Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-253

253. országos llés április 29, 1SSÖ. 37 megmondom ki vagy? Ezen igazságot ekképpen is lehet kifejezni: mondd nekem, kivel nem társalogsz és mondd, kik az ellenfeleid és én niegnondóm, ki vagy. Engedje meg tehát a t. ház, hogy oly czélból, hogy megítélhessük, hogy kikből áll a kormány és a kormánypárt, rövid szemlét tartsak az igen t. ellenzék felett. (Halljuk!) Az ellenfelek helyes megítélésére pedig nézetem szerint legalkalmasabb és legbiztosabb út az, ha vizsgáljuk hadviselési módjukat, bírálat alá vesszük fegyvereiket. Nézzük tehát, t. ház, hogy a lefolyt vitában mily fegyverekkel élt az ellenzék. Legelőször is fegyvert gyártott az által, hogy a mi rósz és kedvezőtlen az országban történt, azt mind összehordta és a kormány rovására irta. Tele volt a hivatalos lap árverési hirdetményekkel s ennek a kormány volt az oka. Valahol fej belőtte magát egy életunt alispán, feltéve, hogy nem sikerült magát képviselőnek megválasztatui s eanek is a kormány volt az oka; valahol sikkasztást követett el egy szolgabíró és a kormány volt az oka; nem folyt be a praeliminált mérvben az adó, vagy ha befolyt, habár nem egészen önkény tes módon, legott magjelent a láthatáron az obligát utolsó ellicitált párna s annak ismét a kormány volt az oka. (Derültség jobbfelöl.) Szóval variálták azt a logicai formulát: „Baculus in angulo ergo pluit". Egy másik fegyvert gyártott a t. ellenzék az által, hogy összehalmozott pia desideriákat s tett merész ígéreteket. A bukott mezőgazdásznak kilátásba helyeztek még egy kis kölcsönt talajjavítás czíméu, a nem bukottnak ígértek igen nagy exportot, mindenféle direct csatlakozásokat s csak azt csodálom, hogy nem ígértek még kedvező időjárást is. A kereskedőnek captálása végett megbotránkozásukat fejezték ki a felett, miért nincs még a Duna, a Tisza, meg a Kulpa szabályozva. Az iparosnak megmondták, mily jó volna neki az a sok tőke, mely a takarékpénztárakban fel van halmozva. Szóval ígértek mindenkinek valamit, felköltöttek vágyakat, melyeket nem teljesíthetnek és tettek ígéreteket, melyeket nem válthatnak be. De tették oly applombbal, mintha mindezt teljesíthetnék és tették mégis oly eíasticus módon, hogy ha reaiisatióra kerül a sor, minden pillanatban kibúvhassanak az ígéret alól, mert az óhajtásokat és ígéreteket oly határozatlan módon pete niéie összezavarták, hogy ha eljön a realisálás korszaka, egy kis pótmagyarázat mellett, melyben önök nagy mesterek, bármily óhajtásra reá lehet magyarázni, hogy nem ígéret és minden ígéretből lehet egy hazafias óhajtást csinálni. A harmadik fegyvert gyártották abból, hogy összehordtak és kölcsön kértek doctrinákat. Tanfolyammá alakították a képviselőházat és kezdettek azokból a kölcsön kért doctrinákból per longum et latum praelegálni. Megmondták nekünk, mily hasznos dolog a vasutaknak államivá tétele; de arról, hogy hol van a pénz, nagy bölcsen hallgattak. Megmondták, mii}' hasznos dolog a talajjavítási bank; a pénzről természetesen ismét szó nem volt. Hosszasan taglalták a közigazgatás elveit és mindezt, t. ellenzék, oly szellemben, mintha az, a mit önök mondtak, mind új relatio volna, melyről máskak fogalma nincs és mintha mindazt, a mit mondtak, az utolsó eszméig megvalósíthatnák és ha ezen eszmék nincsenek megvalósítva, annak éppen csak a kormány tehetetlensége az oka. Pedig igen jól tudjuk, hogy ezen eszmék megvalósításánál épp ugy meg volnának akadva, mint meg van akadva ezen kormány; valamint igen jól tudjuk, hogy ezen eszmék nem újak és az önök szelllemi tulajdonát nem képezik; mert önök épp oly kevéssé találták fel a talajjavítási bankok elméletét, épp oly kevéssé találták fel a helyes közigazgatás elveit, mint a mily kevéssé találták fel a puskaport. (Derültség jobbfeUl.) Fegyvert gyártott a t. ellenzék abból, hogy meghamisította a súlypontot. Ha kiveszem azokat, a kik egy kérdéssel kizárólag, vagy túlnyomólag foglalkoznak, alig lesz valaki, a ki nem ismerné és a ki nem volna beunsőleg meggyőződve arról, hogy ez idő szerint a situatio súlypontja a köz1 gazdasági téren keresendő és ott is van. És semmi esetre sincs ott, a hová a t. ellenzék áthelyezi, t. i. nincs a közigazgatás terén. Egyébiránt nem ezen vita keretébe tartozik ennek kimutatása, de e vita keretébe tartozik annak feltüntetése, hogy a t. ellenzék hasonlókép gondolkozott és hogy nem a helyzet szükségszerűségének érzete, hanem tisztán technicai szempontok által vitetett oda, hogy a közgazdasági tért elhagyja. Hogy ezen állításomat igazoljam, engedje meg u t. ház, hogy tegyek olyat, a mit a t. ellenzék nagyon sokszor tett, hogy felolvashassak néhány sort egy ellenzéki vezérszónok beszédéből. Talán méltóztatik még a t. ház emlékezni arra, hogy Grünwald Béla t. képviselőtársunk az 1880. évi költségvetés tárgyalása alkalmával, kedvencz eszméjét, t. i. a közigazgatás reformját szintén szőnyegre hozta. Ez alkalommal az ellenzéknek egyik vezérszónoka, az ellenzék általános helyeslése mellett, Grünwald Béla közigazgatási reform eszméjére vonatkozólag, a következőleg nyilatkozott: „Ugyanis Grünwald Béla ezen budgetrita alkalmával felvetette a közigazgatási kérdést, mint azt a nagy panaeeát, mely az állam nemzeti hivatásának betöltését és nemzetiségünk jövőjét biztosítani egyedül képes. A t. ház talán természetesnek fogja találni, hogy én és különösen én e tárgyra kitérjek, miután