Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-270

384 270. országos ülés május 29. 1889. bebizonyítani s azt hiszem, hogy ezt bebizonyítani s ezen határvonalat megvonni nem is fog sikerülni senkinek sem, épp a dolog természeténél fogva. A különbség pedig azután csak is az lesz, hogy kereken áll-e, mozgatható-e az a gőzgép, vagy pedig befalazott stabil-gőzgéppel van hajtva a malom ; s itt lenne azután a demarcationalis vonal; de hogy ez helyes meghatározás lenne, azt ily fontos kérdéssel szemben bátor vagyok kétségbe vonni. A t. előadó urnak méltóztatott azt is mondani, hogy az én módosítványom többet árt a gőzmalmoknak és általában a gőzmalmi gyáriparnak , mint a mennyit használ a másik érdeknek. Ezt is bátor vagyok határozottan kétségbe vonni. Megmondom miért. Azok a nagy stabilmalmok, melyek pl. a fővárosban, vagy az ország nagyobb városaiban vannak, igen nagy részben exportra dolgoznak és nagyon jelentéktelen részük esik a házi szükségletre, arra az úgynevezett kis gazdasági őrlésekre, a melyeket helyettesítenek ezen általam védelmezett malmok. Én, t. ház, talán azért ragaszkodom oly makacsul e nézetemhez, meri éppen oly vidéken lakom, a hol mértföldekre oly viz nincs, mely malmot hajtana, a hol nagy területen, egyes elszórt tanyák léteznek s merem mondani, t. ház, hogy azóta, a mióta akadt vállalkozó, a ki mobil géppel malmot állított azon lakatlan vidéken, a hova azon egyes elszórt tanyákról összehordhatják őrölni valójukat, ez valóságos áldás. Nem kell az illetőknek elburczolniok gabonájukat mértföldekre a vízimalmokhoz, vagy állandó malmokhoz, hogy megőröltessék és nem kell saját lovaikat tönkreteuniök, hogy a száraz-malomban szükségleteiket beőröljék. Ne higyje a t. ház, hogy ez a nép alsó rétegénél, a melyről én beszélek, csekély jelentőségű dolog. Ott egész telepek keletkeznek, a hol szükségletüket kielégítik, a hol gabnájukat jó időben megőröltetik és elkészítik maguknak a télire valót s az nagy áldás a népre, hogy nem kell neki akkor, a mikor a kinyszer előáll, rósz időben és rósz utakon magát és jószágát csigázni és rontani. Ez azokra nézve, a kik az országnak, hogy ugy mondjam hangyáit képezik, igen nagy fontosságú dolog. T. ház! Én a t. elnök ur felszóllítása folytán igenis kijeleníem, miszerint én sem az igazságügyi bizottság jelentése által, sem a t. előadó urnak mai beszéde által véleményemben magam meggyőzetve nem látóra. (Helyeslés balfelöl.) De látom és érzem igenis t. ház azt, hogy ha a törvényjavaslat vagy azon szövegezésben, a mint az először került a ház elé, vagy ezen újabbi szövegezésben, ezen stylaris módosítással — mert ez egyre megy — elíogadtatik, akkor egy oly iparág, a mely, merem állítni, legalább az ország felében soha, mióta csak űzetik, a földesúri malomjog alá nem tartozott, ennek felállítása és gyakorlatba vétele, soha a földes ur beleegyezésétől függővé nem tétetett, soha taksát nem fizetett, akkor ezen törvényjavaslat által be fog hajtatni a földesúri malomjog hatálya alá és állítom azt, hogy a kor követeivényeivel és a politikai exigenfiákkal homlokegyenest ellenkező irányban indul meg a törvényhozás akkor, midőn a kisebb kir. haszonvételek és földesúri jogok békóit, nyűgeit kiterjeszti oly dolgokra is, a melyek a t. előadó ur szavaival élve, 19 éven át soha sem voltak a földesúri jogok által megszorítva. Kérem ennek folytán, a t. házat, méltóztassék módosítványomat elfogadni. (Helyeslés baifeM.) Ugron Ákos: T. ház! Azok után, a mik itt, ugy az általános, mint a részletes vita alkalmával, mint szintén jelenleg az egyes szónokok által elmondottak, el kell mondanom észrevételeimet és indokolnom azon indítványomat, a melyet benyújtottam s a melyet, kijelentem, hogy továbbra is fenntartok és kérem a t. házat, hogy szavazatával pártolni méltóztassék. A t. előadó ur nagyon érdekes előadásában kifejtette azon eljárást, a melyet a kormányok és közigazgatási hatóságok követtek és a melyet követett a magyar kir. helytartótanács és udvari cancellaria; egyszersmind feltüntette azt, hogy ezen kérdésben, minden egyes esetnél különböző volt az eljárás; sőt consfcttálta azt, hogy 1867 után, midőn a magyar kir. felelős ministerium megalakult, egy előfordult eset alkalmával, midőu Geyer nevezetű egyén egy gőzmalom felállításáért folyamodott, a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium, az igazságügyministerium megkeresése folytán, a folyamodványra következő véleményben volt, hogy: „jelen esetben nem gyári, vagy kereskedelmi vállalatról van szó, a melyre az 1840: XVII. t. ez. alkalmazandó, hanem egy magán egyén malmáról van szó, hogy tehát ez esetben az 1836. t. ez. 8. §. alapján, még mindig fennálló malomjog megsértése forog kérdésben, a kért engedély megadásához nem járulhatna." Tehát még 1867 után is az akkori kereskedelmi minister felismerte ezen kérdésnek fontosságát és sokoldalúságát; felismerte azt, bogy a gőzmalom, a mennyiben nem kereskedelmi és gyári vállalat, a földesúri malomjogot közvetlenül érinti és igy a gőzmalom felállítása iránti kérés megadásához nem járult. Felismerték ezen kérdés fontosságát az ezen irányban eljáró hatóságok minden eset alkalmával, a midőn az illetők a bíróságoknál kerestek jogorvoslatot, mert akárhányszor folyamodtak az illetők a bírósághoz, mindannyiszor mind a három fórum egyformán