Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-269

26!). országos ülés május 28. !S83. 359 dőn a sorsolás bekövetkezik, ő az állam hitelezője, e kötelezettség egyenesen államadóssági kötelezettség. Én egyáltalában nem látom a helyzetet complikálva az állam hitelével. Egyetlen egy eset adhatja magát elő, hogy megengedtessék e körülmény, nevezetesen a mit Móricz Pál t. képviselő ur említett fel, hogy ha az állam a maga kötelezettségét nem teljesítené, azért szükséges tehát az igazgató-tanácsnak fennmaradása, hogy akkor legyen valaki, a ki a részvényesek érdekét az állammal szemben képviselje. Én erre Móricz Pál képviselő urnak nem felelek semmit, azt hiszem, hogy sokkal helyesebb, ha magának a kormányelnök urnak fogom átengedni erre a feleletet, hogy Móricz Pál képviselő ur lehetségesnek tartja ilyen körülmények bekövetkezhetését az ő régiméje, kormányzása alatt {Igaz, ugy van! a szélső baloldalon.) Említve volt itt a közmorál kérdése is. Engedelmet kérek, az államhitel és a közmorál; csakugyan az egyik fontosabb dolog, mint a másik; de ha visszatekintünk ezen ügy egész menetének lefolyására, nem érzi-e minden ember magában Önkénytelenül azon hatást, hogy már maga az az álláspont, melyet a t. ministerelnök ur elfoglalt ebben a kérdésben, az maga egy legalább is nagyon koczkáztatott álláspont, szemben a realitással és hitellel. Tegnapelőtt nyilatkozott a ministerelnök ur és azt mondta, hogy ő a kormány által tett propositiót is elfogadhatónak tartja, de viszont — feltéve közbeesőleg, hogy a pénzügyi bizottságét is elfogadja — később azt mondja, hogy Hegedűs Sándor t. képviselő ur indítványát is elfogadhatónak tartja. Már bocsánatot kérek, ha csakugyan közmorálról, államhitelről van szó, akkor a 420 ezer frtot 100 ezer frtra leszállítani, egyáltalában nem tartom helyes dolognak; mert ha csakugyan az államhitel megóvásáról van szó, akkor megvárom a ministerelnök úrtól azt, hogy alkudozásokba nem bocsátkozik, akkor a 420 ezer frtot ki kell fizetni, ha az államhitel követeli, mert az államhitel oly drága kincsünk, melynek megtartása legfőbb feladatunk. Ha pedig ott alkudozásokba bocsátkozunk, mégpedig olyan alkudozásokba, hogy már 75%-ot engedünk le, mely nagy differentiát, egy hitelére valamit tartó szatócstól sem vennénk jó néven, bocsánatot kérek, akkor az állam hitele már meg van ingatva. (Élénk helyeslés. Igaz, ugy van! a szélső balon.) De meg én azt gondolom, t. ház, hogy a kassá-oderbergi és a keleti vasutaknak, az ország szeme előtt lefolyt botrányos dolgai után, most már az állam hitelével szemérmeteskedni, legalább is hasonló eset ahhoz a vén kisaszszonyéhoz, a ki sok botláson és tévedésen keresztül esve, egyszerre csak elkezd szégyenlős lenni. (Derültség a szélső balon?) T. ház! A méltányosságra is appelláltak és valójában azt hiszem, hogy talán még ez a legelfogadhatóbb argumentum. Méltányosnak, gavallérnak , generozusnak lenni minden nemesszivü és érzésű embernek törekvése. Azonban engedelmet kérek, miért nem gyokorolunk mi méltányosságot ezzel a szegény sülyedő állammal, melynek már az első évnegyede 30 millió deficittel jár; miért nem gyakorolunk méltányosságot azzal a nemzettel, a melynek ezrei nem kapják meg miudenriapi kenyerüket, a mely nemzet adóját nem képes fizetni, a mely nemzetnek a fiai ezrenkint vándorolnak ki ebből a szerencsétlen hazából; nincsenek ezek az emberek arra jobban rászorulva; nem nagyobb kötelességünk-e nekünk, a nép képviselőinek, ezeknek a nyomorultaknak sorsát tartani szemünk előtt; {Ugy van! a szélső halon) nem közelebb áll-e a mi szivünkhöz a méltányosságnak ama gyakorlása, a melylyel, meglehet, egy ember, egy család életét mentjük meg?! Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ugy az igen t. túloldal, mint az igen t. kormány ezeket a hozzá igen közel álló, általuk nagyon jól ismert okokat be fogja látni és velem együtt elfogadja a különvélemény javaslatát és szavazni fog a szerződés 5. §-ának egész eltörléséhez. (Helyeslés a szélső balon.) Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk!) Azon kezdem én is beszédemet, a melyen imént szólott t. barátom Bódogh Albert: hogy a törvényjavaslatot általánosságban én is elfogadom s a tényt, hogy a tiszai vasút államivá átalakittatik, az állam részére az illető társulattól megvétetik, a tényt magát — eltekintve egyéb mellékes járulékaitól — én is helyeslem : helyeslem annak daczára, hogy a megváltást drágának tartom és hogy előttem is súlylyal biró jelenségek ismeretesek, melyekből azt következtetem, hogy talán valamivel korábban s talán nagyobb elővigyázat mellett, olcsóbban is meglehetett volna ezt a vonalat váltani. De — ismétlem — én a tényt magát helyeslem. A mire vonatkozólag főleg fel akarok szólalni, az a szerződésnek, melyet az igen t. kormány a képviselőház elé terjesztett, 5. szaEz az, mit szó nélkül hagyni részemről nem tartottam lehetőnek. Ennek a §-nak, t. képviselőház, sajátságos fontossága van, de sajátságos a története is. Fontos ez a §. a politikai morál szempontjából is, a melyre vonatkozólag lesz szerencsém később nyilatkozni és a melyre vonatkozólag már szintén — ismétlem —• tisztelt barátom Bódogh Albert tüzetesen nyilatkozott. De fontos ez a szakasz azért is, mert én ennek