Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-253

április 29. 1880. 40 253. «re»ág©s ilé kép, mint jövedelmek fokozásával elenyésztetni képesek nem voltak. Abban pedig nagy inconsequentia van, ha valaki a költséget szaporítani akarja, a jövedelem szaporítására irányzott törekvést pedig, miut megrovandót állítja oda. Most, t. ház, csak egy pár rövid szót a bizalmi kérdésre nézve. (Halljuk!) Hogy az egyik felszólalt képviselő úrral meddig voltunk egy táborban, [Derültség jobbfelöl) hogy voltunk-e 1875-ig, addig, mig én politikai meggyőződésemet, — mint o igen parlamentáris kifejezéssel élve monda, —• elárusítottam. (Elénk derültség jobbfelöl.) Ezt kimutatják a ház naplói. Ezek szerint 187:2-ben, — de már elébb is, csakhogy az 1872-ki esetre positive emlékezem, — a képviselő ur egy nagy philippikát tartván ellenem, mint a ki megtagadtam minden elvemet, bátor voltam kifejteni azt — és még gr. Lónyay akkori ministerelnök kelt a képviselő ur védelmére — (Derültség) hogy szép dolog az a következetesség, de ha valaki hosszabb ideig politikai pályán él, ha használni akar, ha azt, hogy neki ne mondhassák, hogy következetlen, nem helyezi föléje a közjónak.: azt, hogy mindig és mindenben következetes lett légyen, soha senki még el nem érte. Azt is mondottam — s ezért rótt meg az akkori miuisterelnök, — hogy ha csak az volna a politikus főfeladata, hogy mindig ugyanazt mondja, akkor a legnagyobb államférfiú szajkó volna, mert az egy betanult szónál egyebet nem tud. (Élénk derültség a jobboldalon.) Ezt nem most mondom, t. ház, sőt megvallom, hogy most nem is mondanám, hanem annak bebizonyítására, hogy mennyire küzdöttünk egy zászló alatt egy táborban 1875-ig a képviselő úrral, idéznem kellett, a miket 1872-ben mondtam. Ez akkor megjárta ellenzéki nyájaskodásnak közttünk, most — ismétlem — nem mondanám, csak emlékezetébe kellett visszaidéznem a t. képviselő urnak az akkor mondottakat. Ugron Gábor képviselő ur (Halljuk! Halljuk!) egy, hogy úgy mondjam erős mondatokban gazdag beszéddel fejezte ki bizalmatlanságát a kormány ellen. Nem fogom beszédét pontról pontra követni, nem fogom pedig annál kevésbé, mert ha azt mondja valaki, hogy a nemzettel ölik meg a nemzetet, — ha azt mondja valaki: a szabadsággal ölik meg a szabadságot, — ha äzt mondja, hogy a képviselőház olyan, mint a fegyházak népe — akkor bizony ezzel nem a kormányt támadja meg. hanem meggondolatlanul és a valódi helyzetnek meg nem felelőleg, azon nemzet felett tör igazságtalanul pálczát, a melynek privilegisált szószólójaképen állítja magát oda. {Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Mert, a mely nemzetet maga-magával lehet megölni, a mely nemzetben a szabadság által lehet a szabadságot megölni, azon nemzetben nem az egyesek a hibásak, hanem azon nemzetben magában rejlik a hiba. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezen vádat én, mint nem a kormány elleni vádat, de mint nemzet elleni vádat, utasítom vissza. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Magyarországon , igaz, a zsarnokbatalom hajdan sokszor megpróbálta a nemzetet és szabadságot megölni. Nem sikerült. Most próbálják némelyek nem a szabadság, — de szabadosság által (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy van! Ugy van!) veszélybe hozni a szabadságot; de a magyar nemzet egészséges éktöszíöne, belátása ezen törekvést is meg fogja hiúsítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az is vád a kormány ellen, mert ez már talán a kormány ellem" vád s mindenesetre jelzi a türelmetlen ellenzéki iélek kifakadását, (Élénk derültség a jobboldalon) hogy itt még a nyomor is, mely másutt megbuktatja a kormányt, a kormány erősítésére vezet. (Derültség jobbfelöl. Felkiáltás a szélső' baloldalon : Korteskedik vele.) Én est, t. ház, dicséretnek veszem — komolyan, — mert ha a nyomor a kormánynak erősítésére és nem megbuktatására vezet, ez csak annyit mutat, hogy azon nyomornak euj'kítésére minden emberileg lehetőt azon kormány megtett. (Tetszés jobbfelöl.) Majoros István (közbeszól): Korteskedik! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem tudom, azok äz örökös kortesfogási — beszédközben mondott és közbekiáltott — emlegetések hova czéloznak; de egyet tudok és ez az, hogy a nyomorban, az Ínségben levő embert nem lehet ám kortes fogásokkal megfogni, — mert az inség, a nyomor szavát elnémítani, mással, mint valóságos segélylyel, nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélsÖ balfelöl.) És igen furcsa úgy állítani fel a dolgot, hogy a kormánynak csak azért, hogy korteskedni ne láttassák, ne legyen szabad az ínségen, a nyomoron segíteni. Önök úgy látszik, igenis azt szeretnék, szenvedjen a nép inkább, csak buktassa meg ezt a kormányt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Az egész administratió — e?t mondta Ugron képviselő ur — egy nagy korteskedés. Nézzük meg ezt az administratiót a megyében. Hát Caesar választotta a szolgabirókat, mint a t. képviselő ur mondta? Hát nem lehet felmutatni nagy tömegét — és nincs is benne semmi baj, — az éppen nem kormánypárti tisztviselőknek a megyékben és városokban? (Ugy van! jobbfelöl.) És vájjon, ha korteskedés az egész administratió' az az ellenzéki tisztviselő e korteskedést, mely-