Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-269

360 269. országos ülés május 28. 1880. a §-nak a történetét bizonyos tekintetben igen érdekesnek találtam. (Halljuk!) Mikor a folyó évi költségvetés tárgyaltatott e teremben, akkor szerencsénk volt a t. ministerelnök urnak egy nyilatkozatát hallani, nem ugyan vasutakról s nem is a tiszai vasút megváltásáról, hanem mégis egy oly kérdésbea, mely a t. ministerelnök urat és a minister urakat is, valamint bennünket is mindig igen közelről szokott érdekelni. Nevezetesen a t. miuisterelnök ur fölvetette azon kérdést, — talán volt reá incidens — hogy mi az oka annak, hogy ő pártját oly nagy képességgel birja összetartani, miben rejlik az ő hatalma, hogy az ő pártja mindig oly rendületlenül összetart? És az igen t. ministerelnök ur ezen részben a házhoz, részben önmagához intézett kérdésre ugy felelt meg, hogy ő barátjai kívánságát nem szokta mindig teljesíteni és barátjait kivánságok élesztésére nem szokta buzdítani. Bocsánatot kérek, én a t. ministerelnök urat a magánéletben teljesen kifogástalan gentlemannak ismerem, de a politikai életben megszoktam, hogy nyilatkozatai és eljárása közft mindig ellentétet keressek, ne harmóniát, mert én azt még soha sem találtam meg. Mikor ezt a nyilatkozatot is tette, önkénytelenül is azon ötlet támadt bennem, hogy ezen nyilatkozatának, eljárása, vagy azon pillanatban nem felel meg, vagy nem fog megfelelni a legközelebbi időben. A rejtélynek azonban akkor nyitjára akadni nem tudtam; de nyitjára akadtam akkor, a midőn a tiszai vasút megváltásáról szóló szerződés dátumát láttam, mely a ministerelnök ur akkori nyilatkozatával összeesik. [Derültség a szélső halon.) Most már látom a rejtélynek nyitját: akkor szükségesnek tartotta nyilatkozni akként, mert tudta azt, hogy eljár ekként. [Derültség a szélső balon.) Az igen t. miuisterelnök ur tegnapelőtti nyilatkozatában határozott erélylyel visszautasított minden oly insinuatiót, mely szerinte subjectiv okokat keres objectiv okok helyett. A visszautasítás megtörtént, értettem én is és nem is feledtem el, ámbár, a mint lesz szerencsém az igen t. ministerelnök úrtól, vagy — miután ő itt nincsen — az igen t. pénzügyminister úrtól kérdezni, hogy az a visszautasítás mennyit változtat azon a helyzeten, hogy azon egyének, a kiknek javadalmazásáról itten szó van, mégis igen közel állanak a t. kormányhoz és az igen t. ministerek egyikéhez, másikához? Azon a tényen az a visszautasítás nem változtat semmit, [Ugy van! a szélső balon.) Az is ennek a famozus szakasznak a történetéhez tartozik. Ennek a szakasznak már maga a szövege sajátságos dolog. Nem a jelenlegi közlekedési minister urat teszem felelőssé a szakasz szövegezéseért, hogy mennyiben felelős ezért, annak megítélését ez idő szerint én nem vitatom, hanem az igen t. minister úrra magára bízom. Ennek a szakasznak a szövegezése szerint ki van mondva, hogy a tiszavidéki vaspályatársaságnak jelenlegi tartalékalapja, az igazgatóság és a felügyelő bizottság belátása szerint és felelőssége mellett fog kezeltetni 10 esztendeig s ha valami marad belőle, az akkor a magyar királyi kormánynak átadandó lenne. Mit jelent ez? Először ez voltaképpen nem jelent egyebet, mint az egész tartalékalapnak pure et simple átadását; mert ha belátása, tetszése szerint és felelőssége mellett történhetik annak kezelése, azt magyarul ugy szokták mondani: adsz-e, neme? S megvártam volna a t. kormánytól, hogy ezt a mi tisztességes magyar nyelvünket nem ily elleplezésekre használja fel és törvénytárunkba nem hypokrizisnek ültesse el magvait, gyökereit, hanem azt, a mit cselekszik, mondja ki egyszerűen és a mit ki akar mondani, azt irja meg őszintén a törvényjavaslatban. De van egy a maradék, t. i. ha lesz? Bocsánatot kérek, ha én azon urak helyzetében volnék, a kikről itt a szó van, ilyen insinuatiót — mert én ezt annak tartom — el nem fogadhatnék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy bizonyos összeg pénz bocsáttassék rendelkezésemre, melylyel ón belátásom szerint bánhassak el s azután 10 esztendő múlva mégis számadást kérjenek tőlem: de hát mi marad s ha nem maradt, mért nem maradt —- én részemről ily intézkedést el nem fogadhatnék. Én e közélet terén működő férfiak önérzetével az ilyen szerepre való vállalkozást, de az ilyen szerepnek rátolását is egyesekre a kormány részéről nem kebyeselhetem. (Helyeslés a szélső balon.) I>e hát meghozatott ez a szakasz, szerződésbe is tétetett és jött a képviselőház szakbizottságai elé. T. barátom Bódogh Albert igen találóan ecsetelte azt a processust, azt fejlődési folyamatot, melyen az igen t. ministerium keresztül ment, midőn az eredetileg 350 ós pár ezer forintra menő összegnek körülbelül 50%-át már a pénzügyi bizottságban kölcsönös alku és elnézés folytán elengedte, leszállittatni engedte. Azért mondom, kölcsönös alku és elnézés folytán, mert ha jól emlékszem, az igen t. pénzügyi bizottság először az egészet törölte, (Ugy van! a széls'ó baloldalon) de azután baráti figyelmeztetésre, az igen t. kabinetnek felét kegj^elemből mégis meghagyta ; (Derüttség a szélső baloldalon) sőt az igen t. szabadelvű párt megnyugodni látszik Hegedűs Sándor t. barátom azon javaslatában, hogy még ennek az 50°/«-ra reducált összegnek is a reductiója még 50°/°-kal következzék be. Már bocsánatot kérek, ez a procedúra, mely eddig történt ezen szakaszszal, engem és mindenkit azon fel-