Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

268. országos ülés május 26. 1880. 33í men kivül megemlített báró Sehreiner személye itt szóba hozassék, a helyzetet elfogadtam és ugyanaz nap levelet irtani b. Sehreiner Gusztávnak, a melyben őt egész határozottsággal felkértem, irja meg nekem: b. Stüroer, avagy báró Prokescb-Oszten volt-e akkoriban az osztrák internuntius, a kinek salonjaiba ő Éber Nándor, akkoriban menekült, ezredes urat bevezette. Ezen levelet Irányi Dániel és herczeg Odescalchy Arthur t. képviselőtársaimnak felmutattam, de felmutattam a ház akkori elnökének, Szlávy József urnak is és herczeg Odescalchy Arthur a levelet átvéve, feltette a postára, ndről a térti vevény kezemben van. Vártuk t. ház ! a válaszok megérkeztét. Az én levelemre válasz tegnapig nem érkezett; de ezelőtt mintegy tiz nappal Éber Nándor tisztelt képviselő ur áttett hozzám egy csomag levelet, melyek az előbb megnevezett diplomatáktól érkeztek, a melyekre én teljességgel semmi súlyt nem fektetek, mert hisz én azt, hogy ő ezekkel az urakkal társalkodott volna, nem is mondtam, nem is tudom. A levelek kezemben voltak; de én azokat megtekinteni szükségesnek nem tartottam. Elolvastam azonban b. Sehreiner Gusztáv, jelenleg brazíliai accredikált követnek két rendbeli levelét. Az egyik levelet, a nélkül, hogy Éber Nándor képviselő úrtól arra felszólítást kapott volna, csapán a „Neue Freie Presse "-nek egy általa kimetszett s a történteket röviden vázló czikkét mellékelve, a maga saját impulsusából intézi Éber Nándor képviselő úrhoz, melyben őt meghatalmazza, hogy eme levelet nekem felmutatva, győzzön meg arról, hogy ő nekem igenis elmondotta, mikép a Missouri Hotelben régi barátját felkereste, miként b. Prokesch-Ostennek ezt elbeszélte, miként b. Prokesch-Osten Éber Nándor urat magához hivatta, biztosította jó indulatáról, sőt hogy ebédre is hivni fogja, de a képviselő ur oda soha nem ment, a meghívást soha el nem fogadta. A másik levelet .... (Közbeszólás.) Ennek igy kell megtörténie. Én ez ügynek magam vagyok illetékes bírája. Hogy fölszólalok, az igazságérzet és saját szívem sugalata ösztönöz. Én ezt legjobb barátommal, a párt tagjai közül senkivel sem közöltem, nem is láttam közlendőnek, mert én azt teszem, a mit nekem a becsület utj lelkiismeret parancsol. (Tetszés. Halljuk!) Ezért kérem szives türelmüket. (Halljukl) A másik levelet b. Sehreiner már Éber Nándor képviselő urnak hozzá intézett kérelmére irja és abban bővebben kiterjeszkedve az ügyre, azt mondja : „adnák nekem tudtomra, hogy igen, ő több alkalommal hívta b. Prokesch Őszien akkori osztrák internunciuskoz Éber Nándor urat, de ez a meghívást visszautasította." Én. t. ház, e levelet eíolvasváu, figyelembe véve különösen ama körülményt, hogy b. Sehreiner ott azt irja: „nem hiszem, hogy Németh Albert szándékosan ily elferdííést követett válna el, de hajlandó vagyok azt hinni, hogy az általam neki tett csekély szolgálatokat képzelődő tehetségében túlcsigázva, nekem annyi hálát és annyi köszönetet szentel még ma is, hogy az Éber Nándor barátja sorsának és jövőjének megalapításában is engem hisz az intéző erőnek." T. ház! Bármint legyen is a dolog, én a legeorrectebb, a leglovagiasabb eljárásnak találom azt, hogy nekem ezen leveleket t. képviselőtársam rendelkezésemre bocsátotta; mert nem hihetett egyebet, mint azt, hogy tudni fogom a kötelességet, melyet irányában teljesítni tartozom. De eayet méltóztassék a t. ház megengedni. (Halljuk!) Midőü én a ház t. elnökének óhajtásomat nyilvánítottam, hogy e tárgyban nyilatkozni kívánok, a két levelet összehasonlítva, lehetetlen volt meg nem jegyeznem, hogy a magam mentségére tartozom önön magamnak azzal, hogy a két levelet összekötő láucznak egy-két gyűrűjét mégis megoldani, kitágítani megkíséreljem. (Halljuk !) Ebben a t. elnök úrral ekként megállapodtam, azonban a jó sors úgy akarta, hogy a tegnap délutáni órákban b. Schreinertől én is levelet kaptam, választ a hozzá intézett levelemre. Ez a válasz oly hangon van tartva, mely engem irányában tökéletesen lefegyverez és bár levelében szintén ugyanazokat írja, miket az Éheikép viselőtársamhoz intézett levelében, t. i. hogy Éber képviselőtársam soha Prokesch-Oszten salonjában meg nem jelent: azt irja nekem a többek közit, hogy ha a hála érzete most is oly élénken él bennem azon csekély szolgálatokért, melyeket szerencsétlenségemben nekem nyújtott: ennek sokkal inkább azzal adtam volna jelét, ha nem szolgáltatok alkalmat arra, hogy neve közbeszéd tárgyává legyen. (Egy hang a jobboldalról: Igaza van!) A miben tökéletes igazsága van. De az én igazolásomra lehetetlen meg nem jegyeznem, hogy midőn a képviselőtársamnak őt megneveztem, nem e házban neveztem meg, hanem e falakon kivül és úgy véltem, hogy az egész ügy ott lesz legombolyítható. A képviselő ur saját érdekében jól, helyesen cselekedett, midőn a ház elé hozta e kérdést és én már most a ház színe előtt vagyok kénytelen azt befejezni. Több adatot gyűjtöttem azóta és most az ünnepeken ráakadtam, Milanóban márczius 15-én 1869-ben írott r egy közleményre, mely azt mondja, hogy Éber Nándor hazánkfia egy erdélyi kerületben országgyűlési képviselővé megválasz42*