Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

26S. országos ülés május 26. 1SSÖ. 343 állásukban meghagyatván, azoknak díjazás továbbra is jár-e, vagy sem ? A hivatalos indokolás e részben — a mint már előbb megjegyeztem — igen rövid és bizony nagyon sovány, egyszerűen azt mondja, hogy az ezzel járó pénzáldozat az államot nem terheli. Ugy hiszem, mikép imént eléggé kimutattam, hogy mégis az államot terheli bizon az. Kell tehát keresnünk, hogy a nem hivatalos, hanem mások, mégis competens indokolásában, mivel, . ki által és hogyan védetik a kormány álláspontjának jogosultsága? Itt van kezemben Móricz Pál t. képviselő urnak azon beszéde, (Halljuk!) melyet ő a legutóbbi budget-vita alkalmával a közlekedési tárczánál tartott, a melyben ő e felett nyilatkozva, Madarász József képviselő urnak az általa felvetett kérdésére azt mondta: „Képzel-e magának a t. képviselő ur egy oly vasutat, társulatot, a mely 52 millió frtot képvisel, a nélkül, hogy annak igazgatósága ne legyen addig a mig ez fennáll, vagy képzel-e oly liquidatió alatt levő vasutat, a mely 52 millió frtot kell, hogy felszámoljon, de liquidatorai ne legyenek;

a mondta azután továbbá Móricz Pál t. képviselő Ur, hogy ha más intézkedés" nem történik, az igazgató-tanács megmarad, egyébiránt, ha ez igy van Móricz Pál t. képviselő ur szerint, az nem is az országgyűlés dolga, hanem a részvényeseké ; továbbá azután azt mondja: „Egyébiránt, t. ház, az, hogy kit választanak igazgatónak és liquidatornak, a részvényesek dolga; ehhez az országgyűlésnek és kormánynak semmi köze". (Halljuk! Halljuk!) Ez egy indokolás, egy competens helyen, itt a házban elmondott védelem az igazgatótanács meghagyása ellen. Téved azonban Móricz Pál képviselő ur, midőn azt mondja, hogy 52 millió frtos társulatnak lebonyolítását nem lehet liquidáló bizottság nélkül eszközölni, mert itt nem arról van szó, hogy 52 millió frt liquidáltassék, hanem arról, hogy a tiszavidéki vaspályának igenis, részvénytőkéjén kivül, van 15 és 20 millió elsőbbségi kötvénye, melyek az alapszabályok szerint elsőbbséggel birnak a tiszavidéki vasút hypothecájához. Igen, de ezen elsőbbségi kötvényekért a garantiát, azok emissióját elvállalta első sorban az osztrák hitelintézet Bécsben és másodsorban most maga az állam, mely most a vasutat minden activumával és passivumával átveszi; ezen tartozásokkal tehát a tiszai vasuttársulatnak, mint olyannak, jövőre semmi dolga nincs. Ezen elsőbbségi kötvények, mint eddig, ugy ezután is fizettetni fognak. Tehát nem ötven, vagy 52 millióról, hanem a részvénytőkéről van szó, a in elv áll 82,000 db. 209 frtos névértékű részvényből, melynek fele már az állam tulajdonát képezi ma is — s igy csak azon, még magán kezekben levő 42,000 drb. 200 frtos részvényről, összesen 8—9 millió írtról, van szó, nem pedig, a mint t. képviselő ur monda, 52 milliónyi vagyon lebonyolításáról. Az elsőbbségek fizetése, azok ügyeinek lebonyolítása meg fog történni, ugy mint eddig, a dolog természete és rendje szerint. A mi pedig azt illeti, hog}^ ezen ügy nem ar ország dolga, hanem a részvényesek feladata, hogy akarnak-e liquidáló bizottságot, vagy nem s kiket válaszszanak igazgatóknak és liquidatoroknak, erre bátor leszek majd még visszatérni. En hallottam oly argumentatiót is a kormány erre vonatkozó javaslata mellett s maga a miuisterelnök ur is azon álláspontot foglalta el a közlekedési bizottságban, hogy itt egy részvénytársaság jogosult kívánalmaival találkozunk, hogy hasonló esetek Németországban is fordultak elo egyes vasutak államosításánál s hogy ott az igazgatótanácsosok egyéni követelményeit ki kellett elégíteni; tehát nem unicum az, a mi itt e pályára vonatkozólag javasoltatik. És én ennek ellenében azt tartom, hogy mégis unicum az, a mi itt czéloztatik. A tiszai vasuttársulatnak 82,000 dbot tevő részvényeiből 26,000 és néhány száz darab részvényt a magyar kincstár már 1868-ban kapott, az 1868: LI. t. ez. alapján, azon előlegek visszafizetéseképen, mely előlegeket az 1868. évet megelőzőieg az állam a tiszai vasútnak kifizetett; mint köztudomású dolog, 1875-ben a ház mostani mélyen t. elnöke, akkor, mint közlekedési minister és az akkori pénzügyminister szükségesnek látták a magyar vasúti politika helyesebb intézkedése szempontjából, hogy a tiszai vasútnál, egyenes befolyás gyakoroltathassák, a vasút üzleti vezetésében. Ezen egyenes befolyást attól remélték, ha az államnak a társulat közgyűlésére és igazgató tanácsa alakulására és működésére döntő befolyása lesz. Ez volt oka annak, hogy azon időben különböző alapokból, gondolom 14 ezer részvény megvásároltatott, ugy, hogy az állam ez acquisitio következtében, a részvények majdnem felének birtokában volt és miután e részvények tulajdonában levén, a közgyűlést majorizálhatta. a társulat vezetésében döntő befolyást nyert, mert az nagyon természetes, hogy azon az állam tulajdonában nem levő 42 ezer darab részvény tulajdonosai, kik a continensen szétszórva vannak, a közgyűlésre nem jönnek s igy az állam maga volt ura és gazdája a közgyűlésnek, mert összes rendelkezése alatti részvényeivel a közgyűléseken megjelenhetvén, ott dominált. Rendesen nem jelennek meg a távoli részvények más vasútnál is a közgyűlésen; igy a déli vasútnál is elegendő részvények nem deponálása miatt, sohasem lehet az első közgyűlést megtartani, pedig elég sok részvénybirtokos létezik e vasútnál, igy van ez Ivánka