Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-267

257. országos ülés május 24. 18S0. gjg most is azt mondják igen sokan az iparosoknak, hogy az iparos ne politizáljon, az iparügynek semmi köze a politikához. Én pedig azt hiszem, hogy senkinek sem áll annyira érdekében a politizálás ebben az országban, mint éppen az iparosnak. Azon kérdések, melyektől nálunk az ipar érdekének emelése függ, egyszersmind a legfontosabb politikai, —- Ausztriával való nemzetközi kérdéseink. Ha tehát az iparosok azt akarják, hogy bajaikon segítsünk, nekik áll leginkább érdekökben, hogy e kérdések az ő közreműködésökkel kellő módon megoldassak. (Ugy van! a szélső bahn.) Elismerem azonban, hogy mig ezen bajok gyökeres orvoslása bekövetkezhetnék, kell valamit tenni más irányban is és erre vonatkozólag elfogadom azt, a mit a Il-ik iparoscongressus kérvénye tartalmaz. Elfogadom nevezetesen azt — a nélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznám — hogy az ipartársulatok máskép szerveztessenek; és elfogadom erre vonatkozólag azt is, hogy a társulatokba való beállás az iparosokra nézve kötelezővé tétessék. Elfogadom azt is, hogy ezen ipartársulatok bizonyos hatósági körrel láttassanak el és eljárásaikra nézve bizonyos sanctió megadassék. Elfogadom azért, mert meg vagyok győződve, hogy az ily társulati szervezkedés lesz leghathatósabb eszköze annak, hogy az iparosok kiképeztethessenek, leghathatósabb eszköze annak, hogy a jobb rend és fegyelem következtében az iparosok erkölcsi és anyagi tekintetben emelkedjenek. Hasonlóképpen elfogadom azt, hogy az ipar önálló üzése bizonyos szakképzettségtől feltételeztessék. (Halljuk!) A szakképzettség tekintetében a tanonczok kiképeztetése a legfőbb dolog, de a segédekre nézve is lehet e tekintetben bizonyos határozatokat megállapítani s ha az önálló iparűzés bizonyos qualificatióhoz fog köttetni, ez lesz leghatalmasabb buzdító eszköz arra, hogy az iparosok magukat kellőleg kiképezzék s ez lesz egyedüli módja annak, hogy az ipari vállalkozók utján az iparra mutatkozó nagy veszély eltávolittassék. Ezek a legjelentékenyebb kérdések e téren, de vannak más speciális dolgok is, melyekre nézve intézkedni szintén szükséges. Szükséges a vásárok rendezése, mert az a temérdek vásár, mely minden jelentéktelen helyen engedélyeztetett, kétségtelenül igen ártalmas az iparosra nézve, különösen a nagy időpazarlás miatt. Szükséges intézkedni a házalás, a vándorraktárak, a végeladásokra nézve, sőt magára a fegyenczmunkára nézve is. Mindezekre vonatkozólag egy határozati javaslatot van szerencsém a t. ház figyelmébe ajánlani, melyet bátor leszek felolvasni. (Halljuk! Olvassa.) „Határozati javaslat. A földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister utasittatik, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1878 —81. XIII. KÖTET. tekintetbe véve a közgazdasági bizottság által előterjesztett iparügyi kérvényeket, az 187§-ik évi ipartörvény módosítása iránt terjeszszen elő a következő ülésszak alatt tárgyalható javaslatot, melyben alkalmazva legyen azon elv, hogy az iparosok társulati kötelékbe való lépésre köteleztessenek; valamint alkalmazva legyen azon elv is, hogy az önálló iparűzés szakképzettségtől feltételeztessék. Utasittatik egyszersmind a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister, hogy egyidejűleg a vásárügy rendezéséről, valamint a vándorraktárak, önkéntes végeladások és árverések, nemkülönben a fegyenczmunka rendezése tárgyában szükségelt intézkedések iránt is terjeszszen elő javaslatot. E javaslat eltér attól, melyet Ráth t. képviselőtársam adott be, mert ő nem akart tovább menni, mint addig, hogy a minister ur általában utasittassék az ipartörvény revisiójára. Megemlít ugyan egy pár speciális tárgyat, de a legfőbb dolgokra nézve, t. i. az ipar szervezésére s az önálló iparűzésnek szakképzettségtől való feltételezésére nézve határozott utasítást a kormánynak adni nem kivan. Én azt hiszem, hogy a ministernek egyszerű utasítást adni arra nézve, hogy revideálja az ipartörvényt és arra vonatkozólag terjeszszen elő javaslatot, nem czélszerű, hanem jelöljük ki neki az irányt, a főelveket, mert különben nem tudja, hogy mihez tartsa magát, meddig mehet; de másrészről a ház sincs biztosítva, hogy a minister olyan irányban fog törvényjavaslatot készíteni, mely a ház intentióiuak megfelel. A bizottsági jelentés azt mondja, hogy utasítást adni a ministernek nem lehet, mert az ilyen utasításokkal való megkötése a a minister kezének, a ministeri felelősség elvével s a parlamentarismussal nem fér meg. Én e nézetben egyáltalában nem osztozom; én azt hiszem, hogy ha a minister elfogadja azon nézetet, mely e határozati javaslat elfogadása következtében a ház részéről okvetlen nyilvánítva lenne, hogy t. i. a mostani korlátlan iparszabadság elvéhez feltétlenül nem ragaszkodik, akkor egyáltalán nem volna conílictusnak helye. Ha a minister nem vállalná magára e feltétel alatt a törvényjavaslat elkészítését, hanem feltétlenül ragaszkodnék az iparszabadsághoz, akkor nem vállalhatja el a feladatot és kénytelen azt másra bizni. Ebben azonban olyas valami, a mi a parlamentaris rendszerrel, vagy a ministeri felelősséggel nem fér össze, nézetem szerint nincsen. Különben határozati javaslatom mellett, a részletekre nézve, a ministernek egyáltalában nincs megkötve a keze és teljességgel nincs megakadályozva abban, hogy nézetei a törvényjavaslatban kellőleg kifejeztessenek. Ezek azok az okok, a melyeknél fogva határozati javaslatomat 40