Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

348 268. országos ülés májas 26. 1880. jobbfelöl) én a tényleges állapotot veszem, én a tényezőket ugy veszem, a mint vannak (Helyeslés jobbfelöl) és a szerződés és a törvény minden pontját a legszigorúbb, tehát minden megtámadást, kimagyarázást elzáró magyarázattal kivánom alkalmazni. Nem akarom t. i. kitenni az államot annak, hogy később támasztható igények következtében bonyodalmak keletkezzenek, a minek árát aztán előbb-utóbb mi lennénk kénytelenek megadni. Ezen szempont következtében és egyszersmind, ugyan nem lényeges, de az átadással mégis felmerülő költségek, továbbá 10 év folyamán a kisorsolásnak külföldi és belföldi lapokban való kihirdetése mellett előforduló költségek, mind olyanok, melyeknek fedezéséről gondoskodni kell. És az igazat megvallva, még bizonyos tekintetben taktikai szempont is vezet ezen kérdésnél. Én a dolgot egészen ridegen Ítélem meg, ezért nem akarom bántani a szerződés többi pondját s azt hiszem, hogy ott, a hol annyi érdek közrejátszik, a hol annyi esélynek van kitéve minden alkudozás, ily fontos ügynél bizonyos határok köztt — mert, hogy határokat én is ismerek, bizonyítja az, hogy álláspontot foglalok a szerződéssel és a törvényjavaslattal szemben — mondom, bizonyos határok köztt, bizonyos költségekre el kell készülve lennünk. Sőt többet mondok. En nem akarom a szerződés más pontjának megváltoztatását és ennek oly nemű kihagyását, hogy egyáltalán bármi ürügy szolgáltassák bárkinek is, talán jogos alapon és egyszersmind annak halasztására, vagy meghiúsítására, sőt utolsó gondolatomat is kifejezve, mintegy point d'honneurjévé akarnám tenni az igazgatótanácsnak, hogy fölhasználja befolyását arra, hogy e tekintetben a szerződés módosítványunkkal, de egyéb változtatás nélkül fogadtassék el. Mindezeknél fogva én a díjazásnak bizonyos összegét elfogadandónak tartom. Természetes, hogy az appretiátió dolga az, hogy mennyire becsüli ezt az ember. Én abból indultam ki tehát, hogy ha az igazgatótanácsosok jelenlegi díjazása alapján, valami átlagkielégítés számíttatik egy vagy két évi átlag alapján, a kisorsolási költségek és az átadási költségek tekintetbe vétetnek, kerekszámmal 100,000 frt lesz szükséges. E tekintetben egy összehasonlítást kívánok a t. ház becses figyelmébe ajánlani, bár kissé kicsinyes, de mindenesetre az állam érdekében van s azt hiszem, a dolog megítéléséhez is tartozik. (Halljukl) Ha a legridegebb megoldási módot fogadtuk volna el és a társulat rögtön feloszlanék, a törvény értelmében a társulat tartalékalapja a részvények arányában oszlanék meg. A részvények arányában számításom szerint az állam és az alapítványok javára a tartalékalapból 170,000 frtra számíthatni. Az én propositióm szerint a tartalékalap egész tulajdonjoga 350.000 frt az államé lenne s az összes költségekre fordíttatnék a 100,000 forint, maradna az államnak 250,000 frt. Méltóztatnak látni továbbá, hogy ezen propositió mellett, még a legradicalisabb megoldás tekintetében is pénzügyi előnyök mutatkoznak. Erre azonban nem fektetem a fősúlyt, hanem igenis azon elvi szempontokra, melyeket jeleztem. Befejezem előadásom. E propositió megtételénél engem nem vezet más szempont, mint azon tárgyilagos indok, hogy az egész szerződés kétessé ne té essék, hogy az egész szerződés változtatása ellenében jogos és komolyabb észrevétel fel ne hozathassák és lehetővé tétessék, hogy a törvényhozás újabb tárgyalása nélkül, azonnal effectuáltathassék az egész. És ezért indítványom még egy pontjára vagyok bátor reflectálni röviden és ez az, hogy javaslatom keresztülvitelére a legsikeresebb módot választottam és e czélra kivánom a szerződés 5. pontját megváltoztatni ily módon azért, hogy ha így sikerül a kormánynak és azt keresztül viszi, ne kelljen a törvényhozás tárgyalása alá bocsátani a kérdést, — mert ez a szünet alatt érhetik meg — hanem azonnal effectuálni lehessen az ügyet és a tiszai vasút átvétele és az ügy lebonyolítása minden haladék nélkül eszközölhető legyen és sem a külföldi részvényesek — mert ilyenek is vannak, — sem a kormány befolyásán kivül, semmi részről ürügy ne támadhasson az elodázásra. Ezeknél fogva minden jogos és méltányos igény lehető kimé léte mellett, a következő indítványt vagyok bátor tenni: (Halljuk! Halljuk!) Indítvány, a tiszavidéki vasút megváltásáról szóló törvényjavaslathoz: a pénzügyi bizottság szövegezése szerinti első és második szakasz kihagyandó s helyökbe jönne. 1. §. „A kormány íelhatalmaztatik, hogy a tiszavidéki vasutat, az ezen társulattal 1880. ápril 11-én kötött szerződés alapján megválthassa és üzletbe vehesse, ugy azonban, hogy ezen szerződés 5. §-a a kormány kezdeményezése folytán, a társulati közgyűlés közbejöttével olykép módosittassék, hogy a társulat egész tartalékalapja az állam tulajdonába bocsáttassák és hogy abból, illetve annak kamataiból fedezendők a társulatnak, a részvények teljes beváltásáig leendő képviseltetésére szükséges költségei, ide értve a jelenben megválasztott igazgatóság s felügyelő-bizottságnak a kereskedelmi törvény 183. és Í94. §§-ai értelmében esetleg keletkező igényeit is és a felszámolásra fordítandó költségeket; azonban ezek