Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-253
36 253. országos ülés április 29. 1881). ő 18 millió deficittel terjesztett be, 30 millió új adóssággal képes lesz fedezni. A pénzügyi helyzet tehát, t. ház, nézetem szerint legkevésbé sem indokolja azon könnyű elbánást, melyet a t. kormány részéről tapasztalunk. És konstatálhatjuk ma a budget tárgyalásának lefolyta után, hogy a pénzügyi rendezkedés nagy munkája, ezen évben nem haladt előre egy lépéssel sem. Ez azon szomorú tanúság, a mely ezen budget-vitából constatálható. De van még egy másik, ez az, hogy a belügyi-, pénzügyi-, igazságügyi-, közlekedési-, közgazdasági-, közoktatási és honvédelmi tárczák tárgyalásánál ismételve megújult általános viták a bajok és létező hiányok egy oly seregét tárták fel, a melyek közállapotaink jelenlegi sülyedésének objectiv szemlélőjét, még inkább megerősítették abban a hitben, hogy ettől a kormánytól közállapotaink javítását remélni nem lehet. {Igaz! ügy van! Tetszés balfelöl.) Parlamentáris országban a kormányt illeti meg a kezdeményezés kötelessége; neki kell legjobban ismernie az ország közállapotait és a létező és felismert bajok orvoslásának módjaival első sorban a kormánynak kötelessége tisztában lenni. De nálunk éppen ez hiányzik. A t. kormány nem vezet, nem jelöl ki irányt, nem halad maga előre és igy természetes, hogy a parlament működésének sikere teljes nem lehet. Én figyelemmel kísértem, t. ház, 1867. év óta az országgyűlés működését. Nem emlékszem, hogy lett volna budget-lárgyalás, melynek alkalmából állami organismusunk, közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk közgazdasági és pénzügyi helyzetünk annyi beteges jelensége constatáltátott volna, mint ezen budget-tárgj^alás alkalmával. És nem volt még 1867 óta kormány, mely annyiszor utalt volna a bajok orvoslásának universalis g) r ógyszerére a tanulmányozásra ; és nem volt tudtommal kormány, mely a budget-vita alkalmával az utasítások oly halmazát kapta volna, mint a minőben ezen budget tárgyalás alkalmával a t. ház részéről ezen t. kormány részesült. Ezek után t. ház, miután a bevett szokás szerint ezen törvényjavaslatnak elfogadása bizalmi kérdésnek tekintetik, én részemről ezen törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Éles Henrik: T. ház! Az e házban meghonosodott gyakorlat szerint (Halljuk!) a költségvetési vitának három stádiuma vau. (Halljuk!) Az első stádium az, a midőn mindenki arról beszél, a miről neki tetszik és esetleg beszél még a költségvetésről is. S talán ezen thematicus általános természeténél fogva neveztük el ezen tárgyalást általános tárgyalásnak. A második stádium a részletes tárgyalás, a melyben a körül forog a kérdés, hogy vájjon realis-e a budget vagy nem. A harmadik stádium az apropriationalis vita, a melyben a körül fordul a vita, hogy a kormány realis-e és bizalmat érdemel-e vagy nem. S itt, ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy ezen egyes stádiumok között a kellő határvonal nincsea meg és hogy különösen azon második kérdés az egész költségvetési vitán keresztül vonul. Ez idén a kérdés el is döntetett, a mennyiben az ellenzék azon türelmetlenséggel, mely a praesumptiv örökösöket rendszerint jellemzi, nem vélie bevárni a kormány természetes halálát és ezen eseményt siettetni igyekezett a bizalmi kérdés felvetése által. És igy az apropriationalis kérdés el is volna döntve és nem is az a lényeges, hogy azt itt tárgyaljuk. Ha mégis felszólalok, azért teszem, hogy az ellenzéki felszólalások ellenében szavazásomat indokoljam. (Halljuk!) Fogok tehát foglalkozni az apropriationalis kérdéssel, de nem közvetlenül, hanem közvetve, t. i. azon kérdés helyett,hogy realis-e a kormány, vagy nem; fogok foglalkozni azon kérdéssel, hogy realis-e az ellenzék, vagy nem. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) És én azt hiszem, hogy ezen kérdés jogos is és czélirányos is. Jogos azért, mert nekünk kétségtelen jogunk van kérdezni, hogy kik azok, a kik birói szerepet vállalva, pálezát törnek azon kormány felett, melyet mi védünk. Jogunk van kérdezni, hogy vájjon azok, kik több önhittséggel, mint parlamentáris illemmel. {Ellenmondás balfelöl.) Tessék ezt bevenni. (Derültség jobbfelöl) Jogunk van, mondom, kérdezni, vájjon azok, kik több önhittséggel, mint parlamentaris illemmel a kormány tagjait kuktáknak nevezik, maguk értenek-e a főzéshez! Jogunk van kérdezni, vájjon azok, kik a kormányt minduntalan azzal vádolják, hogy minden eszköz felhasználásával igyekszik a hatalom birtokában megmaradni, nfim csak önmaguk után itélve beszélnek-e ugy és nem épp ők-e azok, kik minden eszköz felhasználásával a kormány hatalmába jutni igyekeznek? És jogunk van kérdezni azt is, hogy vájjon azok, kik a kormányt tehetetlenségről vádolják, valóságos, vagy pedig csak oly színpadi Herculesek-e, kik az igazi vassúlyokat nagy bölcsen ott hagyják a vasárus-boltban és az ő tudományukat nem is fából, hanem papier-machéból készült vassúlyokkal mutatják be, melyekből két font megy egy mázsára és melyekre a nagy kilogrammok csak rá vannak pingálva. (Zaj balfelöl. Halljuk! jobbfelöl.) De, t. ház, nem csak jogos, hanem czélirányos, vagyis a szőnyegen levő kérdés megoldásához vezető ezen kérdés, azon gyakorlati igazság alapján: mondd meg nekem, kivel társalogsz, mondd meg nekem, kik barátaid és én ;
