Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-270

392 270. országos ülés május 29. 1880. amellett, mivel a kérvény intentióit ez is megközelíti, ehhez is kész vagyok hozzájárulni. Ez nem csak egy muincipium, nem egy mtgye ügye, hanem országos ügy, t. ház, és emséi fogva ismételve kérem, méltóztassék azt kellő figyelemre méltatni. {Helyeslés.) Ivánka Imre: Csak is azon szempontból, hogy azon szerencsétlenek, kik elcsábíttatván, a hazából minden segély és foglalkozás reménye nélkül kivándorolni készülnek, mostani felszólalásom által e szándékuktól talán visszariasztatnak, vagyok bátor felszólalni. Éppen most vettem New-Yorkból levelet egy embertől, ki, mint vasúti pályafenntartó, nálunk inüködötr. Ezt elcsábították, hogy munkásokkal menjen ki és biztos munkát kap. 0 150 munkással csakugyan kivándorolt és most ott a legnagyobb nyomorúságban van s az istenre kér, hogy valami pénzt küldjek, hogy haza jöhessenek. Hedry Ernő : Azok után, miket Hódossy t. barátom elmondott, nekem sok mondani valóm nincs. Eu neki minden szavát helyeslem s jelenlegi felszólalásomnak csak két oka van. Egyik az, hogy röviden és tárgyilagosan constatáljam, hogy Sárosmegye f. hó 13-án tartott közgyűlésének felirata mindenben majdnem szó szerint helyesli és jóváhagyja azt, mit én e tárgyban május hó elején a t. mítiisterelsiök úrhoz intézett iuterpellátiómban mondottam. A t. mmiGterelüök ur tagadta, hogy a kivándorlók közit volnának számosak, kik katonai kötelezettség alatt álltak. íme most Sárosmegye közönsége hivatalos feliratában constatálja, hogy csak a mennyire kitudta, 560 katonaköteles vándorolt ki és tény az, hogy márczius vége óta talán éppen annyi ment ki. A másik oka felszólalásomnak az, hogy a t. belügyminister ur viszonválaszomra adott válaszában, azon értelmet adta szavaimnak, mintha én abban Sárosmegye tiszti karát vádoltam volna, hogy kötelezettségének nem felel meg és a miüister ur rendeleteit nem foganatosítja. A belügyminister ur szavaimat félremagyarázta, illetőleg félreértette. Az én szavaimnak értelme az volt, hogy az ilyen országos fontosságú ügyben, a megyei közegeken kivül igenis szükséges más közegek közreműködése is, mert a^ megyei közegek egyedül erre nem képesek. Eu tehát azt mondtam, hogy nagyobb hatálylyal felruházott közegek, tehát államiak szükségesek. És ira* Sárosmegye közgyűlésének felirata következőképen szól: „Az első szempontból s különösen a hadkötelezettség tekintetéből a jogtalan kivándorlásoknak meggátolása nem állhat e megye, nem állhat egyáltalán egy törvényhatóság hatalmában. " Í Továbbá azt mondja: „A mig talán vagy a határszélen, vagy a nagyobb kikötő városok consulátusai utján a magas kormány részéről meg nem tétetnek a kellő óvintézkedések, addig a jogtalan kivándorlásnak eleje nem fog vétetni. Sajnálattal kell constatáluunk, hogy az alispánunk által e részben felsőbb helyre tett kérelmező felterjesztések mindeddig kiterjedt praeventiv intézkedéseket nem eredményeztek, egyes, már tényleg megtörtént jogtalan kivándorlóknak — például hadköteleseknek — utólagos nyomozása pedig sikerre majdnem soha sem vezet. A kivándorlásoknak ama másik, viszonyaink között nagyon igazolt, általános emberiességi szempontból való gátlása szinten országos intézkedést igényelne." Itt a közvetítő ágensek üzelmeit érti. Eu tehát mindezeket cor.statálván, felhívom még egyszer a t. ház és a kormány figyelmét ezen nem csak megyei, hanem országos fontosságú ügyre, különben pedhí elfogadom a Hódossy Imre képviselőtársam által javasolt határozatot, illetőleír a kérvénynek ilyképeni elintézését. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Midőn ezen kérdésben most ájra nyilatkozni szükségesnek tartom, a kérvény és a tett felszólalások következtében, főleg hivatkozni fogok azokra,, melyek az interpeüatió alkalmából elmondattak. És itt mindenekelőtt az előttem szólt t. képviselő ur egy állítását kell helyreigazítanom, ki azt mondta, hogy én tagadtam, hogy a kivándorlók köztt lennének katoaakötelesek. Itt van beszédem- lenyomata, én nem néztem meg, a t. képviselő ur rendelkezésére bocsátom ; látni fogja belőle, hogy ezt nem mondtam, hanem tagadtam azt, mit a t. képviselő ur akkor állítani szíveskedett, hogy „5—6 nappal besoroztatásuk után aa emberek nyíltan beszélik, hogy ki fognak vándorolni és ezt a szolgabirák tudják, de meg nem akadályozzák." Ezt tagadtam, de nem azt, hogy vannak és lehetnek a kivándorlók közül olyanok, kik katonakötelesek, sőt, ha emlékem nem csal — ismétlem, nem néztem meg azóta beszédeméi — éppen azt mondtam, hogy az nem tagadtaíik, hogy vaunak közöttük olyanok is és eire még a t. képviselő ur nagy örömmel bele szólt, mire én azt mondtam : igenis, de nem ugy, hogy a szolgabiráknak arról tudomásuk volna. Tehát nem tagadtam, hogy vannak olyanok is a kivándorlók köztt. (Ugy van! jobb/elől.) Ez