Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-267

314 26?. országos ülés májas 24. 18S6. beterjeszteni bátor voltam; és csak arra vagyok bátor kérni a t. házat: hogy ne méltóztassék elfogadni a bizottság által ajánlott határozati javaslatot, mert az egyenlő volna azzal, hogy a képviselőház semmit se tegyen ez idő szerint az ipartigyben, hanem tekintve az ügy nagy fon­tosságát és a hazai iparosok igényeinek méltá­nyos voltát, méltóztassék elfogadni azoa utat, a melyet határozati javaslatomban kijelöltem. (He­lyeslés a szélső balon.) Elnök: Még egyszer fel fog olvastatni a határozati javaslat. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a határozati javaslatot, melyet aláirtak: Mocsáry Lajos, Szederkényi Nándor, Helfy Ignácz, Hege­dűs László, Orbán Balázs, Turgonyi Lajos, Széll György, Madarász Jenő, Kállay János, Gáspár Lajos, Hevessy Benedek). Hegedűs Sándor: T. ház! Haenagyon fon­tos kérdésben felszólalni bátorkodom, teszem ezt azért, mert ugy vettem észre, hogy az előttem szólt képviselő urak, egy kissé hamis világításba helyezték azon álláspontot, a melyet a közgaz­dasági bizottság és e párt elfoglal; mert olybá tüntették fel ez álláspontot, mintha az iparosok sérelmeit és bajait nem méltányolná a bizottság és nem érezné szükségét e téren a reformoknak; mintha közönynyel viseltetnék az iparosok bajai és megpróbáltatásai iránt, holott a bizottság jelentése a legmelegebben emeli ki ezeket és a legsürgetőbben követeli a reformokat, Ha a be­adott határozati javaslatokban az indokolás foly­tán olyasmit látnék, a mi lényegében és szak­szerűen bírálva, a kérdés megoldására nevezetes befolyással lenne és egészen világos és eldön­tött kérdéseket karolva, adna fel utasítást a kor­mánynak: akkor, bár parlamentáris szempontból ezt sem tartanám correct álláspontnak, teljesen jogosultnak tartanám azon vádakat, a melyek a közgazdasági bizottság jelentése ellen felhozat­tak. De ha különösen Ráth Károly képviselő urnak indokolását és conelusióját veszem figye­lembe, akkor nem tudom megmagyarázni azon vehementiát, a melylyel megtámadta a közgaz­dasági bizottság jelentését és azon vádakat, a melyekkel illette a kormányt, mert beszéde után, a melyben több a mellékes és a dologhoz nem tartozó észrevétel, mint az érdemleges, csaknem szóról szóra ugyanazt a határozati javaslatot adja be egy terminus kivételével, melyet a köz­gazdasági bizottság beadott és nem magyarázza meg azt, hogy miért támadja meg a közgazda­sági bizottságot azért, hogy az utasítást a kor­mánynak nem ád és azért, hogy kétségbe vonja, hogy egyetértés lenne az iparosok, az iparbará­tok és a szakértők köztt a kérdések megoldására nézve. Hogy miért tartja Ráth Károly nevet­ségesnek azt, hogy a bizottság állítja, miszerint némely ke'rdésekre nézve az illetékesek köztt el­térések vannak, azt nem magyarázza meg, pedig, ha annyira tisztában van ezekkel, és annyira megérett­nektartja e kérdéseket, mint híreszteli, akkor leg­alább is azon két kérdésben, melyet Mocsáry képv. ur érintett, határozott utasításokat kellett volna adnia a kormánynak határozati javaslatában. E te­kintetben, t. ház, vannak előzmények nemcsak abban a memorandumban, a melyet az országos ipar­egyesület adott be, hanem az egyesült ellenzék hivatalos lapjában is, a melyben azt olvasom, hogy e párt május 2 án megegyezett azon két kérdésre nézve, a mely a kötelező társulatokra és a szakmány munkákra vonatkozik, hanem a mostani határozati javaslatában Ráth képviselő ur ezt nem adja elő, valószínűleg azért, mert nem talált volna ez esetben pártjában 20 tagot, hogy aláírja határozati javaslatát. Azonban a dolog érdemére vonatkozólag későbben fogok a határozati javaslattal foglal­kozni, mert megvallom, a dolog igen fontos s* szükséges, hogy az ország tudja, miféle indokok vezették ugy a többségét, mint akisebbségét, mi­féle tárgyi okok vannak befolyással egyik-másik álláspontnak elfoglalására. De mielőtt ezekre refleetálnék, méltóztassék megengedni, hogy az indokolásokkal kissé foglalkozzam. Ráth t. képviselőtársam hosszas beszédben megtámadta a közgazdasági bizottság jelentését, azt felületesnek, frasisteljesnek mondta, a mely semmi utasítást nem ad a kormánynak és külö­nösen kitünteti azt a sérelmet, mely a második ipar-congressus kérvényét egy nap említette az általános ipartársulat kérvényével, melyet ő állandóan ministerialisnak nevezett el; továbbá vádolja, hogy nem vette figyelembe azon 3 3 kér­vényt , mely a képviselőházhoz beadatotí a második ipar-congressus határozatainak érdekében. Természetesen, hogy az előzményből az következnék, hogy tehát az őhatározati javaslatá­ban mindezeket figyelembe veszi s egyszersmind ennek értelmében utasítja a kormányt, de ha ezt elmulasztotta, akkor miért hozta fel indoko­lásában és miért használta fel támadásra a köz­gazdasági bizottság jelentését; mert tüzetes vitatkozásba és fejtegetésbe igen helyesen, mint­hogy a dolog érdeme most nem tárgyaltatik, ő most nem bocsátkozik, de nem magyarázta meg azt sem, hogy vájjon jogosult-e azon álláspont, melyet a közgazdasági bizottság elfoglal akkor, mikor azt mondja, hogy némely kérdésben az illetékes egyének köztt és az illetékes körök­ben még az irányra nézve sincs egyetértés; vájjon mennyiben jogosult az ő álláspontja, a ki feltétlenül azt állítja, hogy tökéletes egyet­értés létezik, hogy világosak a kérdések, meg vaunak érve, nem kell itt elö'tanácskozás, utasí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom