Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-269

360 269. országos ülés május 28. 1880. a §-nak a történetét bizonyos tekintetben igen érdekesnek találtam. (Halljuk!) Mikor a folyó évi költségvetés tárgyaltatott e teremben, akkor szerencsénk volt a t. ministerelnök urnak egy nyilatkozatát hallani, nem ugyan vasutakról s nem is a tiszai vasút megváltásáról, hanem mégis egy oly kérdésbea, mely a t. minister­elnök urat és a minister urakat is, valamint bennünket is mindig igen közelről szokott érde­kelni. Nevezetesen a t. miuisterelnök ur föl­vetette azon kérdést, — talán volt reá incidens — hogy mi az oka annak, hogy ő pártját oly nagy képességgel birja összetartani, miben rej­lik az ő hatalma, hogy az ő pártja mindig oly rendületlenül összetart? És az igen t. minister­elnök ur ezen részben a házhoz, részben ön­magához intézett kérdésre ugy felelt meg, hogy ő barátjai kívánságát nem szokta mindig telje­síteni és barátjait kivánságok élesztésére nem szokta buzdítani. Bocsánatot kérek, én a t. minister­elnök urat a magánéletben teljesen kifogástalan gentlemannak ismerem, de a politikai életben megszoktam, hogy nyilatkozatai és eljárása közft mindig ellentétet keressek, ne harmóniát, mert én azt még soha sem találtam meg. Mikor ezt a nyilatkozatot is tette, önkénytelenül is azon ötlet támadt bennem, hogy ezen nyilat­kozatának, eljárása, vagy azon pillanatban nem felel meg, vagy nem fog megfelelni a legköze­lebbi időben. A rejtélynek azonban akkor nyitjára akadni nem tudtam; de nyitjára akadtam akkor, a midőn a tiszai vasút megváltásáról szóló szer­ződés dátumát láttam, mely a ministerelnök ur akkori nyilatkozatával összeesik. [Derültség a szélső halon.) Most már látom a rejtélynek nyitját: akkor szükségesnek tartotta nyilatkozni akként, mert tudta azt, hogy eljár ekként. [Derültség a szélső balon.) Az igen t. miuisterelnök ur tegnapelőtti nyilatkozatában határozott erélylyel visszautasí­tott minden oly insinuatiót, mely szerinte subjec­tiv okokat keres objectiv okok helyett. A vissza­utasítás megtörtént, értettem én is és nem is feledtem el, ámbár, a mint lesz szerencsém az igen t. ministerelnök úrtól, vagy — miután ő itt nincsen — az igen t. pénzügyminister úrtól kér­dezni, hogy az a visszautasítás mennyit változtat azon a helyzeten, hogy azon egyének, a kiknek javadalmazásáról itten szó van, mégis igen közel állanak a t. kormányhoz és az igen t. ministerek egyikéhez, másikához? Azon a tényen az a visszautasítás nem változtat semmit, [Ugy van! a szélső balon.) Az is ennek a famozus szakasz­nak a történetéhez tartozik. Ennek a szakasznak már maga a szövege sajátságos dolog. Nem a jelenlegi közleke­dési minister urat teszem felelőssé a szakasz szövegezéseért, hogy mennyiben felelős ezért, annak megítélését ez idő szerint én nem vitatom, hanem az igen t. minister úrra magára bízom. Ennek a szakasznak a szövegezése szerint ki van mondva, hogy a tiszavidéki vaspálya­társaságnak jelenlegi tartalékalapja, az igazgató­ság és a felügyelő bizottság belátása szerint és felelőssége mellett fog kezeltetni 10 esztendeig s ha valami marad belőle, az akkor a magyar királyi kormánynak átadandó lenne. Mit jelent ez? Először ez voltaképpen nem jelent egyebet, mint az egész tartalékalapnak pure et simple átadását; mert ha belátása, tet­szése szerint és felelőssége mellett történhetik annak kezelése, azt magyarul ugy szokták mon­dani: adsz-e, neme? S megvártam volna a t. kormánytól, hogy ezt a mi tisztességes magyar nyelvünket nem ily elleplezésekre használja fel és törvénytárunkba nem hypokrizisnek ültesse el magvait, gyökereit, hanem azt, a mit cselek­szik, mondja ki egyszerűen és a mit ki akar mondani, azt irja meg őszintén a törvényjavas­latban. De van egy a maradék, t. i. ha lesz? Bo­csánatot kérek, ha én azon urak helyzetében volnék, a kikről itt a szó van, ilyen insinuatiót — mert én ezt annak tartom — el nem fogad­hatnék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy bizo­nyos összeg pénz bocsáttassék rendelkezésemre, melylyel ón belátásom szerint bánhassak el s azután 10 esztendő múlva mégis számadást kér­jenek tőlem: de hát mi marad s ha nem maradt, mért nem maradt —- én részemről ily intézke­dést el nem fogadhatnék. Én e közélet terén működő férfiak önérzetével az ilyen szerepre való vállalkozást, de az ilyen szerepnek rátolá­sát is egyesekre a kormány részéről nem kebyeselhetem. (Helyeslés a szélső balon.) I>e hát meghozatott ez a szakasz, szer­ződésbe is tétetett és jött a képviselőház szak­bizottságai elé. T. barátom Bódogh Albert igen találóan ecsetelte azt a processust, azt fejlődési folyamatot, melyen az igen t. ministerium keresz­tül ment, midőn az eredetileg 350 ós pár ezer forintra menő összegnek körülbelül 50%-át már a pénzügyi bizottságban kölcsönös alku és elné­zés folytán elengedte, leszállittatni engedte. Azért mondom, kölcsönös alku és elnézés folytán, mert ha jól emlékszem, az igen t. pénzügyi bizottság először az egészet törölte, (Ugy van! a széls'ó baloldalon) de azután baráti figyelmeztetésre, az igen t. kabinetnek felét kegj^elemből mégis meg­hagyta ; (Derüttség a szélső baloldalon) sőt az igen t. szabadelvű párt megnyugodni látszik Hegedűs Sándor t. barátom azon javaslatában, hogy még ennek az 50°/«-ra reducált összegnek is a reduc­tiója még 50°/°-kal következzék be. Már bocsá­natot kérek, ez a procedúra, mely eddig történt ezen szakaszszal, engem és mindenkit azon fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom