Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

334 268, országos ülés s május 26. 1S89. eltérő, a mennyiben éu ezen előttünk fekvő törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el és azt újabb tárgyalás és újabb szerkesztés szempontjából a kormányhoz visszautasittatni kívánom. Ezen eltérő véleményemet, miután azt, a mint arról meggyőződve vagyok, a t. ház tagjainak legnagyobb része nem osztja, a következők által indokolhatom. (Halljuk!) Én a kérdésben álló ügy eddigi tárgyalásaiban és az erre vonatkozó nyilatkozatokban is mindig egy igen é!es ellentétet láttam felmerülni. r Általánosan elismerte még mindenki és elismeri, — hiszem — e háznak majdnem minden tagja, hogy kormányunknak az által, hogy előleges rész vénybevásárlásokat tett, már teljesen hatalmában áll a társulat ügyeire döntő befolyást gyakorolni. Kifejtetett, hogy az államnak ezen részvénytulajdonnál fogva legkisebb nehézségébe sem kerülhet az, hogy a társulat közgyűlésein oly határozatokat hozasson meg, a melyek az államnak érdekében fekszenek és a melyek azért —• meg vagyok győződve — a társulatra nézve sem lennének károsak. Szóval az államnak ma már hatalmában áll, hogy a tiszai vasút üzletét, a vasút végleges megvétele nélkül is átvehesse. Ezen álláspontot magam is elfogadom és meggyőződésem, hogy ez valóban igy is vau. Mert, hogy ez igy van, tapasztalható mindennap. Hisz tudjuk, hogy évek óta az államnak a társulat ügyeire határozottan döntő befolyása volt, vagy ha nem volt is az egészen döntő, de lehetett volna részvény birtoklása által. Azonban, t. ház, ez állítással szemben egyúttal mindig azon állítást is lehet hallani, hogy az államnak a vasút megvételére okvetlen szüksége van, hogy a vasnttársulat ügyeire döntő befolyást gyakorolhasson. Én, t. ház, ezen két állításban a logikát egyáltalában megérteni nem tudom, mert ha áz államnak valóban hatalmában van részvénybirtoklása után, a társulat ügyeire döntő befolyást gyakorolni —• és ismétlem, meg vagyok győződve, hogy van — akkor nem látom szükségét annak, hogy az állam e vasutvonalat most már megvásárolja; nem látom azért sem, mert mindnyájan jól tudjuk, hogy rövid nyolcz év után, e vasútvonal minden készpénzfizetés melletti megvásárlás nélkül, önmagától az állam birtokába fog esni s ennek folytán azon terhek, melyeket az állam ezen, a társulattal megkötött és a vételár tiz év alatti lefizetésének kötelezettségét magában foglaló szerződéssel magára vállal, teljesen indokolatlanok. ])e tegyük fel, t. ház, hogy ezen feltevés* miszerint az állam a társulat ügyeire döntő betarifapolitikájára közvetve, vagy közvetlenül befolyását érvényesíteni, mindaddig, mig a társulat önálló kezelés és igazgatás alatt áll, a részvényesek érdeke igen, de a közforgalom érdeke teljesen kielégítve, biztosítva nem leend. Ezen tény, mint mondám, sokkal ismeretesebb és a törvényhozás mindkét háza, valamint a közvélemény sokkal gyakrabban és határozottabban fejezte ki, a vasúti hálózat helyes csoportosítása szempontjából, a tiszai vasút megváltása iránti óhaját, hogy ne feltételezhetném, miszerint ezen törvényjavaslat általánosságban véve minden oldalról örömmel üdvözöltetik. Ezen szempontból indult ki a pénzügyi bizottság is, midőn ezen, noha az eredeti előterjesztéstől a részletekben némileg eltérő törvényjavaslatot, valamint az abhoz csatolt szerződést általánosságban általam a t. háznak elfogadásra ajánlja. (Helyeslés johbfelöl.) Lichtenstein József: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat három külön igen fontos ágra oszlik. Egyik a tiszai vasút megváltásának kérdése, másik a tiszai vasút egy darab részének a megváltás után történendő átadása'az északkeleti vasút számára, harmadik fontos ág pedig a tiszai vasútnak egy külön új vonal építése által való meghosszabbítása Szolnoktól Budapestig. Azt gondolom, ezen három kérdésnek mindegyike, mägábau véve már elegendő fontos és lényeges arra, hogy ez tüzetesebben és bővebben tárgyaltassék. Ennélfogva, miután részemről magát azt, hogy a tiszai vasút államivá tétessék elfogadom, de nem fogadom el mindazon részleteket, a melyek azzal kapcsolatosan előterjesztettek ; ennélfogva bátor vagyok a t. házat arra kérni, méltóztassék ezen törvényjavaslatot, igy általánosságban vita nélkül a részletes tárgyalás alapjául elfogadni; méltóztassék azonban a törvényjavaslat czímének megállapítását, valamint az első §. elfogadását függőben hagyni és kezdeni azonnal a tiszai vasúttal kötött szerződés részletes tárgyalását. Ha a t. ház ezt elfogadni méltóztatik, leszek bátor azon külön vélemény indokolását, melyet Ráth Károly tisztelt képviselőtársammal beadni szerencsés voltam, röviden előterjeszteni. Boros Béni: T. ház! Én is igen röviden veszem igénybe a t. ház becses türelmét és az általános vitához csak azért tartottam szükségesnek hozzászólani, mert már ez általános vitánál jelezni akarom azon álláspontot, melyet ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalok. Felszólalok azért, mert azok után, a miket a bizottság tárgyalása alkalmával tapasztalni szerencsés voltam, azok után, a mik ott kifejtettek, tisztában vagyok azon álláspont iránt, melyet a t. ház elfoglal és a melytől az éo álláspontom egészen