Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-268
26*. országos ülés májns 86.-1880. 341 vények állami jellegtiekké váltak az által, hogy az 1880-iki április 20-án tartott társulati közgyűlés a részvényeknek ekkép való beváltását helyben hagyta, és a részvények ily módon való megváltását elfogadta. Tényleg tehát, t. képviselőház, a fenntartandó liquidáló bizottságnak serami teendője nem lesz. A liquidálást magát a részvénytársulat maga, az ezen szerződést elfogadó közgyűlésén kimondta és be is fejezte. Ezen szerződés elfogadásával a közgyűlés maga a végleges feloszlást elrendelte, teljesítette és be is fejezte, — mert a szerződésnek a képviselőház által történt ratifikálása után, azonnal az állam lép a tiszai vasútnak minden néven nevezendő ingó és ingatlan javainak teljes és korlátlan birtokába. A kereskedelmi törvény, t. képviselőház, ismeri azon eljárást, hogy ha valamely részvénytársulatnál felszámolásnak van helye, ott felszámolók küldendők ki; — kiküldhetők pedig az igazgatóság tagjai is, de a kereskedelmi törvény szerint a felügyelő bizottság ily esetben, mint ellenőrző közeg, külön fennáll. Olyan intézkedést a kereskedelmi törvény nem ismer, hogy az igazgató tanács és felügyelő bizottság együttesen alkuljoa át végrehajtó, vagy felszámoló bizottsággá és legyen a liquidálás intézője. Azután rendszeres liquidátiónál sok törvényes forma megfigyelendő, mi ez esetben a külön véleményünkben részletezett alakban nem történt. A kereskedelmi törvény 112. §-a, továbbá oly esetekben, a mikor felszámoló kirendelésének van helye, — oly esetekben, a mikor ezen felszámolásnak a törvény által előirt, itt azonban figyelembe nem vett intézkedéseit teljesíteni kell, oly esetekben, mondom, a kereskedelmi törvény 112. §-a a felszámolók dolgairól a következőket mondja (olvas): „A felszámolók a folyó ügyleteket befejezni, a felosztott társaság kötelezettségeit teljesíteni tartoznak". Kérem, a feloszlott társulatnak itt befejezendő folyó ügyletei nincsenek, de kötelezettségei senki irányában nem maradnak, mert azokat az állam veszi át, átvévén a szerződés értelmében a tiszai vasútnak minden aetiváit és passiváit és minden néven nevezendő kötelezettségeit. Ezen szakasz szerint a felszámolók a feloszlott társaság künnlevő követeléseit behajtani és a társasági vagyontl készpénzzé tenni tartoznak, de itt a tiszai vasútnál semmiféle ilyen functió a felszámolók számára nincsen. A részvénytársulatoknál a felszámolók, a társaság nevében egyességre léphetnek, választott bíróság iránt szerződhetnek és a függőben levő ügyek befejezése czéljából új ügyleteket is köthetnek. Azt hiszem, t. ház, hogy magyarázni sem kell, hogy a tiszai vasútnak ilyen forma teendői egyáltalában nincsenek. Ugyanezen hivatolt 112. §. végpontja még ezeket is mondja, t. ház: „A társasági ingatlan javakat a felszámolók, a társaság összes tagjainak beleegyezése nélkül csak nyilvános árverés utján adhatják el." Tehát társasági ingatlan vagyont nem is adhatnak el, de ez már nem is szükséges, mert maga a közgyűlés, mely a liquidatiót vezette és befejezte, már eladta minden ingatlanát, (ügy van! balfelöl.) Gondolom, t. ház, hogy méltóztatnak szintén nagyrészt azon vélekedésben lenni, hogy valósággal a tiszai vasút mostani átalvételénél az igazgató-tanács fenntartása egy felette erőltetett dolog és nem is az a főkérdés már e perczben, hogy ezen igazgató-tanács a törvény szavai szerint jelen létszámában és alakjában fenutartassék, hanem a kérdés degradálódott, azon hangulat után is ítélve, melyet a bizottságban és a kormánypártban tapasztaltunk, mondom, hogy a kérdés degradáltatott arra, hogy a mostani igazgatóság tagjai — sub titula — hagyassanak-e meg jelenlegi állomásukban és tényleg eddigi, vagy valamivel kisebb javadalmazásukban? En ^azt gondolom, t. ház, hogy a kérdés csak ez. Én azt gondolom, hogy azok után, a mik e téren történtek, a dolog valója ebben sarkallik. És itt legyen szabad mindenek előtt egy tévedést helyreigazítanom, mely a t. közmunka- és közlekedési minister ur indokolásában fordul elő. A t. közmunka- és közlekekedési minister urnak, az igazgató-tanács díjazása iránt annak támogatására nincsen több szava, mint hogy szerinte e mellett a társulati vezénylet évi 42,000 frtnyi költsége az állam által mindjárt kezdettől fogva meg lesz takarítható, hogy a társulat felszámolásával járó összes kiadások a szerződés 5. §-a értelmében a társulat tiszta jövedelmeiből gyűjtött és mintegy 360,000 forintra rugó tartalék-alapból fognak fedeztetni. Kérem, t. ház, ez a felfogás az én vélekedésem szerint igen téves. (Halljuk!) A dolog úgy áll, hogy a tiszai vasútnál elkülönített, külön kezelt, papírokban, vagy fekvőségekben befektetett tartalék-alap. nem létezik. A tiszai vasút számadásaiban az ő passivái köztt tartalékalap és megújítási alap czímen egy bizonyos összeget könyvel, mely külön nem létezik, mely tehát a tiszai vasút különböző összes értékeiben van elhelyezve. Sőt tulajdonképen — a mint majd később rá fogok térni — az nem is oly természetű tartalékalap, a melynek más specificus czélja nem volna, mint csupán csak szaporodni, mondom, hanem az oly, csak számlában vezetett tartalékalap, melynek czélja már elnevezésénél fogva is, — mert tartalékalapnak hívják — a támadó egyes építkezési hiányok költségeinek fedezése forditta tik, a társulati szabályok szerint. Minthogy pedig a szerződés értelmében a 245 forint árfolyam megtérítése mellett, az állam teljes birtokába lép a