Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-270

270- országos ülés nrájns 29. 1880. 385 ítélt és mindannyiszor a gőzmalom tulajdonosai, a földesúri malomjog tulajdonosai részére taksa fizetésére köteleztettek. Csak sajnálattal kell eonstatálnom a jelen alkalommal azt, hogy a jelenlegi kereskedelmi minister ur nem osztozik azon felfogásban, a melyben 1867-ben a kereskedelmi miuisterium volt, mert ha osztozik azon felfogásban, ugy azt hiszem, most e törvényjavaslat azon alakban, a mint az most eJőttüuk van, nem került volna a t. ház elé. Ez álláspontot foglaltam (1 akkor, midőn indítványomat beadtam és ez álláspont felel meg mai helyzetünknek. így a jelen alkalommal szoknunk kellene a malomjogról, szólani kellene arról, a mit a t. előadó ur az általános vita alkalmával tartott bestédében is mondotta, kizárólagos őrlési jogról; szólani kellene erről annak daczára, hogy a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy a jelen törvényjavaslatban malo in jogról, kizárólagos őrlési jogról szó sincs. Az előadó ur előadta, hogy mit mond a malmokról Verbőczy hármas könyve, az 18^6: VI. t. ez. 8. szakasza; elmondotta továbbá, hogy az urbáriumok mit mondanak, mit mond Franknak és Kövinek munkája. A legnagyobb figyelemmel kisértem előadását s utána néztem a naplóban is, de a. malom-jognak körülírását sehol sem láttam, mert azon előadást, hogy a földes urat megilletett jog abbau állott, hogy a saját birtokának haszonvételét búzhatta és az őt megillető víz lefolyásának hasznát akárkinek kiadhatta, annak használatától bizonyos díjt, bért követelhetett, én ezeket — mondom — nem tekintem a malom-jog meghatározásának. Mert a malomjog 1848-ig és azután is abban állott, , hogy a földes ur az illető községben malmot építtethetett és az Őrlött gabona után vámot szedhetett. Ezen jogában a földes ur, a statusquo alapján, a közig;izgatási hatósái.ok által bárki ellen is megvédetett. A mi a földesúrnak kizárólagos őrlési jogát illeti, ezt nem állította senki, nem állítom én sem, mert a földesúr, igaz, nem követelhette jobbágyától, hogy gabonáját az ő malmában őrölje meg, hiszen a földesúron kivül másnak malma nem lévén, ha gabonáját meg akarta őrölni, ugy is ott kellett őiöltetnie, ha csak mértfölflekre, a más község határain lévő malomba nem vitte őröltetni, ugy is egyforma levén a vám minden malomban. Hogy így mily fontosnak tekintették e kérdést azután is, mutatja az, hogy az 1852. márezius 3-iki úrbéri pátens e kérdést nem érintette, hanem fennhagyta azután is, a mint 48-ig volt. Az 1872: VIII. t. ez., az ipartörvény, a mint az igazságügyminister ur által benyújtott indokolás is bizonyítja, nem intézkedett a gőzmalmokról, a többször említett KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIII. KÖTET. 105. § nak c) pontja azt mondja: „a malom és italmérési üzlet annyiban, a mennyiben az ahhoz való jog kir. kisebb haszonvételek sorába tartozik". De hogy mennyiben tartozik az ipartörvéuy alá; mennyiben tartozik, vagy nem tartozik a gőzmalom és itaímérési üzlet a kisebb kir. haszonvételek sorába, azt kifejtve az egész törvényben sehol sem találom. T ház! Azok, a kik az alföld rónáin laknak s a kik nem ismerik e kérdést ugy, a mint az a felföldön és Erdélyben van, mondom, azok álláspontját és különösen Guhier és Halász Bálint t. képviselőtársaim álláspontját indokolatlannak nem tartom. — á. földesúri malomjog számosaknak, száz meg száz, ezer meg ezer frtot jövedelmez; e földesúri jogból folyó jövedelmeket megszüntetni egy pár §-sal, mint a törvényjavaslat czélozza, ugymondva, kerülő utón elütni, nem lehet. T. ház! Két felfogás jogosultságát ismerem el. Gulner képviselőtársamét, ki azt mondja, hogy minden gőzmalmi üzlet, mely akár állandóan van a gőzgéppel összeköttetésben, akár lokomotiwaí hajtaíik, az első §. rendelkezése alá ne essék, vagyis a mely kizárólag gőzerővel munkálkodik, habár gőzgéppel állandó összeköttetésbe nincsen, más czéira is használtathatik,. őrölhet vámért, pénzért, cserében. Csakhogy a t. képviselő ur elfelejtette kijelenteni azt, — habár hallgatag elismerte, — hogy az által a földesúri malomjog megsértetik és ennek valóságos radikális megoldása csakis a földesúri malomjog megváltásában áll. A másik felfogás az, melyet én osztok. En ugyanis azt mondom, hogy a gőzmalmok, a mennyiben nem gyári, vagy kereskedelmi vállalatok, a menynyiben nincsenek állandóan összeköttetésben gőzgéppel, a mennyiben tehát a helybeli szükséglet kielégítésére is fordíttatnak, vámért, pénzért, cserében őrölhetnek, a földesúri malomjogot érintik. A kormány által beterjesztett és az igazságügyi bizottság által elfogadott javaslat azt mondja, hogy: minden eset és minden körülmény köztt a gőzmalmokat meg kell védenünk és azokat, a kik malomjoguk alapján, három bíróság egyhangú ítélete folytán a taksát húzzák és azok után jövedelmeket élveznek, ma is fosztassanak meg attól minden kárpótlás nélkül és a földesúri malomjog tulajdonosai védjék meg magukat minden támadás ellen ugy, a mint tudják, hiszen a földesúri malomjog megvédése ugy sem ezéloztatik általunk s annak csak örülni lehet, ha a földesúri malomjog megcsorbittatik. Ezt igazolják a nagyon f. ministerelnök urnak az általános vitában mondott szavai, ugyanis: „ha arról volna szó, vájjon a földesúri malomjog kiterjesztessék 49