlyozza igen helyesen, hogy szorgalommal, figyelemmel állandóan törekedni kell deficitünk megszüntetésére. Tökéletes igazsága van; de azután figyelmeztetésül, vádul hozza fel a pénzügyminister beszéde után, hogy a pénzügyminister, úgy látszik, nem conteplálhat egyebet, mint azt, hogy ha az ország anyagi helyzetének javulása engedi, az orsKág jövedelmeit adók utján fokozza. Ha, t. ház, valamely országban deficit van; ha költségeit lejebb szállítani nem lehet, — pedig úgy látszik, éppen azon oldal, a hol a t. képviselő ur ül, ezen nézetben volt a budgettárgyalás alatt, mert nem a költségek leszállítására, hanem szaporítására tettek indítványokat, — hogy akkor a deficitet miféle varázsvesszővel lehet elenyésztetni, ha nem azon az úton, hogy az országnak és az országban az egyeseknek anyagi helyzete javulását elősegíti és bevárja, az adójövedelem szaporítása utján, azt nem tudom. Ha a t. képviselő ur tud más módot, legyen meggyőződve, igen szívesen fogjuk azt elfogadni, sőt az ügyek vezetését teljes készséggel tesszük le kezeibe. De a kik eddig még e világon bárhol pénzügyministerek voltak, bizony, ha a költségeket leszállítani nem tudták, a deficitet más-