Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

340 26S. országos ülés mellett kell beváltani, a milyea árfolyama ezen részvényeknek 5—6 év alatt soha sem volt és kell ezen árfolyamot megfizetni a tiszai vasút részvényeseinek, kell a kamatokat 10 éven keresztül garantirozni, akár emelkedjenek, akár csökkenjenek a tiszai vasútvonalnak bevételei. (Igaz! Ügy van! a halon.) Azt nem fogadhatom el e felfogás ellenében helyes argumentumnak, hogy korábban intézkedés nem tétethetett azért, mert elegendő gondot adott a kormánynak az ismeretes 153 milliós kölcsön conversiója, mert, habár nem tagadom, hogy ezen conversió sok aggodalommal, sok gonddal jár, annyi áll, hogy ha a t. kormány megalakulása óta, 75 óta, képes volt az állam szükségeinek hiányaiból eredő költségek fedezésére 300—400 millió- kölcsönt szerezni, az állam képes volt időközben egy kalandos külügyi politikára nagy összegeket előteremteni, azt hiszem, hogy ha képes volt arra, hogy e mellett a conversiók is keresztül vitessenek, ha komoly akarata volt volna, megszerezhette volna azon csekély összeget is, a mely ezen megváltásra szükséges volt, — lévén nem többről szó, mint azon 42,000 darab részvényről, a mely még az állam birtokában nincs, minthogy a többi 40,000 darab az állam tulajdonát képezi. Hanem hát a mi közlekedési politikánkban sohasem történ nek meg a maga idejében a kellő intézkedések! Proponál gátunk, experimentálunk, tanulmányozzuk a kérdéseket és elmulasztjuk a legjobb alkalmat a helyes politikának kellő időben való czélszerü keresztül vitelére, a mint ezt tapasztaltuk és tapasztaljuk nem csak itt, hanem a többi vasutak kérdéseinél is. Tehát a tiszai vasút megváltási árára nézve, szerintem ma már egy túlhaladott álláspontban vagyunk; és én nem is akarok ma már a megváltási árfolyam magassága fölött többet mondani, mint a mit mondtam és azért azon szerződést, melyet a t. kormány, mint elfogadandót ide terjesztett, általánosságban részemről elfogadom ugyan; de van e szerződésnek egy pontja, azon famosus ismeretes ötödik pont, a mely szerintem olyan természetű, hogy e pontnak megtartásával, ezen szerződés elfogadása semmi tekintetben sem védhető. Ezen szerződés érintett 5-ik §-a szerint, a t. kormány által előterjesztett eredeti szövegezés értelmében, a tiszai vasut-társaságnak a történő megváltás esetében is, a tiszai vasuttársulat igazgatósága és felügyelő bizottsága, a szerződés szavai szerint jelenlegi száma és alakjában, további tiz évre meghagyandó volna. Tehát a jelenlegi számában és alakjában marad meg az igazgató-tanács, a mi alatt értem és értette mindenki, hogy megmarad jelen élvezményeiben is. A fenntartandó igazgatóság díjazása, fizetése történik pedig a társulat tartalék-alapjából, mely május 26. 1S80. a tiszai vasút részéről közelebb megjelent 1879. évi kimutatás szerint, nem mint mi különvéleményünkben hibásan mondtuk 400 ezer frt, hanem 1879. végén csak 353 frtot tesz; tehát mondom, e tartalékalapból lenne a kormány eredeti előterjesztése szerint az igazgató-tanács a további tiz évben díjazandó. Ugyanezen tartalékalap jövedelméből volnának a felszámolási költségek fedezendők. Megjegyzem mindenekelőtt, hogy felszámolási költsége a fenntartandó igazgató tanácsnak — gondolom — nincsen, mert, a mint később lesz szerencsém bebizonyítani, felszámolásnak itt helye nincs, liquidálni való tehát más nem lenne, mint maga a tartalék kezelése. A t. ház közlekedési bizottsága, a pénzügymitiister ur új indítványa folytán, leszállította ugyan a díjazás összegét és ahhoz később a pénzügyi bizottság is hozzájárult, mely előbb egyáltalában ezen 5. §. megtartását ellenezte, — mondom •— a pénzügyminister indítványa folytán a közlekedési bizottság ezen összeget leszállította oly formán, hogy a díjazásra ne adatnék az egész tartaléktőke, hanem csupán annak kamatja. Eképpen ma a dolog ugy áll és ez a javaslat fekszik ma előttünk, mint a bizottság indítványa, hogy a fenntartandó igazgató-tanács nem az egész tartaléktőkét kapná, hanem csak annak kamatját tiz éven keresztül. Minthogy pedig a tartaléktőke mai összege 353 ezer frt és annak kamatja, ha az 6°/°-al számíttatik, évi 21,100 frt, ekképen tiz év alatt 211,000 frtot tenne az igazgató-tanácsi díjazás. Én azonban, t. képviselőház, azt tartom, hogy sem ezen leszállított jutalék, sem általában az igazgató-tanácsnak fennmaradása, jogczímmel nem bir. {Halljuk!) Azon külön véleményben, a melyet bátor voltam a t. háznak a közlekedési bizottság kisebbsége nevében beterjeszteni, mi részletesen kifejtettük, hogy a most szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadásával, a tiszai vasút minden néven nevezendő ingóságaival és ingatlanaival, üzleteivel, irataival, tisztviselőivel, nyugdíjalapjaival és egyéb dolgaival azonnal az állam birtokába lép; kifejtettük, hogy ezen okoknál fogva itt e társulatnál felszámolni való dolog továbbra nem marad. Az igaz, hogy a megváltási ár, az évenkinti 245 frt, 10 évi kisorsolás mellett fizettetik, addig pedig az állam részéről kamat gyanánt, részvényenkinti 11 frt 70 kr. adatik a részvénytulajdonosoknak; de ezen részvényeket az állam fizeti a magy. kir. állami pénztárból, azok ott kamatoznak, azok beváltása a részvény előmutatójának egyénenkint adatik meg, — nem a a társulat képviselőinek, hanem magának az individuális tulajdonosnak fizeti az állam a 245 frtot és igy bizonyos tekintetben e rész-