Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

268. országos fllcs miijus 26. l^íSO. 347 a tartalékalap az államot illeti, hogy a felett feltétlenül rendelkezünk. Mert, valljuk meg őszintén, ha a dolognak ilyen folyamára visszatérni nem akarunk, hogy a szerződéshez hozzájárulása van a másik szerződő félnek is. (Halljuk!) Én pénzügyileg érdekelve látom az államot egyfelől a részvények által, melyeknek tényleges birtokában van, másfelől az alapítványi javak részére vett részvények által; és ezért nem akarom ebben az érdekében megcsonkíttatni, a mint a szerződés eredeti szövegében, nézetem szerint megcsonkítva lett volna. De másfelől még egy szempont van, a mi közeledik azon tételhez, a melyet Liechtenstein képviselő ur felállított — és ez az, hogy a részvényesek legutóbbi közgyűlése alkalmával, a mikor a szerződést elfogadták, a tartalékalapot, részben az igazgatótanács rendelkezésére, részben — annak 10' év múlva leendő maradékára nézve — az állam rendelkezésére bocsátották. Tehát a szerződés igy jött létre. Ennek a folyománya nézetem szerint és az állam érdekében is az, hogy igenis mi, mint egyik szerződő fél, mondhatjuk, hogy ez túlságos, igaztalan, méltánytalan; mondhatjuk és mondom is, hogy az állam meg lenne károsítva a szerződés elfogadásával, sőt hozhatunk e tekintetben egészen más propositiót, mondhatjuk, igenis megkínálhatjuk a rész vény társulatot azzal is, hogy az egész tartalékalap vétessék át az állam birtokába. Még azt a propositiót is tehetjük, hogy képviseletről és ilyesmiről gondoskodva ne legyen; de semmi esetre sem járhatunk el egyoldalúlag, mint Lichtenstein József t. képviselőtársam kívánja, a mennyiben ő azt mondta, hogy az 5. §-t nem fogadja el, de nem tesz semmi módosítványt, vagy ellenindítványt és egyáltalában nem gondoskodik, hogy e tekintetben mi történjék. De még eg}

r más szempont is van, melyet az államnak követnie kell és ez a praecedens kérdése. Nem tudom, méltóztat ott-e említeni, de én azt hiszem, hogy ez egyike a legfontosabb kérdéseknek. Most egyáltalában divatba jött a vasutak államosítása. Én megvallom, nem szeretnék oly praecedenst alkotni, a melyről a vasuttársulatok és az igazgató-tanácsosok azt következtethetnék, hogy olyformán lehetne az állammal a vasutak államosítását keresztül vinni, hogy az igazgatótanácsosak is megmaradjanak, a díjazás is éppen maradjon. Ettől nagyon óvakodni kell, mert ez egyfelől a csoportosítás lényeges kellékének elérhetését lehetetlenné teszi, másfelől financiális hátránynyal jár az államra nézve. A harmadik szempont, a mely engem vezényel — egészen őszintén mondom s talán nem sértek meg senkit — azt hiszem, hogy a közmorál követeli azt, (Élénk helyeslés a baloldalon) hogy a munka, a díjazás, a kárpótlási igény bizonyos arányban legyen. Minthogy pedig én ezen irányt sem a szerződés 5. pontjában, sem a pénzügyi bizottság által beterjesztett javaslat 2. §-ában megóva nem látom, azért nem fogadhatom el ezen szövegezéseket. De ha már elfogadjuk, hogy bár a társulat felszámolás alatt áll — s azt hiszem, hogy a legközelebbi ülések egyikének feladata lesz, hogy a kereskedelmi törvény szerint constitoálja magát, mint társulat felszámolás alatt — ha ezt acceptáljuk, elfogadjuk, bár igen kis mértékben, csekély hatáskörrel, azon esetben nem zárkózhatunk el az elől, hogy ez költségekkel is lesz egybekapcsolva. És ha elfogadtuk azt, hogy minden vagyo nát a tiszai va suttárs ulafnak átveszszük és proponáljuk azt is, hogy a tartalékalap is az állam tulajdonába menjen át, mit helyeslek és is, akkor provideálni kell azon költségekről, melyek a dolog ezen stádiumában felmerülnek. Ezen költségek részben a képviseletből, részint maguknak a mostani igazgató-tanácsosoknak és a felügyelő-bizottság tagjainak kárpótlási igényeiből keletkezhetnek. Eötvös Károly (közbeszól) : Mi jogon? Hegedűs Sándor: A törvény alapján. A kereskedelmi törvény 183. §-a világosan azt mondja: „Az igazgatótanács tagjait szintén, kár pótlási igényeik épségben tartása mellett, a közgyűlés bármikor elmozdíthatja". A 194. §. pedig ezt mondja: „A felügyelő bizottság tagjai, szintén kárpótlási igényeik épségben tartása mellett, bármikor elmozdíthatók." Tehát a törvénynek mind a két §-a ugy az igazgató-tanácsosokra, mint a felügyelő bizottság tagjaira nézve kilátásba helyezi azok kártérítési igényeinek keletkezhetését. Azt pedig bölcsen méltóztatnak tudni, hogy az illető igazgatótanácsosok és a felügyelő bizottság tagjai kéthárom évre vannak megválasztva és igy termé szetes, hogy már körülbelül a jus quae*itumnál fogva is bizonyos kárpótlási igényt támaszthatnak és talán a méltányosság legszigorúbb szabályai szerint ilyenre számítottak és számítanak is . . . Eötvös Károly (közbeszól): De ne adják meg. Nem dolgoznak érte semmit Hegedüs Sándor: Ez, amint Eötvös Károly t. képviselőtársam közbeszólásával jelezni méltóztatik, lehet egyéni felfogás s ha tőlem függne a kérdés eldöntése, talán én is ezt mondanám. De én nem beszélek más helyett, (Helyeslés 44*'