Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

2fi8. országos ülés május 26. 1880. 335 folyást gyakorolhatott és az üzletet megvásár- J lás nélkül átvehette volna, téves, akkor legyen szabad erre vonatkozólag azon kérdést tennem, vájjon miért nem kísérletté meg az állam, mielőtt e vasút végleges megváltásához ily szerződés kötése mellett hozzányúl, a társulatnak azon propositiót tenni, hogy a vasút üzletét, — addig is, mig az előbb említett nyolcz év elteltével a vasút minden kárpótlás nélkül az állam tulajdonába megy át — átveszi: saját kezelése alá. Én, a hogy a viszonyokat ismerem, meg vagyok győződve, hogy a tásulat az államnak ezen ajánlatát elfogadta volna, már csak azért is, mert akkor, ha az államnak vasutüzletét átadja, a társulat, mint önálló társulat, igazgatóságával együtt még nyolcz évig fennállhatott volna. Tgy a kormány azon kérdést is, t. i. az igazgatóság fennmaradásának kérdését, mely most a házat annyira foglalkoztatja, sokkal könnyebben és helyesebben megoldhatta volna. És ha ezen eljárásával kormányunk még a látszatát is elkerülni akarta volna annak, hogy az állam e vasuttársulaton annak átvételével erőszakoskodást tegyen, nézetem szerint azon ajánlatot is megtehette volna e kormány, hogy a már letelt legutóbbi hét év tiszta jövedelmei által kitüntetett részvénykamatozás, az általa nyolcz éven át vezetett üzletből, a társulat javára minden körülmények köztt biztosíttatni fog, sőt, hogy a nyolcz év eltelte után, a végleges kamatoztatásra is ezen alap fog elfogadtatni. Ez által az állam ugyanazon álláspontot foglalhatta volna el, melyet most elfoglal, a nélkül, hogy magára készpénzfizetési kötelezettséget rótt volna. Már pedig azt hiszem, hogy nem mindegy az egy pénzügyeivel annyira küzködő országra nézve, vájjon 10 év alatt kell-e 8 millió frtot kifizetnie és erre igen drága kölcsön utján szerezni meg a szükséges tőkét, vagy pedig, hogy e 8 milliót 68 év alatt csak a vasúti vállalat jövedelmeiből törleszsze. Akkor, a mikor minden kiadásainknál oly igen óvatosaknak kell lennünk, én ezen törvényjavaslatot, mely az államra indokolatlan terheket ró, pénzügyi szempontból és lényegileg el nem fogadhatom. Formailag lehetetlen pedig azon megjegyzést nem tennem, hogy a szerződésnél követett eljárás nem egyeztethető össze azon elvekkel, melyeket ilyen szerződések kötésénél,^ különösen a kormány részéről követni kell. Én, t. ház, mielőtt ez állításomat indokolnám, előre is kijelentem azon felfogásomat, hogy egy társulatnak akkor, mikor saját vagyonával rendelkezik, megvan azon joga, hogy közegeit, kik a társulat érdekében sikeresen működtek és azt el kell ismernem, hogy a tiszai vasuttársulat igazgatósága, különösen a régibb tagokat emelem ki, évtizedeken át mindent megtett, a mit csak tehetett a társulat érdekében, — mondom — tehát, hogy meg van a társulat azon joga, hogy közegeit saját hatáskörében kellőleg jutalmazza. De, t. ház, midőn azt látjuk, hogy ezt egy szerződéssel akarják tenni és hogy az állam ugyanazon egyéneket bízta meg e szerződés megkötésével, a kik a társulat szolgálatában állanak, midőn tehát a kormány képviselői egy személyben képviselik a társulatot is és igy e személyek tulajdonképen nem is a társulattal, de önmagukkal kötik meg a szerződést: akkor az ily jutalmazással a kérdés más színezetet nyer. És megvallom, a nélkül, hogy az illető kormányképviselők ügyességét, lelkiismeretességét kétségbe vonnám, bámulom bátorságukat, hogy ily eljárásra vállalkozni mertek. {Tetszés a szélső baloldalon.) Méltóztassék venni a tényeket, a mint vannak. Vagy ezen megbízottak a társulatra nézve kedvező szerződést kötöttek, a mint hiszem is, hogy kötöttek, akkor minő vélemény fog uralkodni ezen eljárás fölött? Mindenki azt fogja mondani, kedvezően kötötték meg a szerződést, mert ők a társulat díjazott közegei. Vagy pedig az államra nézve kötik meg kedvezően a szerződést — a mit, sajnos, ezúttal nem tettek — de ha a szerződés az államra nézve kedvező volna, akkor a társulat joggal foghatott volna felszólalni az eljárás ellen és azt fogta volna mondani, hogy nem feleltek meg az illetők azon hivatásnak, melyet, mint a társulat felelős közegeinek, szem előtt kellett volna tartaniok. Én tehát, a nélkül, hogy az eljárás lényegét bírálnám, a formát oly hiányosnak találom, melyet a kormánynak elfogadni semmiesetre sem kellett volna. Ennélfogva, t. ház, miután én az előttünk fekvő törvényjavaslatot lényegében feleslegesnek és pénzügyeinkre nézve károsnak, formailag is teljesen elhibázottnak tartom, nem tartom szükségesnek, hogy annak egyes részleteibe belebocsátkozzam. Csak tgy kérdéshez akarok még hozzászólni, melyet nézetem szerint hallgatással nem mellőzhetek és ez a törvényjavaslat 3. §-a, mely által a kormány, ezen az állam által megváltandó vasút jelentékeny és fontos részét egy másik vasút kezelése alá akarja adni. T. ház! Valóban rendkívül csodálkozom azon, hogy midőn az országban bizonyos kérdések éveken át tárgyaltatnak, és midőn azokra nézve az országban teljes egyetértés uralkodik, találkozzék valaki, a ki ezen megállapított alapelveket arczul ütni kívánja. Már pedig eddigi legfőbb elveinkhöz hűtlenek leszünk, hűtlenek leszünk azon elvhez, hogy meg kell az államnak a vasutakat venni azért, hogy azon vasúttal rendelkezzék és a tarifára befolyást gyakoroljon,