Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-267

267. országos ülés májns 24. 1880. 315 tást kell adni a kormánynak, adja he a javaslatokat ezeken az elveken. Azonban megvallom, hogy beszédében nem mindenütt nyilatkozik igy, mert mig első felében határozottan azt mondja, hogy a kérdések meg vannak vitatva, elég világosak és megvannak oldva, addig beszédének másik helyén szóról szóra ezt mondja: „Hiszen, ha még szó fér ahhoz, hogy minő alapon létesíttessék az iparos szervezet, hogy mily eszközzel létesíttessék a munkaviszonyokban elharapódzott legnagyobb mérvű fegyelmetlenség, vagy mik az államnak elutasíthatlan feladatai az iparos szakoktatás rendszeres szervezése körül, az iránt ma már mindenki tisztába vau, hogy egyik és másik irányban a jelen állapot tarthatatlan, végre is tenni kel! valamit." Tökéletesen igaz, csak, hogy a concíusióaz előzménynyel sehogy sem akar összeilleni. Mert nem az ellen declamál t. képviselőtársam, hogy "a közgazdasági bizottság kétségbe vonja a jelen állapot tarthatlaeságát, mert az is hangsúlyozza azt, hanem azt veti szemére, hogy miért nem ad határozott utasítást, miért nem érinti a mái megoldott kérdéseket, holott ő beszédének ezen passusában azon 3 fő fontosságú kérdésről, melyen úgyszólván megfordul az ipartörvény revisiója — hogy ha az majd szóba fog kerülni — ő is megengedi, hogy legalább vitás lehet, t. i. az iparszervezet módozataira nézve, másodszor a munkaviszonyokban elharapódzott fegyeímetlenség tekintetében, harmadszor az iparos szakoktatás tekintetébe?),. Ha tehát a í. képviselő ur megengedi, hogy e három főfontosságú kérdésben lehetnek vitás és eltérő nézetek a szakemberek köztt is, akkor nem volt indokolt, nem volt jogosult a támadás ez alapon — és ő csakis erre fektette támadását — a közgazdasági bizottság jelentése ellen. Azonban a t. képviselő ur igen sokszor, nemcsak ezen, de bármely más alkalommal, valahányszor beszél, roppant önérzettel hivatkozik a második iparosgyülésre és az ott képviseli 50,000 iparosra. Én teljesen méltánylom, az e tekintetben! működést. Magam is igénytelen tafja voltam az ipargyülésnek s jól tudom, hogy mily jelentőséget kell tulajdonítani ily mozgalomnak ; de egyszersmind ha ő maga azt állítja beszédjének azon passusában, hogy csillapítólag kell hatni és befolyásával mérsékelni a túlzásokat és ha az neki saját akarata ellenére egy lényeges pontban nem sikerült, akkor legalább bebizonyította azt, hogy jogosult azon álláspont, melyet mint becses munkaanyagot előkészületi okmányul számbavenni és utasításba adui a kormánynak — hogy az iparosgyülés határozatainak számbavételével — magam is helyesnek ós szükségesnek tartom, de egj^szersmind bizonyos az, hogy feltétlenül, mint bibliát elfogadni e's utasításba adni a kormánynak, hogy annak alapján járjon el, legalább is egyoldalú eljárás lenne. {Helyeslés jobbfelöl.) Nem kicsinylése és nem ignorálása ez azon sérelmeknek és bajoknak, melyek csakugyan megvannak; s a ki tüzetesen foglalkozik a dologgal, tudja, hogy azok napról napra tarthatlanabbak — ezt én magam is elismerem ; de ha egy beteg lázban van, nem a beteg kívánsága szerint jár el az orvos! És ha a t. képviselő ur maga concedálja, hogy túlzások ellenében küzdenie kellett, akkor mennyivel jogosultabb a bizottság álláspontja, mely ezen kérvényeket és adatokat egyszerűen becses anyagul tekinti, melyek nem feltétlen utasításként adandók a kormánynak, hanem egyszerűen előkészítő okmányokat képeznek. (Igaz! ügy vanl jobb felöl.) A t. képviselő ur igaz, azt mondja, hogy 50,000 iparos kívánalmának kifejezése ez. tehát nagyfontosságú és teljes méltánylást igénylő követelés. Elismerem; azonban ne méltóztassanak ugy magyarázni az iparos-con^ressus által hozotthatározatokat, mintha azok azon 50,000iparos dictandójára jöttek volna létre; (Helyeslés jobbról) mert méltóztassanak meggyőződve lenni és azt hiszem, hogy a t. ház tagjai, a kik figyelemmel kisérték a mozgalmat, igen jól tudják, hogy mi van abban mondva csinálva és mi keletkezett abból önkényt. (Helyeslés jobb felől.) Én ott voltam eleitől végig, részem volt a tanácskozásokban és igen jól tudom, hogy Ráth Károly és Mudrony Soma urak hogyan megfabrikálták és hogyan rádiktálták azokat az előkészítő bizottságra s ez ismét hogyan rádiktálta a congressusra. (Derültség jobbfelöl.) Az ily congressusok, előkészületek és előtanulmányok nélkül többnyire olyanok, mint a népgyűlések. (Igaz! ügy vem! jobb/elől.) Egyben elismerem, önálló volt a congressus, de, azon önállóságával Ráth Károly ellen fordult. 0 t. i. rettenetesen rettegett a gyöngyösi határozatoktól, melyeknek egyik lényeges pontja s a melyet csak azért említek fel, mert az volt, a mit Mocsáry képviselő ur szóról szóra utasításba akart, vagy akarna adni a kormánynak: az iparos szakképzettség biztosítása önmaguk az iparosok által. Ez a czéhrendszer

/ kezdete és vége. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) És ezt nem Mudrony és nem Ráth Károly componáíta, ezt bediktálta a gyöngyösi iparosok képviselője s ezt Ráth a congres?rason nemcsak elfogadta, hanem túl is ment rajta, mert nem csak kötelezni akarja a társulatokat, hanem azoknak hatósági jelentőséget és békebirósági hatalmat akar adni nem csak a munkás és munkaadó koztti viszony, hanem a vevő és eladó köztti viszonyban is. De nem megyek bele a részletekbe, csak azt jegyzem meg, hogy ily eszmékbe belelova40