Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

OÍ>Q 268. országos ölés hogy a tarifákat leszállítsuk; hűtlenek leszünk mondom ehhez, ha egy, az áliam által nagy áldozatok áráu beváltott fontos vasutat, egy oly vasutat, mely az ország legtermékenyebb vidékét és az ország második városát a fővárossal Összeköti, átadjuk egy oly vasút kezelésébe, mely önmagát fenntartani nem tudja, (Helyeslés) mely vasutat, az államérdek szempontjából szintén előbb-utóbb meg kell váltani az államnak, hogy e vasút kezelésénél, mely az államnak milliókba kerül, az okvetlenül szükséges megtakarításokat eszközölhesse; de különben a tarif-politika szempontjából is meg kell váltani e vasutat azért, hogy a tarifák megállapítására állami befolyást gyakoroljunk. Hogy tehát mi a drága pénzen megváltott fontos vonalat, ezen Ínséges vasúttársaság kezelése alá adjuk, ismétlem, ezt én megértein egyáltalában nem tudom s azt hiszem, igen sokan vannak e házban, a kik velem e nézetben osztoznak. (Élénk helyeslés a szélső balon.) S engedje meg Ivánka t. képviselőtársam, hogy ez ügyben ő reá magára hivatkozzam, midőn azt állítom, hogy a törvényjavaslat idevonatkozó intézkedésének okát ő maga sem fogja kellőleg megérteni (Felkiáltások a szélső balon: De hogy nem!) és nem fogja tudni azt kellőleg kimagyarázni, pedig — bocsásson meg t. képviselőtársam, ha ezt felhozom —- bárkit kérdeztem meg eddig e kérdésben, mindenki azt mondta nekem, hogy a kormány ebben Ivánkának, mint az északkeleti vasút igazgatójának, egy kis kellemes meglepetést akart szerezni. (Altalános derültség.) Azt hiszem, ezekben bár röviden, mégis kellőleg praeciziroztam álláspontomat, melynél fogva én a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Ivánka Imre: T. ház! Legyen szabad a képviselő úrhoz azon kérést intéznem, szíveskednék megmagyarázni, mit értett az alatt, hogy a kormány nekem kellemes meglepetést akart szerezni, vájjon azt érti-e, hogy talán nekem személyes előnyök nyújtattak, vagy mi egyebet értett alatta? Boros Béni: Én semmi olyasfélét nem értettem, a mi talán az igen t. igazgató urnak és képviselőtársamnak személyes eljárására vonatkozik, hanem pusztán azért szóltam kellemes meglepetésről, mert azt hiszem, hogy a t. igazgató ur, épp ugy, mint én is, csak örülhetne annak, ha hatásköre kissé kiterjesztetnék. (Élénk derültség.) Gr. Szapáry Gyula pénziigyminister: T. ház! (Halljuk!) Azon tárgyalások után, melyek e törvényjavaslat előkészítésekor folytak, azon hitben voltam, hogy az általánosságban nem fog megtámadtatni. Minthogy azonban egy képviselő ur e házban kijelentette, hogy a tör- i májas 26. ISS*. vényjavaslatot általánosságban sem fogadja el, méltóztassék megengedni, hogy főbb vonásokban jelezzem azon indokokat, melyek a kormányt e törvényjavaslat benyújtására bírták. (Halljuk!) Méltóztattak a házban — s nézetem szerint helyesen — már régebben hangsúlyozni, hogy a vasutak csoportosítása létesítendő. Erre két intézkedés volt szükséges a kormány nézete szerint. Egyik az, hogy az ország délnyugoti forgalma és a tengerrel való összeköttetés számára biztosítékok szereztessenek; a másik, üogy az ország szivébe jövő vasútvonal, mely befolyással van mind az északi, mind a keleti forgalomra, mindenek előtt az állam befolyása alá helyeztessék. Ez volt a czél, melyet a kormány e törvényjavaslat előterjesztésével szem előtt tartott. Hogy a kassai forgalomnak, mely eddig mesterségesen tereltetett el Debreczenen és Czegléden át Budapestre, mennyire hasznos egyenesen Miskolczon át vezettetni Budapestre, azt felesleges bővebben magyarázni. Továbbá az állam keleti vonala minden összefüggés nélkül állt az államvasutak egyéb vonalaival. Ezen összeköttetést létesíteni és ugy, a mint e törvényjavaslatban tervezve van, az egész keleti hálózatot s ezzel a forgalmat, közvetlenül az álíamvasuton Budapestre vezetni s ezen felül azon összeköttetésnél fogva, mely a szolook-hatvani vaspálya által áll fenn, biztosítani a közvetlen összeköttetést Brassótól Oderbergig és Rutkáig, ugy, hogy az állam közvetlen befolyást gyakoroljon egészen Oderbergig: mind oly fontos tényező, hogy ezeket a kormánynak első sorban kellett szem előtt tartania, ha egyáltalán a vasutak csoportosítása iránt kíván valamit tenni. Mondatott, hogy ha ez volt a szándék, meg kellett volna tenni akkor, midőn a részvények legnagyobb része beváltatott és midőn ez előnyösebben is megtétethetett volna. Kétséget nem szenved, hogy midőn a kormány a részvények beváltásához fogott, ennek nem lehetett más szándéka és czélja, mint az, hogy ezen törekvés, mely most érvényesül, könnyittessék. Ez volt a legelső lépés. De hogy olcsóbban lehetett volna azt akkor eszközölni, mert a részvények alacsonyabban állottak, az nem argumentum e kérdés eldöntésénél. Mert azon percztől kedve, midőn tudomásra jutott volna a tiszavidéki vasút beváltása, bekövetkezett volna a részvények emelkedése. De bármikor tette volna az állam e beváltást, mindig a szerint kellett volna méltányosan eljárni, mint az engedélyokmány megállapítja, vagyis az utolsó hét évi jövedelemből kettőt le kellett volna ütni és kiszakítva 5 esztendő jövedelmi átlagot, ennek alapján kellett volna a megváltást eszközölni. Hogy ez akkoi kedvezőbb lett volna, azt én nem látom consta-